Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy csodálatos erdő mélyén egy varázslatos méhecske, akit Mókusnak hívtak. Mókus nemcsak a legszorgosabb méhecske volt, hanem a legkíváncsibb is. Mindig új kalandokat keresett, és mindenféle csodás dolgot szeretett
Ez az ital már kis mennyiségben is növeli a demencia kockázatát - A magyarok nagy része fogyasztja
Minden gyerek rendelkezik azzal a különleges képességgel, hogy zavarba ejtő kérdéseket tegyen fel a felnőtteknek. Éppen ezért érdemes felkészülni a nehezen megválaszolható kérdésekre. Ilyen például az a kérdés, hogy honnan jönnek a kisbabák – ezt a témát szinte minden gyerek elkerülhetetlenül felveti, és remélhetőleg a szüleitől várja a választ. Ha úgy érzed, hogy egy mesés válasz segíthet, akkor ajánljuk Barcs Krisztina „Így működik a szerelem” című könyvét, amely a 7-12 éves korosztály számára készült, és szüleiknek is hasznos információkat nyújt. Az alábbi mesét ebből a különleges kiadványból idézzük.
Egyszer, réges-régen, egy aprócska magocska élt, aki milliónyi társával együtt pihent egy sötét, kanyargós labirintus mélyén. Egy napon, álmaiból felébredve, fázni kezdett. Miközben dideregve próbálta felmelegíteni magát, észrevette, hogy a hátsó része is vacog: a farkincája, melyet meglepően ügyesen tudott mozgatni. Nos, ha már tudta mozdítani, hát mozgásba lendült, és társai mellett elindult a kanyargós csatornákon. Hosszú ideig bolyongtak, vágyakozva a melegség után, míg végül egy hatalmas boltozatos teremhez érkeztek. A terem széles kapukra nyílott, és amikor átlépték ezeket, hosszú kaszárnyák vártak rájuk: ez volt a mellékhere, ahol a magocskák katonai kiképzése elkezdődött. Hímvessző Úr bölcs veteránjai osztották meg velük az ősök tudását, és figyelmeztették őket, hogy a szívükben rejtőző szelencékre különösen ügyeljenek, hiszen abban lakozott az élet szikrája.
A kiskatona kitartóan edzett a bajtársakkal, s a napok egyhangúan teltek: kobakkeményítés, gyorsúszás, cselezési és erőnléti gyakorlatok, s végig az a sivár, csüggesztő hideg... Aztán egy nap szokatlan izgalom lett úrrá a kaszárnyán. Felzúgtak a szirénák: Általános riadó! Éles bevetésre sorakozni!
"Hé közlegény, fogd a kobakodat, indulás!" - kiáltott rá az őrmester a dermedt katonára. Az általános fejetlenség ellenére végül sikerült társaival alakulatba rendeződniük. Miután átadta nekik a harci ellátmányt, durr! - Hímvessző úr kilódította az egész csapatot Nőstényvirág Asszony erődített vára elé. Ahogy a kiskatonák felpillantottak, szigorúan őrzött bejárat: az Élet Kapuja magasodott előttük.
A mi kiskatonánk sikeresen átlépte az első megpróbáltatást: átkelt a végtelen tengeren, miközben gyengébb társai sorra eltűntek az út során. Ő azonban rendíthetetlenül úszott tovább, az élet kapuja felé, amelyet sokan méhszájnak hívnak. Ezt követően egy hatalmas, sötét barlangba érkezett, amely olyan csendes volt, mint egy szentély - ez volt a méh. A lélegzetelállító boltozatok alatt szíve áhítattal telt meg. Prüszkölve követték őt a többiek, akik végül kissé elcsendesedve keringtek körülötte. Az eredeti 250 milliós hadseregnek már csak egy apró, de elszánt töredéke érkezett el idáig: a legkitartóbb néhány ezer katona.
Az ösvény, amely előttük kígyózott, csábítóan lengette a kehelyvirágokat, amelyek nektárja ígéretes frissességet kínált a katonának. Csak egy cseppet merített a virágok bűvös italaiból, mielőtt tovább úszott volna a hívogató dallam irányába. Hamarosan megpillantotta azt a varázslatos látványt, amely örökre megváltoztatta volna az életét: Nőstényvirág titokzatos kincse, az aranyfejű tojáshintó, ott ragyogott a csatorna végén, mint egy álom. Ezúttal már csak a gyorsaság számított, hiszen a tucatnyi magmaradt kiskatona, egymást lökdösve és taszigálva, versenyt futott a tojás felé. Mindegyikük szívében a vágy égett, hogy ő legyen az első, aki átlép Nőstényvirág asszony utolsó védelmi vonalán. De végül ő, a legelszántabb, jutott be először a tojás héjába. Amint átkarolták a puha karok, úgy érezte, hogy egy soha nem tapasztalt, ragyogó szerelem melege öleli magához. A világ minden szépsége összpontosult abban a pillanatban, amikor a tojás befogadta őt, és egy új élet ígéretét hozta el.
