Az Alföld nem csupán kiszáradt – hanem mi magunk okoztuk a kiszáradását.
Molnár Zsolt, a botanikai és etnoökológiai szakértő, valamint az MTA doktora, hangsúlyozza, hogy a tájak kiszáradása nem csupán a globális éghajlatváltozás következménye.
A legelők helyzete, a pásztorok mozgási lehetőségeinek korlátozódása és a gyepgazdálkodás válsága mögött sokkal bonyolultabb tényezők húzódnak meg. Az Alföld vízvesztése már közel két évszázada tart, és ez a folyamat számos hatással van a táj és az ott élő közösségek életére.
"A csapadék hiánya miatt mindenki tapasztalja a szárazságot. Ám igazán csak most kezdtük el boncolgatni, hogy már jóval korábban, az egész táj lecsapolásával megkezdtük ezt a folyamatot. Az Alföldön régóta tart a nettó vízvesztés, és ennek ellenére a víztelenítési gyakorlat évtizedeken át megállás nélkül folytatódott."
"Széchenyi korában egészen más körülmények uralkodtak, és az akkori viszonyok között a vízelvezetés szükségszerűnek tűnt. Napjainkban viszont világosan látszik, hogy a talajvíz szintjének csökkentése a szárazságok következményeit drámaian felerősítette."
Molnár véleménye szerint hajlamosak vagyunk túlságosan egyszerűsíteni a csapadékhiány problémáját, miközben gyakran figyelmen kívül hagyjuk a talajban tárolt víz jelentőségét, valamint a gyökérzónában rendelkezésre álló nedvességet. Agronómusoktól szerzett tapasztalatai alapján érdekes példát hoz: a 2022-es aszály során ugyanazon a területen a kukorica eltérően reagált, attól függően, hogy milyen talajművelési technikát alkalmaztak.
A pásztorok számára is nehezebbé vált a túlélés. A TSZ-időkben sokszor nyáron nem a gyepet terhelték, hanem előbb a gabona-, majd a kukorica- és cukorrépa tarlóra vitték ki a jószágot. "Ezzel megkímélték a legelőt a nyári kiszáradás idején. Ma ezzel szemben sok helyen a legelő az egyetlen lehetőség - miközben mellette zöldell a gyom, amit a jószág megenne, de nem lehet ráengedni."
A pásztorok tevékenységét jogi keretek is szigorúan szabályozzák. "Ha egy közút vágja át a legelők közötti területet, azt kötelező bejelenteni, ha az állatokat áthajtják rajta." Ráadásul ötnaponta műholdas felvételek készülnek, melyek segítségével nyomon követik a jószág helyzetét. Miközben a biomasszahiány problémájáról beszélünk, a tájban rendelkezésre álló, értékes zöldtömeget a szabályozások következtében gyakran nem tudják megfelelően kihasználni.
Molnár kiemeli az erdők jelentőségét is. "Az akácosok, fenyvesek és nemesnyárasok legeltetése rendkívül hasznos. Tavasszal, amikor az akác még nem borult levelekbe, a napfény szabadon átsüt, és ilyenkor a 'vadzabon' (meddő rozsnok) kitűnő lehetőséget biztosít a jószág számára, így védve a legelőket."
Az erdőtörvény már 2017 óta lehetőséget ad a nem őshonos fafajú erdőkben történő legeltetésre, mégis kevesen élnek vele.
Valaha augusztus végén rendszerint megérkezett az eső, és szeptemberre a gyep újra zöldbe borult – ezt a jelenséget "második májusnak" nevezték. Manapság azonban gyakran elmarad ez a természeti csoda. Aki teheti, kihasználja a tarlót, de sok esetben a föld más tulajdonosa van, vagy a gazda nem engedi a legeltetést, pedig a parlagfű is értékes táplálékot nyújthat az állatoknak. Azok a gazdálkodók, akik nyitottak a regeneratív megoldásokra, már észrevették, hogy a tarlón növekvő gyomok is takarmányként szolgálhatnak; sőt, ezt a zöldtömeget tudatosan integrálják a gazdasági folyamataikba.
A legelőkön évente megtermelődő biomassza csökkenése egyre komolyabb problémát jelent. A nedvdús és tápanyagdús zöldtakarmány mennyisége folyamatosan csökken, ami aggasztó tendenciát mutat.
"Nem szentelünk elegendő figyelmet a tájhasználat kérdésének, miközben gyakran azt is a klímaváltozás következményeként említjük, amit valójában saját magunk idéztünk elő."
Molnár részt vett a IPBES nevű nemzetközi értékelő-szintetizálódó programban is, ahol világosan látszott: a globális biodiverzitás-csökkenés legfőbb oka továbbra is a tájhasználat megváltozása - nem a klímaváltozás. Hozzáteszi: a kettő gyakran összefügg. "A rosszul végzett szántás is növeli a szén-dioxid-kibocsátást, ami tovább fűti a a légkört."
Molnár Zsolt Fotó: Karácsony Sándor
Nem állítom, hogy ne létezne klímaváltozás; tény, hogy van, és a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Azonban ne csak a gazdag országok ipari tevékenységeire mutogassunk, hanem figyeljünk a közvetlen környezetünkre is. Az Alföld nem csupán a természet műve által száradt ki – mi magunk is hozzájárultunk ehhez.
Indexkép: Molnár Zsolt - egyedi stílusban!
