A Cseka, az első szovjet titkosrendőrség, Lenin terrorista egységeként működött, célja pedig a politikai ellenfelek elhallgattatása és a forradalom ügyének védelme volt.

Lezárták az országot és a telefonvonalakat is elvágták a lengyel szükségállapot alatt

Napjainkban az olyan szervezetek, mint az NKVD és a KGB tevékenysége nagyon sok ember számára ismert. Az első szovjet titkosrendőrség a Cseka története azonban a nagyközönség számára még mindig homályos lehet. A Lenin által létrehozott szervezet pusztító tevékenységének következtében ártatlanok százezrei lelték erőszakos halálukat.

Mindenki a maga harcát vívja.

A Cseka elsődleges feladata az volt, hogy felfedje és megakadályozza azokat az ellenforradalmi irányzatokat és szabotázs akciókat, amelyek a Szovjetunió területén zajlottak. Azonban ez a feladatkör meglehetősen széles értelmezési lehetőségeket hordozott. A gyakorlatban rendkívül szigorúan léptek fel bármilyen egyén vagy csoport ellen, akikről feltételezték, hogy a Szovjetunió számára fenyegetést jelentenek, vagy hogy nemkívánatos tevékenységet folytatnak.

Fanni Kaplan által elkövetett merénylet következtében Lenin súlyos sérüléseket, de sikeresen túlélte. Ez az eset csak tovább növelte a Cseka vérszomját.

A szervezet minden szempontból a törvények fölé emelkedett. Ha úgy tartotta kedvük, hivatalos engedély nélkül hajthattak végre házkutatásokat, és bármilyen gyanúsítottat börtönbe zárhattak, akit csak akartak. A rögtönítélő bíróságok keretein belül pedig akár azonnali kivégzéseket is végrehajthattak a helyszínen. Létszámuk a kezdeti néhány száz fős csapatból gyorsan több tízezerre nőtt, majd a polgárháború kitörésekor már a 200 000 főt is meghaladta.

Soraikban számos olyan tagot tudhattak, akik korábban a cári rezsim börtöneiben szenvedték el a legkegyetlenebb kínzásokat, vagy az I. világháború borzalmai közepette minden emberségüket elvesztették. Így haragjukat Lenin könnyen fordította a korábbi rendszer haszonélvezői, a kommunisták által csak ,,burzsoáziának" nevezett módosabb társadalmi réteg ellen. Nem volt kegyelem a fehéreknek és a régi elit tagjainak sem.

Vezetőjük egészen 1926-ig a lengyel gyökerekkel rendelkező Feliksz Dzerzsinszkij nevű férfi volt. A módos, nemesi felmenőkkel bíró családba született Dzerzsinszkij, ifjú korában találkozott a szociáldemokrácia eszméjével, majd az idő múlásával fokozatosan radikalizálódott. Felforgató tevékenysége miatt Lengyelország több börtönét is megjárta, majd 1902-ben Szibériába száműzték. Személyében tehát kellőképpen hithű kommunista került pozícióba.

A terrorizmus egyre növekvő fenyegetése napjainkban, amely nemcsak a fizikai biztonságot, hanem a társadalmi kohéziót is próbára teszi. A korábbi évek eseményei rávilágítottak arra, hogy a félelem és a bizonytalanság légköre hogyan képes megmérgezni a közösségeket, és hogyan tereli el a figyelmet a valódi problémákról. A fokozódó terrorizmus nem csupán a támadások számának növekedését jelenti, hanem egy komplex, globális jelenséget, amely politikai, gazdasági és társadalmi okokból táplálkozik. Ahhoz, hogy megértsük ezt a jelenséget, fontos, hogy mélyebben beleássuk magunkat a gyökereibe és következményeibe, és keressük a megoldásokat a béke és a stabilitás helyreállítására.

A Cseka erőszakos és brutális módszerei a Lenin ellen 1918 nyarán végrehajtott merényletet követően még inkább felerősödtek. Fanni Kaplan három lövéssel próbálta megölni a forradalom árulójának tekintett férfit. Balszerencséjére azonban akciója kudarccal zárult, így gyorsan a titkosrendőrség fogságába került, ahol embertelen kínzásoknak vetették alá, végül pedig egyszerűen főbe lőtték.

Feliksz Dzerzsinszkij (a kép középpontjában) a Cseka prominens tagjaival folytatott megbeszélésen vett részt.

A merényletet hihetetlen módon túlélte a Szovjetunió megteremtője. Lenin lelkiállapotát azonban megváltoztatta a megpróbáltatás: paranoia kezdett eluralkodni rajta. Ennek következtében a kommunista állam sajátos jellemzője, a bizalmatlanság, mindent áthatott. Ekkortól kezdve bárki gyanússá válhatott: akár egy árnyékban megbúvó ellenforradalmár, akár egy titkos szabotőr, aki a Párt hatalmát kívánta aláásni.

A legtöbb letartóztatás egyfajta véletlenszerűség alapján zajlott, szinte mint egy sorsolás. Az éjszaka leple alatt bárki ajtaján kopogtathattak, vagy a titkosszolgálat ügynökei egy sötét mellékutcában bármelyik járókelőt körbeállhatták, és ez ellen nem volt esély a menekülésre.

A Cseka börtönében, a társadalmi csoportok minden rétege képviseltette magát. Nemesektől a parasztokon át egészen a közellenségnek tartott papokig és a kommunista ideológia által csak elméletben támogatott munkásokig.

Idővel a Cseka átalakult, és a neve Állami Politikai Igazgatóságra (GPU) változott. Ezt követően, Joszif Sztálin rémuralma alatt, a szervezet Belügyi Népbiztosság (NKVD) néven folytatta elnyomó és megfigyelő tevékenységét, tovább mélyítve a hatalom által gyakorolt terror és ellenőrzés mértékét.