A KGB megpróbálta manipulálni Mindszenty bíborost, hogy elhagyja az Amerikai Nagykövetség védelmét.
Deák András Miklós "Mindszenty bíboros amerikai menedékének instabil első hónapja" című tanulmányát az ArchívNet internetes folyóirat 25. évfolyamának első számában publikálták. A tanulmány teljes szövege az alábbi linken érhető el.
A menedék 1956. november 4. és december 4. közötti kezdeti időszakának alaposabb elemzésére Edward Wailes kinevezett követ táviratai és az amerikai külügyminisztérium (State Department, a továbbiakban SD) számára kiadott utasítások szolgálnak alapként. Már egy gyors áttekintés is világossá teszi, hogy az első hónap során a menedék helyzete meglehetősen bizonytalan volt.
A helyzetnek két jelentős kiváltó oka volt. Először is, a politikai és egyházi vezetők aktivitása, amely a követség számára potenciálisan kedvezőtlen következményekkel járt, különösen a menedékként befogadott Mindszenty bíboros esetében. Ez az amerikai fél számára meglepő fordulatot hozott. A bíboros ugyanis politikai menedékjogként értelmezte humanitárius menedékét, míg Eisenhower elnök valójában szigorúan humanitárius alapon nyújtott neki segítséget. A második, szintén lényeges tényező Ivan Szerov, a KGB elnökének cselekedete volt, aki két magas rangú munkatársával közösen operatív tervet dolgozott ki a bíboros kicsalogatására, ehhez pedig magyar ügynökök közreműködését is igénybe vették. E tényekről Szerov Hruscsovnak tett telefonos jelentésének harmadik pontja tanúskodik.
A KGB fenti stratégiája csupán november 4. után fogalmazódhatott meg, de már 27-én lemondtak annak végrehajtásáról. Moszkva nem kívánt konfrontálódni az Egyesült Államokkal Mindszenty ügyében, valamint az amerikai követség diplomáciai mentességének megsértésével kapcsolatban. E lépés értelmetlen lett volna, hiszen Washington korábban világosan jelezte, hogy nem szándékozik beavatkozni, így a szovjeteknek szabad keze volt a magyar forradalom kezelésében. Ezen terv feladására Szerov a híres interjújában is utalást tett.
A menedék gyors és egyoldalú lezárása a szovjet megszállók számára kezdetben kiemelt figyelmet kapott. Ugyanakkor a Kádár-kormány ebben az időszakban még nem rendelkezett olyan mértékű hatalommal, hogy komolyan mérlegelhesse az ilyen lépéseket.
