Deák András: Az orosz gáz európai jövője már nem csupán Moszkva irányítása alatt áll.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa szerint hazánk kifejezetten kiszolgáltatott helyzetben van ellátásbiztonsági szempontból, hiszen az Európai Unió is egyre inkább a teljes leszakadás mellett van, az Egyesült Államok is igyekszik kitúrni az oroszokat az európai piacról, és a tranzitországok is dönthetnek úgy, hogy többé nem szállítanak orosz gázt.

Az orosz-ukrán konfliktus három és fél évvel ezelőtti kirobbanása előtt a Gazprom által biztosított vezetékes gáz évtizedek óta megbízható, megfizethető és bőséges energiaforrást jelentett Európa számára. Ez a kedvező időszak azonban úgy tűnik, most végleg a múlté.

A Magyarországgal kötött hosszú távú Gazprom-szerződés részletei szerint a földgázt a magyar határon adják át, és az ár a holland tőzsdei ár fölött, egy mozgó átlag alapján kerül meghatározásra, amely az előző hónapok árain alapul. Ezt Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa magyarázta el az InfoRádióban. Ezen felül létezik egy másik szerződéses struktúra is, amely a mennyiségi kedvezmények révén lehetővé teszi, hogy az ár egyre inkább közelítse a holland tőzsdei árat.

Ha hazánk más forrásból beszerezné a földgázt, az valószínűleg magasabb árakat eredményezne, mivel az európai vezetékes szállítási díjak is meglehetősen magasak, akárcsak az Adria irányából, LNG-terminálon keresztül történő szállítás esetén - fejtette ki a szakértő. Ezen kívül további költségekkel is számolni kellene, hiszen a gázt nem csupán a határig kellene eljuttatni, hanem a tranzitköltségeket is meg kellene téríteni.

"Csak az árat nézve az orosz gáznak még mindig van 5-10, esetleg 15 százalék árelőnye, de ahogy Európa fokozatosan alkalmazkodik az orosz gáz hiányához, úgy fog csökkenni ez az előny is"

- jelentette ki Deák András. Magyarországon a gázimport tavaly a nemzeti össztermék 2,5-3 százalékát tette ki, ennek a 10 százalékát érdemes még hozzáadni, és így jön ki, hogy nagyságrendileg 150-200 milliárd többletköltséget jelentene árban a leválás, valamint ehhez jönne még az esetleges fejlesztési beruházások költsége is.

Az ellátásbiztonság rendkívül fontos tényező az árak mellett, ahogyan azt a szakértők is hangsúlyozzák. Jelenleg azonban aggasztó helyzet áll fenn, hiszen hazánk gázellátása szinte kizárólag orosz forrásokra támaszkodik. Deák András rámutatott, hogy míg a Gazprom más hosszú távú európai megállapodásait már megszegte, a mi szerződésünket egyelőre még nem érte hasonló sors. Az ellátásunk azonban egyetlen csővezetéken keresztül érkezik a Fekete-tenger mélyéről, amelynek kompresszorállomásai a ukrán drónok hatósugarában találhatóak. Ráadásul a vezeték állapotáról is keveset tudunk, mivel a karbantartási munkálatokat végző nyugati cégek már régóta elhagyták a területet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mivel tranzitországként Bulgária is dönthet úgy, hogy felbontja a szerződéseit, ezzel megtiltva az orosz energia továbbítását az EU területére.

"Energiabiztonsági szempontból ennyire ráutalva lenni egyetlen technológiára és szállítóra agyrém - jelentette ki az NKE tudományos főmunkatársa. - Emellett ott van még a nemzetközi nyomás is, ami eddig csak szóban nyilvánult ugyan meg, de nem elképzelhetetlen, hogy e mellé majd tettek is társulnak. Az Egyesült Államok részéről viszont mindez egy új dolog, a Trump-kormányzat az EU-s szankciós és morális logika mellett még jobban elkezdte forszírozni a teljes leválást."

Deák András szakértő véleménye szerint a közelmúltban a voluntarista politika került előtérbe, amely a 2022-2023-as energiaválság idején is segítette hazánkat az orosz gázforrások használatával. Ekkor még rendkívül nehéz lett volna leválni a gázról, beleértve a fizikai kihívásokat is. A szakértő kiemelte, hogy a gázárak addig viszonylag kedvezőek voltak, de a jövőbeni költségek valószínűleg növekedni fognak. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a magyar kormány nem érzékeli ezeket a potenciális kockázatokat.

Az orosz gáztól való függetlenedés már most is elérhető, ha nem is 100%-os mértékben, de jelentős előrelépéseket tehetünk.

Integrálva állunk a nyugati hálózatok rendszeréhez: lehetőség nyílik az atlanti partvidékről, az Adria vidékéről, a Balkán területéről, sőt, akár a Baltikumból is történő behozatalra. A meglévő vezetékes összeköttetések révén, és a jövőben várható fejlesztéseknek köszönhetően, a lehetőségek folyamatosan bővülnek.

A szakértő véleménye szerint kulcsfontosságú kérdés, hogy miként tudunk függetlenedni az orosz gázforrásoktól. Például, ha váratlan esemény következtében leáll a Török Áramlat, akkor a helyzet gyorsan pánikba torkollhat, és a kereskedők is ennek megfelelően fogják alakítani az árakat. Ezzel szemben, ha fokozatosan és tudatosan kezdünk el távolodni az orosz gáztól, akkor egy ilyen hirtelen esemény hatása jelentősen csökkenthető.

Deák András szerint azzal az eshetőséggel is számolni kell, hogy békemegállapodás születik, és akkor minden maradhat a régiben, ez a perspektíva viszont egyre távolibb. Mint mondta, a magyar kormány valószínűleg arra számított, hogy Donald Trump hatalomra kerülése esetén rövid időn belül lezárul a hábor, és a kérdés megszűnik.

Jelenleg már az is kérdéses, hogy egy esetleges orosz-ukrán megbékélés mellett fennmaradhat-e az orosz gázszállítás.

- jegyezte meg. Donald Trump lehetőséget kap arra, hogy lezárja ezt az ügyet, hiszen globális szinten túltermelés tapasztalható földgázból és olajból. Az amerikaiak viszont nem hajlandók viselni a magas kitermelési költségeket. A szakértő véleménye szerint az amerikai elnök a saját gazdasági érdekeinek érvényesítésére használja a konfliktust, hogy Oroszországot kiszorítsa az európai olaj- és gázpiacról, és Magyarország is potenciális célpont lehet ebben a stratégiában. Kiemelte: a háború jelenleg inkább ürügy, mintsem valódi indok. Valószínű, hogy békés körülmények között is hasonló lépéseket tenne az Egyesült Államok, csupán más módszerekkel.

az Európai Unió soron következő lépései egyre inkább a fosszilis energiahordozók orosz forrásaitól való függetlenedés irányába mutatnak. A szakértők véleménye szerint a korábbi konszenzusos megközelítés, amely lehetővé tette, hogy az egyes tagállamok saját érdekeik mentén formálják a politikát, már nem tartható fenn. Amennyiben például Bulgária úgy dönt, hogy leállítja az orosz gázszállítást, akkor a helyzet ismételten bonyolulttá válhat, és a már jól ismert "átcímkézés" gyakorlatát kell majd alkalmazni. Deák András hangsúlyozza, hogy a döntések gyorsasága és a politikai akarat kulcsszerepet játszik az EU energiafüggetlenségének megteremtésében.

Összességében Magyarország orosz gázellátását számos tényező veszélyezteti, amelyek közé tartoznak a politikai és katonai döntések hatásai is.

A szakértő hangsúlyozta, hogy az orosz gáz jövője Európában nem csupán az orosz hatóságok, illetve Magyarország döntésein múlik. Jelenleg a helyzet sokkal komplexebb, hiszen több más kulcsszereplő, például Ukrajna, az Európai Unió, az Egyesült Államok és Bulgária is befolyásolja a folyamatokat. Ezért a jövőbeni döntések a különböző országok kezében összpontosulnak. Tekintettel arra, hogy hazánk gázimportjának túlnyomó része orosz forrásból származik, a szakértő szerint ez a helyzet komoly ellátásbiztonsági kockázatot rejt magában.