A háttérben rejlő magyar vonulat szintén jelentős mértékben hozzájárult a divattörténeti forradalomhoz.

Charles Frederick Worth neve örökre beíródott a divattörténelembe: ő volt az első tervező, aki nem csupán kiszolgálta, hanem diktálta is a divatot. Az angol származású szabó Párizsban alapította meg a világ első haute couture divatházát, ahol elsőként élő modelleken mutatta be ruháit és saját nevével fémjelzett alkotásait. Munkássága nemcsak a 19. századi elit öltözködését forradalmasította, hanem megteremtette a modern divat alapstruktúráját - a bemutatóktól a márkaépítésig.

Amikor manapság a divatról vagy a magas szabászatról, azaz a haute couture-ról hallunk, elsőként olyan márkák jutnak eszünkbe, mint a Chanel, a Dior vagy éppen a Givenchy. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy kinek köszönhetjük a mai divatházakat és az azokat működtető modellt.

Több mint másfél évszázada indult hódító útjára egy forradalom, amely gyökeresen átalakította a divat világát. A párizsi Rue de la Paix 7. szám alatt egy angol származású úttörő, Charles Frederick Worth megalapította saját divatházát. Ez a műhely nem csupán három generáción át virágzott, hanem újraértelmezte a divattervezők szerepét is. Worth volt az első, aki nemcsak a tehetős női vásárlók kívánságait elégítette ki, hanem valódi irányt mutatott, divatot teremtett – a tervezők neveit pedig először jegyezték meg a saját alkotásaik nyomán. De ne siessünk ennyire a jövőbe.

Két évszázaddal ezelőtt, 1825-ben született Angliában, és már gyermekkorában felfedezte a divat világának rejtelmeit, még ha nem is a legklasszikusabb úton. Egyes források szerint apja ügyvéd volt, és a család célja az volt, hogy fiuk egy tisztes szakmát sajátítson el. Mások viszont azt állítják, hogy a család pénzügyi nehézségei miatt korán kellett a munka világába lépnie, így az iskolát kénytelen volt otthagyni. Akárhogy is történt, a divatipar úttörője már fiatalon a textilkereskedők között tanulta mesterségét, majd mindössze 21 évesen, 1846-ban Párizsba költözött, ahol a Maison Gagelin nevű divatüzletben kezdett dolgozni, kezdetben eladóként és szabóként. Tehetsége már ekkor is kirajzolódott, és hamarosan üzlettársi pozíciót nyert el. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Marie Vernet-t, aki nem csupán élete párja lett, hanem múzsája és első élő modellje is.

Akkoriban a kor szokásai szerint az új darabokat ugyanis még bábukon mutatták be, azonban Worth egy teljesen új módszert vezetett be: kreációit felesége viselte a boltban, ezzel forradalmasítva az árubemutatást. Ez a "mozgó reklám" annyira hatásos volt, hogy a tehetős párizsi hölgyek egyre inkább érdeklődni kezdtek a bolt sarkában felállított kis ruhaszalon iránt, ahol a fiatal szabó már a saját tervezésű ruháit árulta. Ő azonban nem érte be ennyivel.

A 19. század közepére Párizs egyre inkább a divat fővárosává vált, ahová egyre több arisztokrata és tehetős hölgy érkezett, hogy egyedi ruhadarabokat készíttessenek. Azonban sokan közülük csalódottan távoztak, mivel az akkor elérhető választék nem felelt meg az elvárásaiknak. Ezt a piaci réseket észlelve Worth úgy döntött, hogy kihasználja a lehetőséget, és új irányt ad a divatiparnak.

1858-ban megalapította saját divatházát, kezdetben 20 varrónővel dolgozva – Worth and Bobergh néven, üzlettársával, a svéd Otto Bobergh-gel. Ez az esemény a divattörténet egy vitathatatlan mérföldkövévé vált. A tervező és márkatulajdonos igazi újítást hozott magával: míg korábban az ügyfelek adták a koncepciókat, ő már nemcsak a szabásminta elkészítője volt, hanem irányt mutatott, megmutatva, mit érdemes viselni. Ez a megközelítés radikálisan eltért a korábbi hagyományoktól. Innentől fogva nem csupán egy szabó volt, hanem művész és trendformáló erő, aki határozottan kijelentette:

A nők azért jönnek hozzám, hogy az én ötleteimet kérjék, nem azért, hogy a sajátjukat kövessék.

A tervezett ruhadarabokat készen kínálta, és azokat különféle díszítésekkel (csipke, virágok, hímzések) személyre lehetett szabni. A ruhák gyakran modulárisak voltak, könnyen átalakíthatóak, így a módosításoknak köszönhetően nappalra és estére is viselhetők voltak.

A kor báliruha-kínálatának csillogása mellett Worth célja az volt, hogy a kevésbé tehetős réteg számára is elérhetővé tegye a divatot. Ennek érdekében olyan ruhadarabokat kezdett tervezni, amelyek egész szezonra elegendőek voltak, így a kollekciójában találhatóak voltak hálóingek és estélyi ruhák is. Nem meglepő módon a hírességek is felfigyeltek a munkájára, és ő lett az első, aki személyre szabott öltözékeket készített például a népszerű francia színésznő, Sarah Bernhardt számára. De ez még csak a kezdet volt.

Karrierjének következő jelentős állomása akkor következett be, amikor III. Napóleon felesége, Eugénia császárné közeli barátnője, Sándor Paulina bemutatta a Worth divatház csodás kreációit a francia udvarnak. Az első megrendelések után a császárné is egyre inkább érdeklődni kezdett, és nem sokkal később személyesen is találkozott a tehetséges tervezővel. Egy híres párbeszéd szerint, amikor Eugénia rákérdezett, hogy ki áll Paulina elegáns ruhájának mögött, a válasz így hangzott:

Egy angol származású Felség, egy ragyogó csillag, amely a divat égboltján tündököl. Érdemei valóban megérdemlik a nevét.

Eugénia másnap személyesen hívta magához Worth-ot, és innentől kezdve kizárólag ő felelt a császárné öltözködéséért. A császárné nap mint nap többször is átváltozott, hatalmas ruhatárának köszönhetően pedig rengeteg feladat hárult a divatházra. Ekkorra már több mint 500, később pedig 1200 varrónő dolgozott a műhelyeikben, hogy a császárné igényeit maximálisan teljesíthessék.

A sikernek pedig hamar híre ment, így történhetett meg az is, hogy később Viktória brit királynő, Marija Fjodorovna és Alexandra Fjodorovna cárné is tőle vásárolt. Akárcsak az osztrák császár, magyar és cseh király I. Ferenc József neje, Sisi, aki 1867-es magyar királynévé koronázásakor szintén Wort egyik darabját viselte.

Ahogy a cikk bevezetőjében már említettük, Worth volt az első, aki forradalmasította a divatbemutatók világát. Az általa megálmodott kreációkat egy zártkörű, meghívott vásárlói elitnek mutatta be élő modelleken, lehetőséget adva nekik arra, hogy saját ízlésük szerint válasszanak színt, anyagot és méretet. Ez a megközelítés nem csupán új dimenziót nyitott a divatbemutatók terén, hanem a modern haute couture előfutárának is tekinthető. Az exkluzív eseményeken részt vevő hölgyek akár egy teljes szezonra elegendő ruhatárat is összeállíthattak az aktuális kollekciókból. Ez a rendszer mára elengedhetetlen részévé vált a haute couture világának, és hozzájárult a divatházak és modellek újfajta kapcsolatának kialakulásához is.

A 19. század végén a divat világában új szellő fújt, amikor megjelent a turnűr, a hátsó részre rögzített párnázat, más néven "fardagály". Ez a különleges kiegészítő nem csupán a ruha anyagát emelte meg hátul, hanem lehetővé tette a bőséges redőzést és díszítést is, így a hölgyek megjelenése igazán lenyűgözővé vált. Worth, a divattervezés úttörője, a kényelmetlen krinolin helyett ezt az innovatív megoldást javasolta, amely eleganciát, nőiességet és praktikusságot egyesített. A trend gyorsan elterjedt, és Európa-szerte hódított, a női divat új korszakát indítva el.

Worth neve azonban nemcsak Európában, de a világ más tájain is ismertté vált. Megrendeléseket kapott Indiából, Japánból, Egyiptomból, Hawaiiról és az Egyesült Államokból - a Vanderbilt, Astor és Morgan családok is nála öltözködtek. Az amerikai piac azonban problémát jelentett: a 19. század végén vámtarifák miatt ruhái ott drágává váltak, és elterjedtek az olcsó másolatok.

Worth 1895-ös halála után fiai és unokái folytatták a divatház örökségét egészen az 1920-as évekig. E korszak alatt olyan neves művészek is kapcsolatba kerültek a családdal, mint Man Ray, aki különleges aktfotókat készített Jean-Charles unokáról, valamint Jean Dunand, az Art Deco stílus kiemelkedő alakjáról. Worth munkássága valóban forradalmi újításokat hozott a divat világába, de mit is jelent pontosan a haute couture fogalma? A haute couture a francia kifejezés, amely szó szerint "magas varrást" jelent, és a legmagasabb szintű, kézműves minőségű divatot jelöli. Ezek a ruhák egyedileg, kézzel készülnek, figyelembe véve a megrendelők egyéni igényeit és méreteit. A haute couture nem csupán a ruhák megjelenéséről szól, hanem egy életstílusról, amelyben a luxus, a kreativitás és a művészet találkozik. Az ilyen ruhák viselése nemcsak a divat iránti elköteleződést, hanem a társadalmi státuszt is kifejezi.

A francia nyelvű kifejezés, amely a "magas szabászat" vagy "magas szintű varrás" jelentést hordozza, a divat világának csúcsát jelképezi. Itt olyan különleges, kézzel készült ruhadarabok születnek, melyek prémium minőségű anyagokból készülnek, gyakran egyetlen, konkrét megrendelő igényeihez igazítva. A haute couture nem csupán a luxust vagy a stílust öleli fel, hanem magában foglalja az egyedi szabást, amely a megrendelő testalkatára van szabva, valamint a kézimunkát, amely számos órát vagy akár napokat vesz igénybe a díszítések kidolgozása során. Ezen túlmenően, a haute couture gyakran a művészi kifejezés egyik formáját is megtestesíti.

A haute couture, mint a divat művészetének egyedi és exkluzív formája, 1868-ban nyerte el intézményes kereteit, amikor megalakult a Chambre Syndicale de la Couture Parisienne. Ez a szabályozó testület, amely napjainkban Chambre Syndicale de la Haute Couture néven ismert, a haute couture működésének felügyeletét látja el. Érdemes megjegyezni, hogy nem minden divatház jogosult arra, hogy a haute couture titulust viselje. Ennek elnyeréséhez rendkívül szigorú követelményeknek kell megfelelni, amelyeket a francia kormány és a fenti szervezet határoz meg.

A hivatalos lista évente frissül, de vannak olyan divatházak, akiket szinte lehetetlen kiszorítani a legmagasabb szintű divat világából. Ide tartozik például a Chanel, a Dior, a Givenchy, Schiaparelli, Jean Paul Gaultier és Valentino. De vajon miért van még mindig ekkora jelentősége a haute couture-nak a mai világban? Bár a divatházak számára már nem generál hatalmas bevételt, hiszen egy rendkívül szűk, exkluzív közönséget céloz meg, mégis óriási imázsépítő szerepet játszik. A haute couture presztízst ad a márkának, egy kreatív műhely, ahol a tervezők szabadon kísérletezhetnek, és inspirációt meríthetnek a későbbi ready-to-wear kollekciókhoz.