5 lenyűgöző filmes alakítás, ami egyetlen jelenet erejéig ragyogott 1. **Al Pacino - "A Keresztapa"**: Mikor Michael Corleone először mutatkozik be a család üzleteiben, a tekintete mindent elmond. A lassú, de határozott változása a naiv fiatalból a hideg
Egy színésznek nem kell egy film minden jelenetében szerepelnie ahhoz, hogy maradandót alkosson.
Valóban, sokszor elég egyetlen, mesterien megkomponált pillanat ahhoz, hogy a közönség évekkel később is emlékezetébe vésse. Egy tehetséges színész képes olyan lenyűgöző jelenlétet teremteni, hogy a képernyőn eltöltött időtől függetlenül az alakítása felejthetetlenné válik. Összeállításunkban most azokat az emlékezetes példákat mutatjuk be, ahol mindössze egy jelenet elegendő volt ahhoz, hogy a színészek maradandó nyomot hagyjanak a nézők szívében. Íme, 5 igazán kiemelkedő egyjelenetes alakítás, amelyekre érdemes emlékezni!
A 1996-ban bemutatott Sikoly mára a horrorfilm-kultúra igazi ikonjává nőtte ki magát, és ez korántsem meglepő. Wes Craven mesterműve mesterien ötvözi a feszültséget és a szürreális humort, így egyedülálló élményt kínál a nézőknek. A film nyitójelenetében Casey Becker (Drew Barrymore) a kényelmes otthonában pattogatott kukoricát készít, amikor egy rejtélyes telefonhívás zavarja meg az estéjét. A telefonáló horrorfilmes kvízkérdésekkel kezdi el zaklatni, ami hamarosan halálos macska-egér játékká alakul. Barrymore játéka során a magabiztosságból pánikra, majd rettegésre vált, ezzel pedig a horrorfilmek történetének egyik legmeghatározóbb nyitányát hozza létre.
Az Ian McEwan regényén alapuló, 2007-es romantikus tragédia a '30-as és '40-es évek Angliájában bontakozik ki, egy olyan időszakban, amikor a háború árnyéka mindent beárnyékolt. A film záróakkordjában Vanessa Redgrave lenyűgöző formában idézi meg az idős Briony karakterét, aki felfedi a szívszorító titkot: Cecilia és Robbie sosem tapasztalhatták meg a boldogságot, mivel mindketten a háború áldozatai lettek. Redgrave alakítása áthatja a gyász, a bűntudat és a fájdalom mélysége, egy rövid, de annál hatásosabb jelenet, amely képes mély nyomot hagyni a szentimentális nézők lelkében. Az élmény magával ragadó, és sokáig velünk marad, mint a múlt fájdalmának visszhangja.
David Lynch misztikus krimije egyaránt bizarr és hipnotikus élményt kínál. Dean Stockwell, aki Ben szerepében tűnik fel, csupán egyetlen fontos jelenetet kap, ám az annál emlékezetesebb. A fehér porral az arcán, egy lámpát tartva, Roy Orbison "In Dreams" című dalára tátogva, Stockwell egy különös és hátborzongató performanszot nyújt. Ez a jelenet nemcsak a film atmoszféráját erősíti, hanem a filmtörténelem egyik legfurcsább, mégis maradandó pillanatává válik.
Walken csupán egyetlen monológot mond el a Ponyvaregényben, mégis Koons kapitányként maradandó nyomot hagyott a nézők emlékezetében. Amikor a fiatal Butch-nak átadja az aranyórát, ahelyett, hogy csak egyszerűen átadná, egy különös történetet mesél el arról, hogyan rejtette el ezt az értékes darabot az apja a háború alatt – a fenekében. A Tarantino által megírt szöveg és Walken higgadt, ám groteszk előadásmódja egy felejthetetlen élményt teremt, amely egyszerre komikus és drámai. Az egész jelenet mesteri példája annak, hogyan lehet a humor és a komolyság határvonalán egyensúlyozni, ezzel emelve a film színvonalát.
Beatrice Straight mindössze öt percet tölthetett a vásznon az 1976-os filmben, mégis elnyerte az Oscar-díjat Louise Schumacher szerepéért, a legjobb női mellékszereplők között. A történet középpontjában Max felesége áll, aki éppen szembesíti férjét a hűtlenségével. A jelenetben a düh és a fájdalom keveredik, miközben tanúi lehetünk, ahogy a nő házassága és az addig biztosnak tűnő világa apró darabokra törik. Straight teljesítménye lenyűgöző példája annak, hogy egy rövid szereplés is lehet emlékezetes, ha a színész képes minden érzelmét beleadni a karakter megformálásába.
