A "Wicked" című musical, amely Gregory Maguire azonos című regényén alapul, egy különleges nézőpontból mutatja be Oz országát, különösen a híres Dorothy előtt álló eseményeket. A történet középpontjában Elphaba, a Zöld Boszorkány áll, aki nem csupán egy g

A Broadway-musical filmre való átültetése mindig is kockázatos vállalkozás volt, hiszen míg az Egyesült Államokban egyes darabok rendkívül népszerűek, addig a világ más tájain lehet, hogy teljesen ismeretlenek. Erre remek példa a Dear Evan Hansen, amelyet számos országban színpadon is bemutattak, de a filmadaptációja sajnos még a minimális költségvetését sem tudta megtéríteni a mozikban. Ezzel szemben ott van a Chicago, amely világszerte lenyűgözően 306 millió dollárt hozott, miközben a költségei csupán 45 millió dollárt tettek ki.

A Wicked első fejezete azonban nem csupán ezzel a kihívással nézett szembe. A 160 perces játékidőt már a bejelentés pillanatában is sokan túlzásnak tartották, és a marketingkampány során a két főszereplőt megformáló színésznők gyakran nem úgy szerepeltek a címlapokon, ahogyan azt elvárták volna. Ráadásul a filmenkénti 160 millió dolláros költségvetés is komoly kérdéseket vetett fel a nézők körében.

A film a fiatal Elphaba, aki később Gonosz Nyugati Boszorkányként ismertté válik, történetének felfedezésére invitál minket, mindezt Glinda, a későbbi Jó Északi Boszorkány narrációján keresztül. Megismerhetjük Elphaba gyermekkori élményeit, és azt, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie családjában és a közösségében. A Shiz Egyetemen töltött évei is középpontba kerülnek, ahol nemcsak Glindával való barátsága bontakozik ki, hanem a közöttük lévő feszültségek és eltérések is napvilágra kerülnek.

160 millió dolláros befektetéssel a Wicked garantálja, hogy a mozinézők élménye felejthetetlen legyen. Ez az év egyik leglenyűgözőbb filmje, ahol a technikai stáb munkája kulcsszerepet játszik. Alice Brooks lenyűgöző képei életre kelnek a vásznon, miközben John Powell, az Így neveld a sárkányodat zeneszerzője, mesteri dallamai felerősítik az érzelmeket. A látványtervezés és a vizuális effektek egyaránt kiemelkednek, hozzájárulva a film varázslatos atmoszférájához. A vágás és a koreográfia is kiválóan meg van komponálva: a zenés-táncos jelenetek nem szenvednek túlvágástól, így a koreográfia szabadon kibontakozhat. Ennek eredményeként a musicaljelenetek tele vannak energiával és vidámsággal, tökéletesen illeszkedve a film összképéhez.

A film színészi teljesítményét tekintve nem lehet panasz: Ariana Grande (Glinda) és Cynthia Erivo (Elphaba) valóban a produkció gerincét képezik, és lenyűgöző profizmussal keltenek életet karaktereiknek. Grande elsősorban a zenés jelenetekben mutatja meg igazi tehetségét, remekül megragadva Glinda könnyed, kissé tolakodó és passzív-agresszív természetét. Erivo pedig mesterien képes kifejezni Elphaba bonyolult személyiségfejlődését, így a nézők számára hitelesen valósággá válik a karaktere küzdelme és metamorfózisa.

Bár a film egyik központi eleme a karakterek közötti romantikus szál, a figyelem mégis Elphaba és Glinda különleges kapcsolatára irányul, amelyet mesterien ábrázol. A két főszereplő közötti kötelék nem csupán a látványos események során bontakozik ki, hanem számos apró, mégis meghatározó pillanatban is. Ezeket a jeleneteket a két színésznő tehetsége és érzékenysége emeli ki, így a nézők számára hiteles és érzelmekkel teli élményt nyújtanak.

A mellékszereplők közül Jeff Goldblum, mint a Varázsló, kiemelkedő teljesítményt nyújt, karakterének korlátozott játékideje ellenére is maradandó nyomot hagyva a nézőkben. Michelle Yeoh Madame Morrible szerepében sem marad el tőle, azonban mind a karaktere mélysége, mind az ő teljesítménye megérdemelt volna hosszabb játékidőt. Ennek ellenére Yeoh maximálisan kihasználja a lehetőségeit, így a karaktere ugyan kicsit csalódást keltő, mégis szórakoztató élményt nyújt. Ezen kívül Jonathan Bailey, mint Fiyero Tigelaar, szintén figyelemre méltó alakítást nyújt. Bár a szerepe főként a hangjára épül, hiszen Fiyerónak van a leghosszabb dala a filmben, Bailey hitelesen adja elő a karaktert, ami tovább emeli a film szórakoztató értékét.

A film gyengeségei főként a forgatókönyvhöz kapcsolódnak: mivel ez az alkotás egy sorozat első része (amire a promóció során nem igazán helyeztek hangsúlyt), a történet néha indokolatlanul lelassul, miközben a kötelező alapok lefektetése zajlik. Az 160 perces játékidő csak tovább fokozza ezt a problémát. Hasonlóképpen, bár a dalok kiváló előadásban csendülnek fel, néhány közülük annyira elnyújtott, hogy a végére inkább fárasztó, mintsem emelkedett élményt nyújtanak. A film végére a figyelem középpontjában csupán két (plusz két) karakter áll, így a többi mellékszereplő, köztük Nessarose, akit Marissa Rose alakít, teljesen háttérbe szorul. Az ő kezdeti románca Boqkal (Ethan Slater) és a testvérével való kapcsolata a film végére szinte teljesen feledésbe merül.

A Wicked filmet talán a "bájos" jelzővel a legjobban körbe lehet írni: egy kreatív alkotás, amely ügyesen bővíti az Óz mítoszát, lenyűgöző technikai megoldásokkal, kiváló színészi teljesítményekkel és fantasztikus zeneszámokkal büszkélkedik. Ugyanakkor a kettébontott forgatókönyv és a hosszú játékidő súlya érezhetően nyomasztja a történetet. Annak ellenére, hogy a film hossza és musical jellege elsőre nem tűnik ideális kombinációnak, a Wicked első része mégis 2024 egyik friss és izgalmas filmes élménye, emlékeztetve minket arra, hogy ha tehetséges szakemberek dolgoznak egy projekten – legyen az előzmény vagy musical – az könnyedén szórakoztatóvá válhat minden korosztály számára.