A fegyverkezési verseny következményeiről ritkán esik szó, pedig a klímaváltozás szempontjából kifejezetten aggasztó hatásai vannak.

Nem a jövő, hanem a jelenünk gazdasági folyamatai alakultak át - erről szól a minden iparágat érintő szeptember 4-i Sustainable World konferencia, ahol a hazai fenntartható üzleti világ szereplői találkoznak.

A világ a katonai kiadások növekedésének új korszakát éli, ahol a globális összkiadások rekordszintre emelkedtek, elérve az évi 2,7 ezer milliárd dollárt. Oroszország ukrajnai inváziója drámai hatással volt az Európai Unió katonai költségvetésére, hiszen 2021 és 2024 között az EU-tagállamok összesített katonai kiadása több mint 30%-os emelkedésen ment keresztül. 2024-re a katonai költségek várhatóan elérik a 326 milliárd eurót, ami az EU bruttó hazai termékének körülbelül 1,9%-át képviseli. Ez az arány máris közelít a NATO által kitűzött 2%-os célhoz, amely a jövőben valószínűleg tovább emelkedik majd.

A világ legnagyobb hadseregei közül több már évtizedek óta hatalmas összegeket költ a fenntartásukra és fejlesztésükre. Ez a tendencia, különösen a mostani "újrafegyverkezési" időszakban, várhatóan tovább növekszik, ahogy a globális biztonsági kihívások egyre égetőbbé válnak.

A hadseregek óriási energiafogyasztói a világnak, és az általuk kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) jelentős mértékben hozzájárulnak a globális éghajlati válsághoz. Azonban sok ország nem követi nyomon és nem jelenti rendszeresen katonai tevékenységei során keletkezett kibocsátásait, így ennek a forrásnak a valós hatása és aránya továbbra is homályos. A Conflict and Environment Observatory (CEOBS) és a Scientists for Global Responsibility által végzett becslések alapján...

A katonai tevékenység a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 5,5%-áért felelős. Ez azt jelenti, hogy ha a világ hadseregeit egyetlen országként képzelnénk el, akkor azok a világ negyedik legjelentősebb üvegházhatású gáz kibocsátójaként lépnének fel.

Neta Crawford, a Brown Egyetem Costs of War projektjének társalapítója figyelmeztetett arra, hogy Donald Trump geopolitikai ambíciói súlyosan hozzájárulhatnak a bolygó környezeti válságához. Az elmondottak szerint ezek a törekvések egy globális haderőfejlesztési hullámot generálhatnak, amely felgyorsítja az üvegházhatású gázok kibocsátását. Crawford elemzése alapján a Pentagon - az Egyesült Államok fegyveres erői és a védelmi minisztérium (DoD) intézményei - a legnagyobb intézményi üvegházhatású gáz kibocsátóknak számítanak, éves szinten az amerikai kibocsátás legalább 1%-át felelősek.

Az elmúlt öt évtizedben az USA katonai emissziója a geopolitikai félelmekkel és ambíciókkal együtt nőtt és csökkent. 2023-ban a Pentagon műveletei és létesítményei mintegy 48 megatonna szén-dioxid-egyenértéket (MtCO₂e) termeltek - ez több mint amennyit egész országok, köztük Finnország, Guatemala és Szíria bocsátottak ki abban az évben.

Crawford, a "The Pentagon, Climate Change, and War: Charting the Rise and Fall of US Military Emissions" című könyv írója figyelmeztetett, hogy amennyiben Trump betartja ígéreteit, az amerikai katonai kibocsátások biztosan emelkedni fognak, ami jelentős hullámhatásokat eredményezhet.

A katonai kiadások és az emisszió szintje szoros összefüggést mutat, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok háborúba lép vagy katonai konfliktusra készül. Ronald Reagan kommunizmusellenes politikájának keretében az 1980-as években drámai növekedés tapasztalható a katonai kiadások terén, ami párhuzamosan járt az üzemanyag-felhasználás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedésével is. A hidegháború végét követően, a 1990-es években, a kiadások és az emisszió szintje csökkenni kezdett, kivéve az első Öböl-háború időszakában, amikor ismét kiugró értékek jelentkeztek. A szeptember 11-i terrortámadások után azonban újabb jelentős növekedés következett be, mivel az Egyesült Államok katonai akciókat indított Afganisztánban és Irakban, ami újra fellendítette a kibocsátás mértékét.

A Guardian által végzett elemzés rávilágít arra, hogy az Európai Unió 30 országából mindössze kettő, Ausztria és Szlovénia, tűzött ki céldátumot arra vonatkozóan, hogy mikor állítják le hadseregük károsanyag-kibocsátását, elérve ezzel a nettó zéró katonai emissziót. Érdekes módon a vizsgált államok körülbelül egyharmada még a karbonlábnyomát sem kalkulálta. Ez különösen aggasztó, figyelembe véve Európa közelgő újrafegyverkezési tendenciáinak potenciális szén-dioxid-kibocsátási következményeit.

A Hamász 2023. október 7-i váratlan támadása után Izrael rendkívüli katonai offenzívát indított a Gázai-övezetben, amely hamarosan regionális konfliktussá szélesedett, magában foglalva Dél-Libanont, Iránt és Jement is. Ennek a háborúnak – akárcsak a történelem bármely fegyveres összecsapásának – van egy olyan aspektusa, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak: a közvetlen és tartós éghajlati következmények. Ezek közé tartozik a harci anyagok alkalmazása, az erőforrások elpusztítása, valamint a lerombolt épületek és infrastruktúrák által generált jelentős üvegházhatású gázkibocsátás.

A közel-keleti konfliktus ÜHG-kibocsátásának elemzését egy nemzetközi kutatócsoport végezte, amely három különböző időszakra fókuszált: az első a háború körüli, körülbelül 15 hónapos időszak (2023. október - 2025. január), a második az építési és erődítési tevékenységek időszaka, míg a harmadik a jövőbeli újjáépítési folyamatok kibocsátásait vette számba.

A háborús tevékenységek által közvetlenül generált szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 1,9 millió tonnára (tCO₂e) tehető. Ha azonban a konfliktus előtti és utáni építkezési tevékenységeket is számításba vesszük, ez a szám 32,3 millió tCO₂e-ra ugrik. Ez a végső érték meghaladja 102 ország éves szén-dioxid-kibocsátását, ami egyértelműen rávilágít arra, hogy a fegyveres konfliktusok következményeként keletkező szén-dioxid-kibocsátás mennyire jelentős, és sürgető szükség van arra, hogy a háborúk által előidézett szén-dioxid-kibocsátást komolyan vegyük.

Ezek a számítások rámutatnak arra is, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) révén sürgősen szükség van a katonai jellegű emisszió nagyobb láthatóságára és kötelező jelentésére mind háborús, mind békeidőben.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) állásfoglalása szerint 2030-ra minden iparágban 43%-kal kell mérsékelni a szén-dioxid-kibocsátást a 2019-es adatokhoz viszonyítva, ha azt szeretnénk, hogy a globális átlaghőmérséklet 1,5 Celsius-fokkal ne emelkedjen. Ehhez elengedhetetlen a katonai szektor kibocsátásainak évi legalább 5%-os csökkentése is.

a NATO azonban 2023-ban mintegy 15%-kal növelte katonai emisszióját, és úgy tűnik, hogy ebben az évtizedben tovább fokozza kibocsátását.

A kutatók kiszámították, hogy mennyivel nőne az üvegházhatású gázok kibocsátása, ha a NATO-országok - az USA kivételével, mivel az már most is sokkal többet költ, mint a többiek - két százalékponttal növelnék a GDP-jükből a hadseregükre fordított arányt. Egy ilyen növekedés már folyamatban van, mivel számos európai ország jelentősen növelte katonai kiadásait az ukrajnai válságra válaszul. Bár a NATO-országok nyilvánosan vállalták, hogy a GDP 2%-ára növelik a kiadásokat, a kutatók szerint a ReArm Europe terv a 2020-as 1,5%-ról végül 3,5%-ra emelkedhet. A kutatók hasonló mértékű növekedést feltételeztek az EU-n kívüli NATO-tagállamok, például az Egyesült Királyság esetében is.

Egy újonnan publikált tanulmány módszertanát alapul véve, amely azt állítja, hogy a katonai kiadások GDP-hez viszonyított arányának minden egyes százalékpontos emelkedése az országok szén-dioxid-kibocsátásának 0,9% és 2% közötti növekedését vonja maga után, a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy egy 1-2 százalékpontos kiadási sokk a NATO keretein belül évente 87 és 194 megatonna közötti szén-dioxid-egyenérték növekedést okozhat.

A fent említett szempontokat figyelembe véve érdemes elmélyedni abban, hogy a júniusi hágai NATO-csúcson megszületett döntés, miszerint 2035-re a GDP 5%-át katonai kiadásokra kívánják fordítani, milyen mértékű kibocsátásnövekedést vonhat maga után.

A háborúk nem csupán azonnali tragédiákat okoznak az emberi életekben, hanem évtizedeken át tartó, mérgező hatásokat is hagynak maguk után a környezetben. Ezek a hatások a légkörön keresztül terjednek, és az élet minden területére kihatnak. A ScienceDirect oldalán található ábra világosan illusztrálja ezt a bonyolult, de jól követhető folyamatot.

Egy új tudományos publikációban 193 esettanulmány elemzése révén a háborúk környezeti hatásait vizsgálták. Az összegzés alapján egyértelművé vált, hogy a katonai tevékenységek rendkívüli mértékben sújtják a természeti erőforrásokat. A kutatások rávilágítanak, hogy a háborúk során nemcsak a fákat pusztítják el, hanem a talaj szennyeződése, az élőhelyek megszűnése, valamint a légkör és a vízkészletek szennyezése is jelentős problémát jelent. A bizonyítékok összessége arra figyelmeztet, hogy a katonai konfliktusok nemcsak az emberekre, hanem a környezetre is tartós és súlyos következményekkel járnak.

A tanulmány összegzése szerint a katonai vezetőkben nincs ilyen aggodalom és a háború utáni helyreállítási tevékenységeket is csak nagyon korlátozottan végzik el a háború okozta környezeti hatások csökkentése érdekében. Azaz a háború környezeti értelemben távolról sem csak az éghajlatváltozást fokozza, hanem megmérgezi a természetet, az ember létfeltételeit adó környezeti elemeket is.