A szórvány apró erődítményei
Szülőként felemelő élményben volt részem, amikor Gógánban egy lenyűgöző néptáncelőadáson vettem részt, ahol fiamat kísértem el a fellépésére. A Gógáni Református Egyházközség kultúrotthona varázslatos helyszínévé vált ennek a néptánc-gálaelőadásnak. A szervezők elmondták, hogy ez már a harmadik alkalom, hogy a településen belül az egyház keretein belül rendeznek néptáncelőadást. Ezzel a kezdeményezéssel valóban hagyományt teremtettek, ami a közösség összetartozását is erősíti.
"A szórványban élők értékesek, mert hídemberek! Egy nép, ha nem akar elszigetelődni, magára maradni, akkor a hídfőállásait meg kell tartania, értékelnie kell mindazokat, akik ott élnek''(Csaba t.) idézte bevezető beszédében a szervező. A rendezvényen felléptek a Kis-Küküllő menti szórványtelepülésről jövő gyerekek, valamint a tömbmagyarságot képviselő, Székelyföldről érkező néptáncosok is. Elsőként fellépett Bonyha község gyermekcsoportja, amely felcsíki táncokat mutatott be, oktatói Szász Ferenc és Ingrid, a gógáni lelkészcsalád. A csoport a szülők támogatásával működik, a helyi iskola pedig biztosítja a próbatermet. Következtek Mikefalva község gyermekcsoportjai, amelyek moldvai és felcsíki táncokat mutattak be. A mikefalvi csoport elő példája a szórványközösségi életformának: a csoportban magyar, román és roma táncosok képviselik a község lakosságát. A csoport Mikefalva község helyi tanácsának támogatásával működik, oktatói Szász Ferenc és Ingrid. A műsort a gyergyószentmiklósi Gereben néptáncegyüttes szatmári és mezőségi táncokat bemutató előadása zárta.
A rendezvényt az alig 140 tagot számláló Gógáni Református Egyházközség szervezte, amely "kis, de élni akaró egyház''. A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta.
Szeretném kifejezni legmélyebb hálámat mindazoknak, akik hozzájárultak az esemény megvalósításához. Külön köszönet illeti a helyi közösség lelkes tagjait, akik fáradhatatlanul dolgoztak a kultúrház előkészítésén, az ebéd előkészítésén és felszolgálásán, valamint a résztvevők vendégül látásán. Nem feledkezhetünk meg a főszervező gógáni lelkészcsalád odaadó és inspiráló munkájáról sem, akik nemcsak oktatásukkal, hanem közösségépítő tevékenységükkel is hozzájárultak az esemény sikeréhez. Köszönjük mindenkinek!
A néptánc a szórványban nem csupán hagyomány, hanem egy komplex életforma, amely magában foglalja a túlélés fortélyait, a közösség kohézióját és az identitás megőrzésének fontosságát. Ezt a sokszínűséget erősíti meg a gógáni esemény is, amely nemcsak a tánc örömét hozza el, hanem a közösségi összetartozás érzését is megerősíti.
Gógán Bonyha község, a szórványtelepülések egyik gyöngyszeme, napjainkban még buszjárat nélkül él. A magyar nyelvű csoportok csupán az óvodában és az elemi iskolában találhatók meg, ami tovább fokozza a közösség kihívásait. Ilyen környezetben a néptánc nem csupán művészet, hanem a szórványközösségek szívverése is. Egy magyar dallam, egy közös nevetés vagy akár egy könnycsepp mind-mind az összetartozás, az identitás és a remény kifejezése, amely összeköti az itt élőket és erősíti a közösség szellemét.
A szórványtelepülések védelmező bástyái ragyognak Gógán, Mikefalva községben, Dicsőszentmártonban és más, a Kis-Küküllő mentén fekvő falvakban. E bástyák megerősítése és védelme kiemelt fontosságú feladat, amelyet Szász Ferenc gógáni református lelkész és felesége, Ingrid vállaltak magukra. Ők néptáncoktatókként is elkötelezetten szolgálják a térséget, különösen Szászbonyhán és Mikefalván. A házaspár mesélt arról, hogy gyermekként mindketten a tánc világában nőttek fel, saját szülőfalujukban kezdték el felfedezni ezt a művészetet, és ez a közös szenvedély hozta őket össze az egyetemi éveik alatt. Mélyen ragaszkodnak a hagyományainkhoz, és elhivatottan szeretnék tudásukat és tehetségüket átadni, hogy tovább örökíthessék a kultúrát. Úgy vélik, hogy identitásunk megőrzésének egyik kulcsfontosságú eleme a múltunk megismerése és hagyományaink aktív megélése. Ahogy Kallós Zoltán is megfogalmazta: "Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk."
A szórványban élő közösségek számára a néptánc nem csupán hagyományőrzés vagy szórakozás, hanem egy élő erő, amely összetartja az embereket, fenntartja identitásukat, és segít túlélni a nehéz időket, segít feldolgozni a magányt, a veszteséget, és újraépíteni a közösség összetartó szálait, lehet a jelen és a jövő része, amelyet közösen írunk tovább.
