A változás szele fúj, és elérkezett az ideje, hogy új irányba lépjünk. A váltás nem csupán lehetőség, hanem egy új kezdet is, amely tele van izgalommal és felfedezésekkel. Most van itt az alkalom, hogy elengedjük a régi beidegződéseket, és bátran merjünk
Felocsúdtunk végre a politikai káoszból, amit a régi és új szereplők, valamint az állami intézmények produkáltak – először lefagytak, majd egy öngyilkos merénylethez hasonló akcióval próbálták meg újjáéleszteni magukat. Itt az ideje, hogy körülnézzünk a csatatéren, és egy kis életet leheljünk a kómába esett román jogállamiságba.
Călin Georgescu véleménye ellenére az elnökválasztás érvénytelenítése és a parlamenti választások kimenetele arra utal, hogy a hazai közvélemény a jellemzően sarlatánokból, félig őrültekből, bortányhősökből és bohócokból álló ultranacionalista politikai alakulatokat találta méltónak a fősodor megregulázására. Az eredmények szerint szomszédaink, munkatársaink és ismerőseink közül minden harmadik vagy esetleg negyedik választó Georgescuék, Simionék vagy Sosoacăék mellett tette le a voksát. Ez a valóság.
Ítélkezni, hümmögni, fejet csóválni lehet, csak felesleges. A helyzet azért sem szívderítő, mert ez az arány vélhetően minden intézményben megtalálható: a hadseregben, a rendőrség soraiban, az adóhivatalban, a korrupcióellenes ügyészség körében, a bíróságokon. A titkosszolgálatokban is. Utóbbaikban kiemelten. Nem kérdés, hogy Georgescu mögött nemcsak alvilági figurák, neonáci csoportocskák, orosz segítség, hanem hús-vér szekusok is álltak és állnak. Most, a felépített emberrel való leszámolás idején háttérbe vonulnak, de maradnak az ultranacionalisták szolgálatában.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy Simion és társai kisajátították a szuverenizmus trendjét, amely az európai politikai tájban egyre nagyobb szerepet kap. Csak a szavak szintjén állítják magukat Románia védelmezőinek, miközben valójában a botránypolitizálás mesterei, ami az egyetlen terület, ahol valóban jártasak. Idehaza a szuverenista címke szitokszóvá vált, akárcsak a múltat elfeledni akaró progresszisták által eltorzított liberalizmus, amely a politikai korrektség nevében próbálja meg szabályozni a diskurzust.
A felmérések világosan jelzik, hogy az emberek többsége olyan vezetőket kíván, akik szuverenista és határozott politikai irányvonalat képviselnek, valamint bátran védik az ország érdekeit külföldön. A válaszadók nagy része számára a stabilitás és a hiteles irányítás jelenti a megoldást, amely alternatívát kínál a hangoskodó, hőbörgő táborral szemben. Csak egy szűk kisebbség – akiket az USR és néhány apróbb párt képvisel – nem ezt keresi. A többség egy felelős diplomáciát vár el, amely figyelembe veszi a népi akaratot, és a nagy nemzetközi szervezetek, mint az Európai Unió és a NATO keretein belül működik. Az emberek nem lesajnálást és kioktatást szeretnének hallani, hanem valódi empátiát, amely az ő mindennapi problémáikra helyezi a hangsúlyt, szemben a nagyhatalmak háborús érdekeivel és a helyi oligarchák manipulációival.
