A Répce-menti táj utolsó mocsárerdői és mocsárrétei között, a csádorjánosfai tőzikés varázslatos világában...
Túránkat a festői Répcelakon indítottuk, ahol már tíz óra körül élvezhettük a frissítő kávénkat. A tőzikék előtt haladva, a zötyögős úton át a szomszédos Csánig folytattuk utunkat. E kis település nemrég büszkén felavatta a 14. századi templomát! A faluközpontban felfedeztünk egy emlékművet, egy tető alatt védett régi tűzoltófecskendő-kocsit, és egy különleges mechanikus kettős haranglábat. Ez utóbbi egy igazi kincset rejtett: két évszázados harang "lakója" volt.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A fű szinte mindenütt harsogó zöld volt, a sokszor tévesen aranyesőnek is nevezett aranyfa - más néven aranycserje vagy aranyvessző - is ragyogva sütkérezett a napon, és virágjukat bontogató gyümölcsfák is derítették a kikeleti összképet.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A közelben álló Mindenszentek templom szinte ünnepi díszbe öltözött a látogatásunk napjára: makulátlanul fehérre festett falai és elegáns vakívek ékesítik az épületet, amely frissen cserepezve ragyogott. 2014-ig a templom egy átlagos, 19. századi építmény benyomását keltette, a palával borított tetőjével. Azonban a vakolat alatt rejtőző kincsek felfedezése teljesen új fénybe állította a történelmét: a régészek rábukkantak az Árpád-kori déli kapura, valamint a román stílusú ablakocskákra. Ráadásul kibontották a mérműves gótikus ablakkeretet és egy lenyűgöző reneszánsz párkánykövet is előtártak.
A belső térben lenyűgöző falfestmények és egy oltáriszentség-őrző fülke kerültek napvilágra. Minden egyes évszázad nyomait magán viseli!
A 17. századot egy evangélikus mondat képviseli, és bizonyítja, hogy 18. század elejéig - közel 150 évig - az evangélikusoké volt.
Különösen figyelemre méltó, ahogyan az emberek mindig is törekedtek arra, hogy a kor szellemének megfelelően, az idő próbáját kiálló stílusban formálják és szépítsék Isten házát. Az építkezések során nem csupán a funkcionalitást tartották szem előtt, hanem azt is, hogy a templomok kifejezzék a kor esztétikai értékeit és spirituális üzeneteit.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Csánig érkezve elérkeztünk a tőzikéshez - Répceszemere irányába vettük az utunkat! A táj lenyűgöző szépsége azonnal magával ragadott: jobbra és balra is kisebb puhafás erdők és facsoportok sorakoztak, miközben a vízfolyás mentén fagyönggyel bőven díszített nyárfa-galériaerdők törtek meg a sík vidéket. Itt-ott vízzel teli árkok és állóvizes medermaradványok felcsillantak a napfényben, varázslatos látványt nyújtva.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A környék a Répcét kísérő mocsárrétek és mocsárerdők utolsó, eredeti állapotban megőrzött területe, ahol a természet varázslatosan egyedi világot teremtett.
Csánignál áthaladtunk a Répce-árapasztó hídján, majd alig egy kilométerre tőlünk a Répce élénk vízű, később pedig száraz ágát is keresztezhettük. Ezen a területen a megyehatár szinte "táncol", hiszen itt folyamatosan változik a táj.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Répceszemerét elhagyva, néhány éve már nem kell a tanösvény tábláját fürkészni március táján. Az út mentén álló autók hosszú sora már messziről jelezte, hogy a tanösvényhez vezető út megtelt látogatókkal! Mi is meglepődtünk, amikor ránk köszöntött a kocsisor: a "nép" szó szerint megrohamozta a tőzike-hírek nyomán érkező lehetőséget... Szerencsére a polgárőrök ügyesen irányították a parkolást. A kolbászda, a kürtőskalácsos, valamint a méz-, virág- és ajándékárusok mind a tőzike-invázióra építették fel kis standjaikat. Elindultunk a fák ölelésében húzódó dűlőúton, és már éreztük is a tavasz varázsát.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Esőkabáttal érkeztem, de itt a gumicsizma bizonyult a legfontosabb választásnak! Tudtam, hogy a Fertő-Hanság Nemzeti Park őrei rendszeresen járőröznek a tanösvény mentén, hiszen évekkel ezelőtt néhány figyelmetlen látogató óriási területen tette tönkre a virágokat. (Ha letapossuk a növényeket, a hagymás gyökereik megsérülnek, és jövőre már nem hajtanak ki.)
Ez a károsodás azért következett be, mert a tűzoltósági erdő szívében elhelyezkedő út több ponton víz alá került, és sokan nem viseltek gumicsizmát. Így aztán a virágok között sétálva találták magukat. Külön érdekesség, hogy a bőséges csapadék éppen a virágok gazdag fejlődésének előfeltétele is volt...
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Az első információs táblát követően egy ismeretlen nevű csatorna mellet haladunk el, majd a második fahídon átkelve a Kócsod-patak felett folytatjuk utunkat. Március elején a puhafás ligeterdő csodás látványt nyújt, színes virágokkal borított cserjék és fák díszítik a tájat – ilyenkor az ösvény jól járható és könnyen követhető. Aztán, amikor elérjük a rét túlsó végét, a Répce folyóhoz érkezünk, ahol a víz egy zsilip elhagyott maradványán zubog át.
Nem véletlen, hogy a "Az életet adó malmok" tanösvénytáblát olvashatjuk, hiszen ezen a helyen egykor a híres Csáfordi-malom működött.
A megmaradt malomkő szívéből egy buja bokor tört elő, mintha a természet újra birtokba vette volna a régmúlt emlékét. Ez a növényzet éppen olyan szerény, mint a később felfedezett közeli Jánosfai malom romjai: kicsiny méretével és a meder részein, valamint az épület alapjaiban fellelhető beton használatával egy különös kontrasztot alkotott. Valaha a csáfordjánosfaiak itt kerestek felüdülést a nyári hőségben, élvezve a víz hűsítő ölelését.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Hamarosan egy újabb rétre érkezünk, melynek túlsó vége már a sötétlő tőzikés erdő fáival határos. A Tőzikés-erdőben széles, szalag-kordonokkal elkerített sétaút vezet, melyet hatalmas fák ölelnek körül. A virágzó táj ismerős, a kellemes zöld árnyalat dominálja az ártéri keményfa-ligeterdő alját. Ám amikor az ember tőzike csokrot keres, hogy megörökítse a szépségét, meglepetésére kiderül, hogy az erdei szellőrózsa is bőségesen jelen van, és a hóvirágok is vidáman bontogatják szirmaikat, színesítve e csodás környezetet.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A szellőrózsa, a tőzike, a hóvirág és a csillagvirágra emlékeztető sárga tyúktaréj varázslatos szőnyeget terített az erdő aljára, ahol a holt fák és az avar tarka szövedéke ölelte körül a természet csodáit. A virágok szépsége érdekében kétrét görnyedve készítettem a felvételt, de minden egyes másodperc megérte a fáradságot. Az erdő mélyén, ahol a tőzike egyedülállóan pompázik, úgy tűnik, ez az érintetlen ártéri rész a legideálisabb hely a virágok születéséhez.
A mocsaras erdőalj vizei sajnos egyre inkább elapadnak a Répce folyónak köszönhetően, ami miatt a helyi növény- és állatvilág egyedszáma évről évre csökken. Ha időben érkezünk Csáfordjánosfára, még mindig csodálhatjuk a nyolcmillió tőziketövet, amelyek varázslatosan szőtték be ezt a különleges tájat.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A nedves földből kiemelkedő, korhadásuk különböző stádiumában lévő fatörzsek varázslatos őserdői tájat idéznek. Néhány, az útra dőlő fa sorsa már megpecsételődött, hiszen felfűrészelték őket, de a szalagkorlát közelében még maradt néhány, egy métert meghaladó átmérőjű óriásrönk, mint a természet monumentális műalkotásai, hogy emlékeztessenek minket az erdők egykori dicsőségére.
Az erdőben több, nagyjából 250 éves kocsányos tölgy is áll - többüknek neve is van: Elemér-, Ödön-, Csilla-fa.
A második világháború előtt dr. Simon Elemér, Sopron vármegye főispánja birtokolta az erdőt, ahol a legimpozánsabb faóriásokat róla és családtagjairól nevezték el. A család otthona, a faluban található Simon-kúria, napjainkban Idősek otthonaként funkcionál, míg a környező parkja védett erdőként őrzi a természet kincseit.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Az ösvény csupán néhány helyen volt sáros, és pár mélyedésben még állóvizet is felfedezhettünk. Az erdő és a kerítés végén, a "A mocsárrét élete" tanösvény állomásánál azonban már igazi kihívás várt ránk. Akik tiszta lábbal szerettek volna kijutni a rétre, azoknak ügyesen kellett navigálniuk a sárban elhelyezett ágak között.
Itt, egy "tavacska" szélén már a mocsári nőszirom dugta ki a vízből hajtásait.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Mi is megtettük a "kört", amely a Csáfordi-malom közelében zárult, de még a legképzettebb túrázókat is elbizonytalanította a tanösvény nem mindig egyértelmű jelzése. A két erdő között húzódó, húsz méter széles réten két helyen is jelentős belvíz állt, ami megnehezítette az átkelést. A tanösvény tábláin csak egyszerű, sematikus rajzok mutatták be a körutat, így az útvonal pontos irányát nem tudtuk biztosan megállapítani. Ennek következtében végül úgy döntöttünk, hogy idő előtt letérünk az ösvényről, és egy vadcsapáson folytatjuk az utunkat az erdő mélye felé.
A terepet a varázslatos szellőrózsa és a lenyűgöző kékeslila árnyalatú tavaszi csillagvirág uralta, színek és formák csodálatos táncát rendezve a természet színpadán.
Rövid időn belül egy napfényes, száraz rétre jutottunk, ahol néhány tő tőzike diszkrét társaságában rábukkantunk a sétaösvényre is. Így a körtúra vonala valójában egy érdekes háromszöget alkot!
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A Csáfordi-malom zsilipjénél megérintettük a történelmet, majd elindultunk az országútra. A világháló térképei alapján a Répce partján megbúvó, romos Jánosi-malomhoz a település végén lévő úton juthatunk el. De a valóság egészen másképp festett: a falunak nem volt olyan éles határa, mint ahogy azt a térkép mutatta; a külterületi növényzet szinte behálózta a települést. Miután áthaladtunk a településtáblán, a kövezett dűlőúton haladva egyre közelebb jutottunk a malomhoz, ahol a múlt és a természet találkozott.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A Répce-malom-ág mellett egy impozáns, több mint százéves családi ház hívogatóan áll. A malomromot a mellette húzódó masszív fahídról csodálhatjuk meg, ahonnan a zsilip acélból készült maradványai alatt fürgén zubog a Répce vize. A közeli telek kerítése, valamint a folyó természetes határa miatt sajnos nem közelíthetjük meg az épületet. Valószínű, hogy a Csáfordi-malom is hasonlóan aprócska építmény lehetett, hiszen mindkettő furcsa módon kicsi alapterületű. A két malomról azonban sajnos alig tudunk valamit. A környéket impozáns fák, buja rétek és gondozott szántók ölelik körbe. A Forráshely Alapítvány 1993 óta szervezi a Magyar Gyermekek Világtalálkozóját e festői helyszínen, a malom szomszédságában.
Nagygeresdre is egy régi templom miatt érdemes áthajtani, de van ott más látnivaló is. Nagygeresd valóban nagy! Illetve hosszú. Az első kanyarból megpillantottam egy puritán, fehér színű alacsony templomtornyot. Én viszont egy karcsú tornyot kerestem, így továbbhajtottam. A második torony egy kifogástalan állapotú evangélikus templomé volt. A homlokzatán tábla sötétlik, előtte pedig egy turulos emlékmű áll. A tábla 1917-ben készült - régies szövegezésű, a templomtorony építésének időpontjára utal.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Egyben kronosztikon is, mivel egyes betűket kiemeltek benne. Ha azokat római számnak olvassuk, és összeadjuk, kiadnak egy évszámot.
A turulos emlékmű a két világháború során nagygeresden elesett hősök emlékét őrzi.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Az első kis torony, amely mellett elhaladtunk, csupán egy szerény harangtorony volt. Mellette egy lenyűgöző parasztház emelkedett, amelyet első látásra tájháznak néztem. Azonban nem ez volt a helyzet – a hófehér, íves mellvédes tornáccal díszített épület magántulajdonban állhatott. A torony táblája pedig ismét a világháború áldozataira emlékeztetett, de most a kisgeresdiekről szólt, akiknek emlékét őrizték. (Érdekesség, hogy a két települést 1928-ban egyesítették.)
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A műemléktemplom felfedezése izgalmas kaland volt számunkra, és egy helyi asszony, aki kizárólag németül beszélt, segített nekünk az útvonal kijelölésében. A falu végén, egy kanyarnál, hirtelen megjelent előttünk a 13. századi Szent István király tiszteletére emelt templom, amelynek félköríves szentélye méltóságteljesen néz a főutca irányába. Az épület négy különböző kor stílusjegyeit hordozza magán, és a legfiatalabb, a 18. századi kváderkő-festéssel díszített torony különösen feltűnő, szinte kiemelkedik a templom összhangjából.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Az egykor román stílusban emelt épület hajója gótikus formákat öltött, a lőrésszerű, keskeny ablakokat pedig jelentősen kibővítették. A középkor folyamán több időszakban gazdag színes falfestésekkel díszítették a templomot, amelynek egyik emléke az 1619-es kifestésről tanúskodó festett évszám. A falfestmények a feltárási munkálatok során restaurálásra és konzerválásra kerültek, megőrizve a múlt szépségét.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A barokk korszak során jelentős átalakításokon ment keresztül a templom, amelynek során a déli gótikus bejárat, amely azóta már eltűnt, befalazásra került. Az ablaknyílásokat megnövelték, a falakat pedig elegáns barokk párkányzattal díszítették. Ekkor készült el az új szószék és a barokk karzat is, továbbá a templom hajóját egy egyszerű sekrestyével bővítették ki. Az 1980-as évekre a barokk stíluselemek jelentős kopásnak indultak, így 1989-ben elkezdődtek a régészeti feltárások, hogy feltárják a múlt rejtett titkait.
Kép forrása: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Mielőtt megérkeztünk a templomhoz, egy élénk kanárisárga kastélytorony bukkant fel a környező kiserdő fenyőfái között. Ez a különleges építmény, a Cseszneky-Mesterházy-kastély, az 1900-as évek elején készült el, és jelenleg magántulajdonban áll, bár korábban eladásra is kínálták. Az épület szecessziós stílusjegyeket visel magán, míg parkja a Répce ártere felé terjeszkedik, egy varázslatos zöldellő világot teremtve.
Egy napba ennyi élmény fér el. A Répce-menti táj varázslatos, még február végén is remek lehetőséget kínál a túrázásra és felfedezésre. Ilyenkor a természet különleges arcát mutatja, ami még inkább inspirál a barangolásra.
