Öt katasztrofális film, ami mégis meghódította a mozikat 1. **"Gigli"** - Jennifer Lopez és Ben Affleck párosa valaha nagy reményeket fűzött ehhez a romantikus vígjátékhoz, de a film végül a kritikák kereszttüzébe került. A cselekmény zavaros és unalmas,

"Merjünk nagyot álmodni!" - mondja az ismert szólás, amely a blockbusterek világára is tökéletesen illik. Ezek a filmek nemcsak a nézők szívét, hanem a világ pénztárcáit is megnyitják, hiszen a siker sokszor már a félmilliárd dolláros bevételnél kezdődik. Ám a valóságban az alkotók gyakran a biztonságra törekednek, inkább a már bevált formulákhoz nyúlnak. Ebben a cikkben bemutatjuk azokat a filmeket, amelyek a biztosra mentek, de végül csúnya bukás lett a végeredmény. Emellett szó esik azokról a produkciókról is, amelyek megpróbálták elhagyni a megszokott sémákat, ám a sors iróniájára a végeredmény itt is hasonlóan csalódást keltő lett.

A folytatásoknak mindenképpen fel kellene tornászniuk a tétet, ám ha erre nem képesek, legalább meg kellene ütnünk azt a szintet, amit az első rész felállított. A sötét ötven árnyalatának sikerült ezt a viszonylag alacsony mércét lejjebb tolnia. E. L. James bestseller regénye, az A szürke ötven árnyalata, bár nem tartozott a filmes remekművek közé, mégis hatalmas globális őrületet generált. Amikor a folytatás végre eljutott a mozikba, a várakozás ellenére az egész élmény unalomba fulladt, és a nézők szinte elvesztették érdeklődésüket.

Bár a film bevételei tekintetében nem lehetett ok a panaszra, hiszen 381 millió dollárt hozott, a Rotten Tomatoes oldalán csupán 11%-os kritikai értékelést kapott. A közönség sem mutatott különösebben nagy lelkesedést iránta, amit a 48%-os nézői pontszám is tükröz. Jamie Dornan és Dakota Johnson között hiányzott az a vonzalom és kémia, ami esetleg megmenthette volna a filmet; sőt, későbbi interjúik során maguk is elismerték, hogy néhány közös jelenet forgatása igencsak nehéz feladatnak bizonyult számukra.

A Skywalker kora nemcsak egy hitvány Star Wars-előzményfilm, hanem egyben a kilencrészes Skywalker-saga lezárása is, amitől csak még jobban fáj a kudarca. A J.J. Abrams rendezte film teljesen megfosztotta a karaktereket minden mélységüktől és a végére a sztori is érdektelenségbe fulladt. A Disney+ papíron nem lehetett elégedetlen, mert a film világszerte több mint 1 milliárd dollárt hozott, a kritikai fogadtatása mégis langyos volt. A Rotten Tomatoes-on 51%-os kritikai értékeléssel bír, és ezzel negatív rekorder az élő szereplős Star Wars-filmek között.

A film bűnlajstroma között említhetjük, hogy Palpatine császárt indoklás nélkül hozták vissza, Rey származását újraértelmezték, és olyan történetszálakat görbítettek el, amelyek mindössze azért lettek módosítva, hogy visszavonják Az utolsó Jedik merész újításait, melyek népharagot váltottak ki. A PORT kritikusa azonban ennél egy kicsit megértőbb volt, ő úgy véli, hogy...

A Skywalker kora valójában egy szívből jövő alkotás, amelyet a Star Wars fanatikusok számára készítettek, és aki ezt a filmet nézve nem érzékel egyetlen érzelmi pillanatot sem, az valószínűleg nem más, mint egy fém szívű, birodalmi droid, aki teljesen mentes az emberi érzésektől!

A Wachowski testvérek az űroperájukat a Mátrix és a Star Wars-filmek közé próbálták bepozicionálni félúton, de izgalmas műfaji hibrid helyett egy életképtelen szörnyszülött lett a kísérletből.

A Jupiter felemelkedése 2015 egyik legnagyobb csalódása lett. Bár a kritikusok elismeréssel beszéltek a film lenyűgöző speciális effektusairól és bátor narratívájáról, a mozi végül nem tudta megvetni a lábát a pénztáraknál. A számok első pillantásra nem tűnnek katasztrofálisnak: a film 183 millió dollárt hozott, miközben a költségvetése körülbelül 176-210 millió dollár között mozgott. Azonban ha figyelembe vesszük a jelentős marketingköltségeket és egyéb kiadásokat, akkor a Warner Bros belső forrásai szerint a stúdió körülbelül 100 millió dolláros veszteséggel zárta a projektet.

A Jupiter felemelkedése egy különös kudarc, amely mégis lenyűgöző és szórakoztató módon csapódik le. Ez a film egy olyan szuperprodukció, amely saját, kidolgozatlan és túltengő ötleteinek hálójába gabalyodva bukik el – éppen ezért érdemes megnézni, hogy igazán megértsük a benne rejlő káoszt.

M. Night Shyamalan akkor vágott bele az Avatar animációs sorozat élőszereplős feldolgozásába, amikor még senki sem sejtette, hogy már a csúcsot elérte: ez csak a bemutatót követően vált világossá. Az Avatar: Az utolsó léghajlító, amelyet Michael Dante DiMartino és Bryan Konietzko álmodott meg, világszerte óriási népszerűségnek örvend a lenyűgöző világának és látványos akciószcénáinak köszönhetően. Sajnos Shyamalan, amikor 2010-ben elkészítette az egész estés filmadaptációt, nem tudta megragadni ezt a varázslatot. A film, amely alig tükrözi az eredeti sorozat értékeit, úgy tűnik, mintha a rendező szándékosan provokálni akarta volna a rajongókat, vagy egyszerűen nem találta volna a helyét ebben a műfajban.

A forgatókönyv, a rendező és a főszereplő számára a megérdemelt Arany Málna lett a végső jutalom, ráadásul a "Legszemkínzóbb 3D-használat" kategóriában is elnyerték a díjat. Ennek ellenére meglepő, hogy a 150 millió dolláros költségvetéssel készült film végül nem zárult bukással: világszerte 319 millió dollárt hozott, ami figyelemre méltó összeg. Ennek ellenére a tervezett folytatások sorsa már eldőlt, és elvetették azokat.

Roger Christian grandiózus, blockbusternek szánt sci-fije nem csupán a látványos effektekkel és akciójelenetekkel tűnik ki, hanem a Szcientológia Egyház nyílt propagandájával is, ahogy azt a kritikusok nem győzik hangsúlyozni. A film főszereplője és producere John Travolta, aki szenvedélyes szcientológus, így nem meglepő, hogy a történet szorosan összefonódik a vallás alapítója, L. Ron Hubbard sci-fi művével. A cselekmény egy poszt-apokaliptikus Földön játszódik, ahol az emberiség szinte teljesen kipusztult egy idegen faj inváziója miatt. A túlélőket rabszolgasorba taszítják, hogy uránbányákban dolgozzanak, miközben a Föld uralkodója, Terl, akit Travolta alakít, a galaxis meghódítására készül. Ám Terl nem sejti, hogy az elnyomott emberek titkos tervet szőnek a szabadulásuk érdekében...

Christian ugyan Oscar-díjat kapott az 1977-es Csillagok háborúja speciális effekteseként, de a talentumából itt semmit nem tudott megvillantani. Az egyik gyártócéget, a Franchise Picturest a bemutató után be is perelték csalásért és a mesterségesen felduzzasztott költségvetésért, ami miatt végül egy hosszadalmas jogi kálvária után 2007-ben csődöt jelentett, és lehúzta a rolót. Andrew Stevens producer így nyilatkozott később:

Ez a film egy teljesen elhibázott ötletből született, egy gyenge könyv és egy még gyengébb forgatókönyv nyomán. Olyan alkotás, ami sosem érdemelte volna meg, hogy megvalósuljon.