Az idei aszály súlyosan érintheti az egész országot, miközben Orbán kormánya csak néhány kivételezett számára kínálhat megoldást.

Idén egy még súlyosabb aszályhelyzet körvonalazódik, mint ami két évvel ezelőtt tapasztalható volt. Az őszi vetés már korábban beérett, míg a tavaszi kultúrák rendkívül rossz kondícióban vannak. Ha nem érkezik csapadék, komoly terméskiesések várhatóak a kukoricaföldeken. A kormány jelenleg az öntözés népszerűsítésével próbálja enyhíteni az aszály hatásait, ám sajnálatos módon a hazai termőterületek csupán 2 százalékán elérhető ez a megoldás.

Jelenleg súlyos aszály nehezedik Magyarországra, különösen az Alföld középső területein, ahol a vízügyi honlap aszályfokozati térképe szerint rendkívüli helyzet alakult ki. Ezt a kritikus állapotot jól tükrözi Orbán Viktor miniszterelnök szerdai bejegyzése is, amelyben tájékoztatott az aszályvédelmi operatív törzs jelentéséről. Emellett a kormányfő arra is felhívta a figyelmet, hogy az extrém szárazságért Brüsszel és Magyar Péter is felelőssé tehető.

De vajon mivel szembesíthették a miniszterelnököt az éppen aktuális operatív törzs tagjai? Például hogy az évnek ebben a szakaszában nemcsak a megszokotthoz képest, de abszolút értékben is mennyire alacsony a nagyobb folyók vízállása: a Tisza Szolnoknál kedden beállította, csütörtökön pedig megdöntötte eddigi negatív rekordját, a -291 cm-t. Ezt az értéket idén majdnem pont egy hónappal hamarabb érte el a folyó, mint a történelmi aszály sújtotta 2022 nyarán, és közben péntekre még lejjebb, -295 centiméterig apadt, ez tehát az új rekord, kérdés, mikor dől meg ismét.

A Dunán hasonló tendenciák figyelhetők meg, noha a valaha regisztrált legalacsonyabb vízállás még távolinak tűnik. Az Ínség-szikla, amelyre egy szakértő felhívta a figyelmet, júliusban valóban szokatlan módon bukkant elő – ilyen esemény eddig nem történt meg a vízállás mérése óta. Érdekes, hogy ez már a második alkalom, hogy a szikla megjelenik az idén, hiszen márciusban is láthatóvá vált, mindkét esetben pedig olyan időszakokban, amikor általában a jeges- vagy a zöldár szokott levonulni. Az események hátterében álló okok nem meglepőek, figyelembe véve a szokatlanul csapadékszegény telet, amikor – ahogyan azt a HVG is megjegyezte – a Duna vízgyűjtőjén alig esett hó, a Tiszáén pedig egyáltalán nem.

A Maros vízállása aggasztóan közelít a legmélyebb értékekhez, jelenleg -105 cm-nél tart, ami csupán 12 cm-rel marad el a 2022-es rekordtól, amely -117 cm volt. A csökkenő vízhozam ökológiai szempontból komoly kihívásokat jelenthet, hiszen a csökkent vízmennyiség következtében a parajdi sóbánya katasztrófája miatt a sótartalom drasztikusan megemelkedett, és az utóbbi hetekben a megszokott értékek kétszeresét mutatja. A Szegedi Tudományegyetem kutatói figyelmeztetnek arra, hogy a tartósan magas sótartalom különösen kedvezőtlen hatással lehet a vízi ökoszisztémákra, különösen a gerinctelen élőlényekre, például a kérészekre. Ráadásul a folyó felső vízgyűjtőjében a helyzet még súlyosabbra fordult.

Ahogy már februárban is említettük, az idei év a csapadékhiány szempontjából kedvezőtlenebbül kezdődött, mint a rendkívül aszályos 2022-es év. Bár március hónap csapadékosabbnak bizonyult, és május is hűvösebb időjárást hozott, a helyzet azóta sem javult. A HungaroMET legfrissebb, 90 napos csapadékösszeg-anomáliákat bemutató térképe alapján az ország területén sehol sem található olyan pont, ahol a csapadék mennyisége elérné a hosszú távú átlagot. Sőt, az ország jelentős részén a csapadék elmaradása már meghaladja a 100 millimétert.

A meteorológiai szolgálat agrometeorológiai elemzése alapján világossá vált, hogy az ország jelentős részén a felső egy méteres talajréteg rendkívül száraz állapotban van. A felszín közeli, hasznosítható talajnedvesség sok helyen még a telítettség ötödét sem éri el. Csak egyetlen helyszín kivételével sehol sem található olyan terület, ahol a vízhiány 100 milliméter alá csökkenne. Az Alföldön pedig riasztóan magas, 140-150 mm-es vízhiányt tapasztaltak.

A rendelkezésre álló információk alapján valószínű, hogy a mélyebb talajrétegek – ahonnan a felsőbb rétegek víztartalma megújulhatna – továbbra is rendkívül száraz állapotban maradhatnak, hiszen a téli időszakban sem tapasztalhattunk jelentős feltöltődést. Azonban ezekről a rétegekről pontos, megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. A talajvíz helyzete viszont sokkal világosabb: a vízügyi adatok tanúsága szerint folyamatosan csökken, több helyen 10-25 centiméterrel, egyes területeken pedig akár 25 centiméternél is nagyobb mértékben süllyedt a tavaszi hónapok során. A legfrissebb Integrált Vízháztartási Tájékoztató, amelyet a vízügy június elején tett közzé, részletesen bemutatja a talajvízszint 30 éves átlaghoz viszonyított eltéréseit: az ország jelentős részén már májusban is jól láthatóan az átlag alatti szinteket mérték. A negatív eltérések országos átlaga 100 és 150 cm között ingadozik, de számos térségben – például a Homokhátság, Kiskunság, Körös-Maros köze, belső-Nyírség, Berettyó-Körös-vidék, a Tiszántúl délkeleti részei, valamint a Bácskai-síkvidék – a süllyedés mértéke meghaladja a 200 cm-t.

az időjárás változása mindig is kihívások elé állította a mezőgazdasági termelőket, a jelenlegi aszályos időszak különösen súlyos következményekkel jár. Az agrometeorológiai elemzések alapján a termelők már most tapasztalják a vízhiány kihatásait, hiszen az őszi vetések is szenvedtek a májusi és júniusi csapadékhiánytól, ami miatt a növények korábban beértek, de nem a kívánt minőségben. Az április eleje óta mért csapadék mennyisége csupán a kívánatos szint harmadát vagy ötödét éri el, míg szeptembertől kezdve az ország jelentős része 90-110 mm-rel, a délkeleti területek pedig akár 170-180 mm-rel kevesebb csapadékot kaptak. Ez a helyzet a tavaszi vetéseket is súlyosan érinti. "A kultúrák állapota rendkívül kedvezőtlen, sürgős szükség van jelentős mennyiségű csapadékra" - figyelmeztetnek a napraforgó, szója és kukorica helyzetével kapcsolatban. A kukorica gyökerei is hiába próbálnak mélyebbre hatolni a talajban, a nedvesség hiánya itt is érzékelhető, és bár a növények küzdenek a túlélésért, a körülmények nem kedveznek számukra.

egyelőre még zöldek a levelek, de az állományok zöld tömege kevesebb az ilyenkor szokásosnál.

Az őszi búza termésátlaga a tavalyihoz képest gyengébben alakul, legalábbis a Gabonatermesztők Országos Szövetsége legfrissebb elemzése szerint. Az elnök a Világgazdaságnak nyilatkozva kiemelte, hogy amennyiben az időjárás nem mutat jelentős javulást, és a csapadék elmarad, akkor komoly terméskiesések várhatóak a kukorica és a napraforgó esetében is.

A jövő hét elején a beáramló hidegfrontok hatására csapadékra lehet számítani, azonban a meteorológusok hangsúlyozzák, hogy nem kell országos szintű esőzésekre készülni.

Az agrárium teljesítménye jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy miként alakul magyar gazdaság teljesítőképessége, és a jelen állás szerint még hosszabbá teheti az év elején Orbán Viktor kormányfő által beígért, de valahogy megvalósulni csak nem akaró - még jövőre sem - repülőrajt hosszúra nyúlt kifutópályáját.

Az egyre gyakoribbá váló aszályhelyzet nem csupán időjárási kihívásokat jelent, hanem széles körű következményekkel is jár – hívja fel a figyelmet Fórián Zoltán, az Erste Agrár Központ elemzője legutóbbi elemzésében. Az ország mezőgazdasági tája egyre inkább kettészakad: a déli megyék, amelyek a szárazságnak jobban ki vannak téve, tapasztalják a földek árai csökkenését, míg a Dunántúl közepén az árak emelkednek. Fórián arra is rávilágít, hogy ezek a változások a termelők számára létfontosságúvá teszik a különböző integrációkban való részvételt, valamint szükségessé válik a termelési módszerek és stratégiák alapos felülvizsgálata is.

A kormány eközben arra kezdte arra használni az aszályhelyzetet, hogy Magyar Pétert ekézze, miután a Tisza Párt EP-képviselői is támogatták az a vízügyi rezilienciára (rugalmas alkalmazkodásra) vonatkozó, június elején bemutatott uniós stratégiával kapcsolatos korábbi európai parlamenti ajánlást.

A vízügyi stratégia átfogóan érinti a különféle területeket, de a kormányzat egy konkrét aspektust emelt ki. E szerint az öntözéshez kapcsolódó vízkivételi, -kezelési és -elosztási költségekből a termelőknek is részesedniük kellene. A kormány arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a valós költségeket vegyék figyelembe a víz ára megállapításánál, hangsúlyozva ezzel a víz takarékos és hatékony felhasználásának fontosságát. Az Európai Unió támogatást is nyújtana a gazdálkodóknak korszerű és energiatakarékos öntözőrendszerek kiépítésére. Azonban ezt a kezdeményezést a rezsicsökkentés országában sokan úgy értelmezik, hogy Brüsszel – és most már Magyar Péter is – azt kívánja, hogy a gazdák kezdjenek el fizetni a kormány által eddig ingyenesen biztosított öntözővízért.

Természetesen az ügy sokkal bonyolultabb ennél. Ezt a tényt V. Németh Zsolt, a vízgazdálkodásért felelős államtitkár is megerősítette, amikor a közelmúltban a Magyar Közgazdasági Társaság előtt tartott "Vizet a tájba" című előadásában utalást tett a kormányzati keretek között megvalósuló vízvisszatartás kérdésére. Szólt a vízügyi igazgatás alá tartozó csatornarendszerek, holtágak és mellékágak vízzel való feltöltéséről, valamint a mezőgazdasági öntözés szempontjából kulcsfontosságú harmadlagos művekről is. Ezek a csatornák a vízügyi infrastruktúrát kötik össze az öntözésre szánt területekkel, és gyakran úgy hivatkoznak rájuk, mint "az öntözési rendszer hajszálerei". Azonban a téeszek megszűnését követően a tulajdonviszonyok szétszórttá váltak, ami miatt ezek a rendszerek gyakran elhanyagoltak, és már nem képesek betölteni eredeti szerepüket.

Az pedig, hogy karbantartásuk, üzemeltetésük költségeit ki viselje V. Német szerint is kérdés. Analógiaként az elektromos rendszert hozta fel: "az államnak a trafóig meg kell csinálni a villanyvezetéket, de hogy onnan a villanydrótot is meg az áramot is, abban azért nekem kétségeim vannak". Arról is beszélt, hogy az öntözővizet azoknak kellene odavezetniük a táblákhoz, akiknek az érdekét szolgálja, és szerinte kétséges, hogy ez teljesen állami feladat lenne. Mindebből arra lehet következtetni, hogy osztja azt a felfogást, hogy a kedvezményezetteknek valamilyen formában hozzá kellene járulniuk az öntözési költségekhez.

Orbán Viktor közben arról posztolt, hogy a gazdák 10-12 milliárd forintos megtakarítással és 110 ezer öntözött hektárral büszkélkedhetnek. Azonban nem említette, hogy ez csupán az 5 millió hektárra becsült hazai mezőgazdasági terület alig 2,2 százalékát jelenti. Még ha sikerülne is helyreállítani az összes, különböző állapotban lévő harmadlagos öntözési rendszert - amihez Orbán is utalt -, akkor sem nőne ez az arány 7 százalék (körülbelül 350 ezer hektár) fölé.

Ahogyan az a fent idézett előadáson elhangzott (nem az államtitkár, hanem az egyik munkatársa mondta), az Agrárközgazdasági Intézet egy titkos tanulmánya feltárja, hogy az öntözés fejlesztésére fordított jelentős összeg nem bizonyul hatékony módszernek a GDP növelésének szempontjából. A kutatás szerint 200 milliárd forintnyi befektetés csak 45 milliárd forintnyi GDP-növekedést hozna magával – ezt az eredményt a tanulmány szerzői hamarosan a fiók mélyére rejtették.