Decemberben is varázslatos égi látványosságokban gyönyörködhetünk: a Luca-napra különösen látványos meteorraj érkezik, amely lenyűgöző élményt ígér az égbolt szerelmeseinek.

Az égbolt is szép ajándékokkal készül a csillagászat iránt érdeklődők számára, ugyanis a hónapban a mesés együttállások, a vékony holdsarlós kihívások és oppozíciók mellett a főszerepet a csillagfedések kapják - írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapja. Decemberben ugyanis 11 csillagfedést figyelhetünk meg, közöttük a Plejádok egy részének a Hold mögötti elhaladását is, ami kiemelten izgalmas lehet. A hónap során három meteorraj tetőzik, amelyek közül a leginkább említésre méltó a Geminidák: ennek során a jól ismert, augusztusi Perseidáknál is több hullócsillagot láthatunk. Karácsony és szilveszter napja sem marad majd látványosság nélkül, így mindenképpen érdemes ebben a hideg, téli hónapban is felnézni az égboltra.

A hónap egy varázslatos égbolt-összejövetellel indul, ahol a vörös bolygó, a Mars, és a Jászol-halmaz, más néven Praesepe, vagy M44-es számú Messier-objektum, látszólag egymás közelébe kerülnek. Ez a különleges együttállás hajnali fél háromkor éri el csúcspontját, amikor a két égi kincs delel, és mindössze 2,1 fok távolságra helyezkedik el egymástól, körülbelül 63 fokos magasságban a horizont felett. Az esemény tökéletes alkalmat kínál a csillagászati megfigyelésekre, így érdemes jól felkészülni!

A Mars előző nap, december 3-án nem sokkal nyolc óra előtt kel fel, és ha valakinek a hajnali időpont nem megfelelő, este 23:00-kor már elég magasan lesz az égi páros keleti irányban, hogy az együttállást megcsodálja. A Mars megfigyelése már önmagában is érdemes, hiszen a bolygó éppen ekkor fordul majd át égi pályája során retrográd mozgásba. Épp ezért a Marsot nem csak egy napon, hanem november 28-a és december 8-a között többször is érdemes megfigyelni. Akinek van nagyobb távcsöve, bátorítják a vörös bolygó egyéb részleteinek megfigyelésére is.

December 4-én egy lenyűgöző égi esemény vár ránk, amely minden csillagászati érdeklődésű embert magával ragad. Az Esthajnalcsillagként is ismert Vénusz és a vékony, D-alakú, mindössze 12%-os megvilágítottságú Hold együttállását figyelhetjük meg az égen. A két égitest nem lesz egymáshoz túl közel: délután 17:00-kor, a legkedvezőbb láthatósági időszakban is csupán 5 fok távolságra helyezkednek el egymástól. A Hold körülbelül 8 fok magasan, míg a Vénusz 13 fokkal a horizont felett ragyog, így csak azoknak lesz lehetőségük megcsodálni az együttállást, akik olyan helyet találnak, ahonnan jól rálátnak a dél-délnyugati horizont területére. Amint sikerült észrevenni a Hold sarlóját, a Vénusz azonosítása gyerekjáték lesz: -4,2 magnitúdós fényességével messze túlszárnyalja a többi égi objektumot, így igazi ékessége lesz az este csillagos látképének.

Az oppozíció, vagyis a szembenállás fogalma akkor valósul meg, amikor egy égitest, például a Jupiter, a Föld és a Nap közé kerül, így a Föld középpontjában helyezkedik el. Az utóbbi hónapok során több izgalmas kisbolygó-oppozíciót figyelhettünk meg, azonban a december 7-i esemény különösen figyelemre méltó: ekkor a Jupiter látványos szembenállása ragyog fel előttünk. Este 22:00-kor a Jupiter a Bika csillagkép szarvai között tündököl majd, korongja 48 ívmásodperces átmérőjével és -2,8 magnitúdós fényességével szinte megjelenik a szemünk előtt. Érdemes ezen az estén az égboltra tekintenünk, és megkeresnünk a Jupitert. Szabad szemmel is jól látható, de akinek van távcsöve, annak érdemes azt is elővennie, hogy megcsodálhassa a Galilei-holdak csillogó pontjait. Ne hagyjuk ki ezt a különleges égi jelenséget!

December 8-án a Hold eléri 50%-os, első negyed fázisát, így már önmagában is érdekes látványt nyújt. Ezen a napon kora este, a navigációs szürkület végén, 17:15-kor égi kísérőnk szemet gyönyörködtető alakzata együtt áll az égbolt egyik legkedveltebb objektumával, a gyűrűs Szaturnusszal. Ekkor a két égitest nem egészen 4 fokos távolságban lesz egymástól, a déli horizont felett 34 fokkal, nem sokkal delelésük előtt. Ezekből is látszik tehát, hogy ez egy kiváló, szabad szemmel is megfigyelhető együttállás, amelynek időpontja akár kisgyerekeknek is kedvező lehet. Szintén nagy élmény az 1 magnitúdós látszó fényességű Szaturnusz távcsöves észlelése is, a bolygó gyűrűi ugyanis már viszonylag kis nagyítás mellett is remekül kivehetők.

Decemberben több meteorraj éri el tetőpontját, ám ezek a csillagászati jelenségek sokkal kevésbé ismertek, mint az augusztusi Perseidák. Az egyik fő ok, hogy a téli éjszakák fagyos hidege sokkal kevésbé vonzó, mint a nyári hónapok kellemes, romantikus éjszakái. Ennek ellenére érdemes egy rövid időre elhagyni a fűtött szobákat, és felfedezni a decemberi égboltot. A meteorzápor radiánspontja a Hydra, azaz az Északi Vízikígyó csillagképben található, és a csillaghullás december 3. és 20. között figyelhető meg. A maximum időszakban akár óránként hét meteort is megpillanthatunk, ám a több mint 60%-os holdfény sok esetben nem kedvez a megfigyelésnek, hiszen az éjszaka nagy részében elnyomhatja a gyengébb meteormozgásokat.

A Geminidák meteorraj a hullócsillagok gyakoriságát tekintve nemcsak hogy vetekszik a Perseidákkal, hanem azon is túltesz: a december 13-áról 14-ére virradó éjszakán, valamikor hajnali 2 óra felé óránként akár 150 hullócsillagot is megfigyelhetünk derült idő esetén. A meteorraj december 4-e és 20-a között tart, így mindenképpen érdemes az egyik éjjel kimenni a szabadba, hátha elkapunk egy-egy vagy szerencsés esetben akár több 100 hullócsillagot az egész éjszaka alatt! Egyetlen szépséghibája lesz az idei Geminidáknak, mégpedig a telihold zavaró hatása, amelynek okán a halványabb meteorok nem látszanak majd.

A telehold mindig lenyűgöző látványt nyújt, és nem nehéz rábukkanni az éjszakai égbolton. December 14-én egy különleges, szabad szemmel is látható együttállás vár ránk, amikor kora este 17:28-kor a 99%-os fázisú közelítő Hold a Jupiterhez 4,5 fokra megközelíti a Bika csillagképben. Mivel ez a jelenség a keleti látóhatár felett csupán 22 fok magasan zajlik, érdemes olyan helyet választani, ahol jó kilátás nyílik. Az éjszaka későbbi óráiban a két égitest magasabbra emelkedik, így nemcsak szabad ég alatt, hanem akár a buszon vagy autóban ülve, sőt, otthonunk ablakából is könnyedén megfigyelhetjük ezt a gyönyörű égi táncot.

Aki szereti a kihívást és van távcsöve, ugyanezen a napon megfigyelheti a tizenötödikként felfedezett, Eunomia nevű kisbolygó oppozícióját este 22:32-kor. A kisbolygó a Szekeres csillagképben található a szembenállás idején, 8,1 magnitúdós fénypöttyéhez pedig mindenképpen szükséges távcső és némi észlelési tapasztalat, mert a közelben levő telehold nagyon megnehezítheti a felkeresését az égbolton.

A hónap tizedik napját követően Naprendszerünk legbelső és legkisebb bolygója, a Merkúr, feltűnik a keleti horizonton, hajnalban, a polgári szürkület kezdetén. December 21-én, pontosan 6:48-kor, a horizont felett 9 fokkal megcsodálhatjuk a bolygó 52%-os fázisát, amelynek látszó átmérője 7,2 ívmásodperc. Érdemes megpróbálkozni a megfigyeléssel szabad szemmel, de távcsővel még lenyűgözőbb élményben lehet részünk, hiszen így a Merkúr fázisai is jól kivehetők. A korán kelőknek ajánlom, hogy keressék meg a keleti égbolton azt a kis fényfoltot, amely a horizont közelében lebeg. A Merkúr már a megelőző napokban is figyelemre méltó, hiszen december 20-án eléri az 50%-os fázisát, vagyis dichotómiáját, míg karácsony első napján, december 25-én, maximális kitérését tapasztalhatjuk.

Ismét a koránkelőknek kedvez a sors, hiszen december 18-án, reggel 6:06-kor, a sötétedés varázslatos időszakában csodálatos látványban lehet részük. Ekkor a Mars és a tőle mindössze 2,5 fokra elhelyezkedő, 91%-os fázisú Hold együttállása csillog majd a nyugati horizont felett, körülbelül 40 fokos magasságban. Ahogy közeledik a karácsony, nincs is szebb módja a nap kezdetének, mint egy ilyen lenyűgöző égi jelenség megfigyelése, amelyet szabad szemmel is élvezhetünk!

Ahogy közeledik a legrövidebb nap, ismét tanúi lehetünk a Hold és egy csillag különleges találkozásának. Ezúttal nem egy bolygó, hanem az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus lép a 75%-os fázisú Hold közelébe. A varázslatos esemény hajnali 06:06-kor kezdődik, éppen a navigációs szürkület hajnalán. Az együttállás során a két égitest 2,1 fokos távolságra helyezkedik el egymástól a délnyugati égbolton, 46 fok magasan. Ha sikerül felfedezni a Holdat, a Regulus is könnyedén azonosíthatóvá válik. Ne feledjük megfigyelni az Oroszlán csillagkép jellegzetes formáját is, amely még inkább különlegessé teszi ezt az égi eseményt.

December 21-e a téli napforduló ünnepe, amikor a sötétség dominál, és az éjszakák a leghosszabbak, míg a nappalok a legrövidebbek. Ezen a napon a Nap deleléskor a legmélyebb pontján jár az égen, és ez a pillanat egyfajta fordulópontot is jelent: a sötétség lassan alábbhagy, és a világosság fokozatosan visszatér, egészen a nyári napfordulóig, amikor már magasan ragyog az égen.

Ha valaki még nem volt tanúja a decemberi hullócsillagok varázsának, most itt a remek lehetőség: 22-én hajnalban tetőzik az Ursidák meteorraj, így mindenki bepótolhatja a lemaradást. A csillaghullás időszaka december 17. és 26. között zajlik, és a csúcsidőszakban akár 10, sőt, kedvező körülmények között 50 hullócsillagot is megcsodálhatunk óránként. Érdemes tehát a hajnali égboltra tekinteni, bár az 56%-os telihold fénye némi kihívást jelenthet a meteorok megfigyelésekor. Ne hagyjuk ki ezt a különleges élményt!

Karácsony éjszakáján 3:00-kor az égbolt egy meghitt együttállást küld felénk: a 30%-os fázisú Hold kiflije a Szűz csillagkép Spica csillagának közelségébe ér, mégpedig attól 3,3 fokos távolságban. A jelenség a horizonthoz közel lesz, 10 fokos magasságban, így a megfigyelés némi kihívást rejt majd magában. Aki azonban ébren van ezen a szépséges éjjelen, és olyan szerencse éri, hogy derült az ég, és van alkalma kimenni a szabad ég alá, köszöntse ezzel karácsony reggelét!

A Hold sarlója ezen a napon mindössze 8%-os fázisra csökken, így a délkeleti égbolton 6 fok magasságban való észleléséhez nem árt egy kis figyelem. A hónap közepén sokkal könnyebb dolga lenne a megfigyelőknek, de most érdemes reggel 6:30-kor a távcsövet vagy a binokulárt elővenni. Ekkor a Hold együtt áll a Skorpió csillagkép impozáns, legyező alakú farkát díszítő Antares csillaggal. A két égitest között csupán 4,2 fokos távolság lesz, és ha figyelmesen nézünk, 11,5 fokra tőlük és szinte azonos magasságban felfedezhetjük a Merkúr fénypontját is, amely -0,3 magnitúdóval tűnik ki az égbolton. Ne hagyjuk ki ezt a különleges együttállást!

Ezen a reggelen, 6:50-kor, a 40 óra 33 perces korú Hold sarlója egy szinte észrevétlenül vékony vonallal tündököl majd a délkeleti horizont 1 fokos magasságában. Nyilvánvaló, hogy bár a pontos időpont fontos, a sarló megpillantása valódi szerencsejáték, ám aki hajlandó vállalni ezt a kihívást, az egy páratlanul lenyűgöző látványban részesülhet. Az észlelés izgalma és a természeti csoda együttese garantáltan felejthetetlen élményt nyújt!

A 2024-es év egy bolygó és egy csillag együttállásával búcsúztat minket este 21:00-kor. Ekkor a vörös bolygó szoros közelségbe kerül a Rák csillagkép lambda jelölésű csillagával: a két égitest 31'-re lesz egymástól (akik egy hajszállal szorosabb együttállást szeretnének megfigyelni, azoknak 31-én hajnali 5-kor kell felkelniük, akkor is látszik az égi páros), a horizont felett 33 fokkal. Mivel a csillag 5,9 magnitúdós látszó fényességű, szabad szemmel alig látható, a megfigyeléshez épp ezért mindenképpen javasoljuk egy binokulár használatát. Néhány óra múlva pedig köszönthetjük a 2025-ös esztendőt, amelyben megannyi érdekes égi jelenség vár ránk.

A téli csillagászati élmények szerelmesei számára a Bika csillagkép egyik leglenyűgözőbb látványossága a Plejádok, vagyis a Fiastyúk, amely a M45 néven is ismert csillaghalmaz. Ez a csillagcsoport nemcsak szabad szemmel, hanem binokulárral is igazi látványosság, amely december 13-án különösen emlékezetes élményt kínál. Az égen való navigáció szürkületének végén, 17:15-kor a Plejádok a Hold közelségébe érkezik, és az éjszaka további részében néhány csillaguk látszólag eltűnik a Hold korongja mögött. A Hold, amely 96%-os fázisával ragyog a keleti égbolton, 29 fokos magasságban tündököl. Kora este, 17:54-kor a sötét oldalon először az 5,4 magnitúdós HD 23753 csillag tűnik el a Hold mögött. Ezt követően, 18:18-kor a 6,5 magnitúdós 26 Tauri is csatlakozik a sorhoz. Később, 18:28-kor a 6,2 magnitúdós HD 23923 is beáll a sorba, hogy eltűnjön az égi kísérőnk árnyékában. A látványosság a túlsó, világos oldalon folytatódik: 18:30-kor az 5,4 magnitúdós HD 23753 újra megjelenik, majd 18:39-kor a 6,7 magnitúdós HD 23964, amely egy spektroszkópiai kettőscsillag, szintén a Hold mögé bújik. Végül, 19:06-kor a 7 magnitúdós HD 24076 is eltűnik a szemünk elől, így a csillagászati esemény izgalma újabb fejezetéhez érkezik. A Plejádok és a Hold kölcsönhatása igazán különleges élményt nyújt a téli égbolt csodáit kedvelők számára.

Szigetszentmárton és Ráckeve térségében, 19:00 órakor, egy lenyűgöző égi esemény tanúi lehetünk: a 3,6 magnitúdós 27 Tauri, más néven Atlas csillag egy különleges súroló fedést mutat be. Ezt a látványos jelenséget érdemes megfigyelni, hiszen az északabbra elhelyezkedő területek lakói sajnos nem tapasztalják meg a fedést, csupán azt láthatják, ahogy az Atlas csillag rendkívül közel halad el a fénylő Hold korongja mellett. A délebbre fekvő vidékeken viszont a Hold teljesen elfedi a csillagot, és ez a fedési idő a vonalhoz való közelségtől függ: minél közelebb állunk, annál rövidebb ideig élvezhetjük ezt a különleges csillagászati jelenséget.

Két nappal később egy 4,5 magnitúdós csillag, a Bika csillagkép 136-os számmal jelölt objektuma is elhalad a Hold mögött. A belépés észlelése a közel 100%-os fázisú telehold mögé még ilyen fényesnek számító csillagnál is reménytelen, ha a Hold épp csak 10 fok magasan tartózkodik a keleti látóhatár felett, de 17:43-kor feltűnik a csillag a Hold másik, hajszálvékonyan már sötét oldalán, 17 fokos horizont feletti magasságban. Mivel maga a fedés baráti időben van, talán még nem olyan nehéz megtalálni a szabadban a megfelelő helyet és időt az észleléshez.

Aki az előző fedésről lemaradt, ne csüggedjen, hiszen lesz még lehetősége ilyesmit megfigyelni. December 16-án a 47 Gem nevű, 5,8 magnitúdós csillagot fedi a Hold, mégpedig oly módon, hogy a belépés 23:18-kor a keleti látóhatár felett 60 fokos magasságban, a kilépés pedig december 17-én hajnali 0:24-kor történik meg a 97%-os, tehát majdhogynem teli állapotban lévő Hold sötét oldalán. A Hold ekkor magasabban jár az égen, 67 fokkal lesz a horizont felett, így a megfigyelés akár egy jól irányzott ablakból is megtörténhet kedvenc binokulárunk segítségével.

Decemberi fedéseink végéhez közeledve megemlítendő a 89 Leo (másik jelölése HIP 56445) fedése is karácsony előtt néhány nappal. Ezen a napon nem szükséges éjszakába nyúlóan fennmaradni, itt most inkább a koránkelőké az előny. A 89 Leo nevű 5,8 magnitúdós csillag ugyanis hajnali 5:39-kor lép be az 57%-os fázisúra csökkent Hold mögé, a déli horizont felett 45 fokos magasságban, majd kicsit több mint egy óra múlva, 6:48-kor, már erős szürkületben kilép a másik oldalon. Ekkor még szintén viszonylag magasan, 41 fokon lesz égi kísérőnk, így aki esetleg a belépésről lemaradt, avagy még nem ébredt fel, annak a kilépés megtekintése is igen izgalmas lehet.

Végül, de nem utolsósorban, ahogy a hónap vége közeledik, lehetőség nyílik arra, hogy megfigyeljük 2024 utolsó csillagfedését, pontosabban annak egyik kulcsfontosságú szakaszát. Az 5,4 magnitúdós fényességű HD 144690 csillag akkor tűnik el a Hold mögött, amikor az égitest még a horizont alatt rejtőzik. A csillag újra megjelenése a hajnali derengésben, egészen pontosan 6:32-kor fog bekövetkezni, mindössze 6 fok magasan a délkeleti égbolton, a Hold 13,4%-os fázisában. A megfigyeléshez alapos előkészületek és gondos helyszínválasztás szükséges, valamint az is, hogy időben felkeljünk.