Dubaji csokoládé-pszichózis: az emírség lágy, pisztáciás agymosása Az emírség varázslatos világában a csokoládé nem csupán egy édesség, hanem egy életérzés, egy elképzelt álom. A puha, pisztáciás ízek sokak számára a luxus és a kifinomultság szimbólumai.
A sportolás után a csokoládé új szereplővé vált az Egyesült Arab Emírségek társadalmi színpadán, sokan pedig úgy vélik, hogy ezzel próbálják eltakarni a súlyos emberi jogi problémákra irányuló figyelmet. A TikTokon indult édességtrend kritikusai szerint a helyzet aggasztó. A pisztáciás krémmel és pirított tésztával készült különlegesség olyan népszerűségnek örvend, hogy már nemcsak a helyi piacokon, hanem Magyarországon is felfedezhető, sőt, csempészett változatai is megjelentek. Németország és Ausztria pedig már szintén a divat rabjává vált, bár a közeljövőben akár a dubaji csokoládé elnevezést is megtilthatják.
Épp a karácsonyi szezonra ért csúcsára a nyugati világban a dubajicsoki-mánia, most már az sem tud elugrani a küllemre - kollégámat idézve - a szalmával kevert epehányásra emlékeztető kutyulékkal töltött táblacsokik elől, akinél szitokszó a TikTok. Kellett hozzá azért átfutási idő: az egész lavinát elindító videó, melyen egy influencer élvezettel ropogtatja el a kamerának a csemegét, még 2023 decemberében került fel a közösségimédia-platformra.
Bár a TikTok rendszeres felhasználói már hónapokkal ezelőtt felfedezték a tahinis pisztáciakrémmel és pirított török cérnametélttel töltött csodás csokoládét, Magyarországon a november hónapját tekinthetjük az áttörés időszakának. Ekkor kezdett igazán felpörögni a dubaji csoki hírneve a hagyományos médiában, olyannyira, hogy a hónap 11. napján már az MTI is tudósított róla. Jakabfi Dávid patissier véleménye szerint a dubaji csoki eladásai idén akár a klasszikus bejglit is felülmúlhatják itthon.
A csokoládéfajta már elég régóta elérhető a hazai cukrászdák kínálatában, egyszerű recept alapján készítve. Az utóbbi időben pedig a legnagyobb élelmiszerláncok polcain is felfedezhetővé vált, így például az Auchan, az Aldi és a Lidl üzleteiben is megtalálható. Érdemes megjegyezni, hogy a Lidl-nél mennyiségi korlátozás vonatkozik rá, így egy vásárló legfeljebb két táblát vihet haza. Az árak a nemzetközi trendekhez igazodva meglehetősen magasak: az Aldiban a 90 grammos csokoládé ára 1499 forint, míg a másik két boltban a 100 grammos változat 2499 forintba kerül.
Az otthoni dubajicsoki készítése most érte el a csúcsát. Akik a boltban már nem találnak belőle, vagy egyszerűen nem szeretnének ennyi pénzt költeni rá – esetleg kisgyerekek vagy tinédzserek vannak a családban, akiknek nincs más választásuk –, most a saját konyhájukban próbálkoznak az édesség elkészítésével. Persze, ehhez szükség van némi türelem, hiszen a szükséges hozzávalók beszerzése nem egyszerű feladat: kollégánknak a bevásárlókörútja váratlanul elhúzódott, és több boltban is csalódottan tapasztalta, hogy az eladók csak tanácstalanul álltak a kérdése előtt, miszerint a szükséges alapanyagokat már mások elkapkodták. Végül azonban sikerült elkészíteni a HVG saját verzióját a dubajicsokiból, és bár a ropogós tésztája annyira intenzíven ropogott, hogy az talán még a nepáli patkánycurryben sem hallható, a szerkesztőség összességében azt állapította meg, hogy a csoki nem éppen a legjobb, de tragikusnak sem nevezhető.
Mára már valószínűleg minden érdeklődő számára jól ismert, hogy ezt a különleges csokoládét 2021-ben alkotta meg a brit-egyiptomi származású Sarah Hamouda, aki akkoriban már évek óta Dubajban élt. Hamouda elmondása szerint az inspirációt az adta, hogy egy olyan desszertet szeretett volna létrehozni, amely magában foglalja mindazt, amit a második gyermekének várása alatt megkívánt. A csokoládé végső formáját viszont egy tapasztalt cukrász, a filippínó Nouel Catis Omamalin adta meg, aki a projekt igazi szakmai kivitelezője lett. A két alkotó a találmány évében megalapította a FIX Dessert Chocolatier márkát, és a következő évben kezdetét vette a kézműves gyártás, amely kezdetben kis volumenben indult – más töltött csokoládék is készültek, de ezek közül csak ez az egy vált TikTok-szenzációvá. Omamalin azonban még abban az évben elhagyta a FIX-et, és 2023 decemberében megjelent az említett TikTok-videó, amely újra felfrissítette a márka iránti érdeklődést.
A virális videó mellett a dubajicsoki-őrületet az tette igazán különlegessé, hogy az eredeti terméket kizárólag Dubajban lehet beszerezni a gyártótól, még hivatalos viszonteladó sincs a piacon. A boltok polcaira sosem kerül, helyette a Deliveroo futáralkalmazás révén lehet hozzájutni. Az értékesítés naponta kétszer nyílik meg, és persze minden egyes tábla azonnal elkapkodásra kerül.
Az egyébként "Can't get Knafeh of it" (szójáték, Hamouda egyik kedvenc gyerekkori desszertjére, a krémsajtos-pisztáciás-pirított tésztás künefére utal, magyar jelentése kb.: nem bírok betelni vele) néven futó eredeti dubaji csoki marketingjét is teljes egészében rábízták az influencerekre. Úgy értve, hogy állítólag nem fizettek nekik sem, ez az egész mánia egyszerűen csak organikusan kifejlődött. Hogy ezután mindenki akart belőle, de csak nagyon kevesek tudták tényleg kipróbálni, az indította el az otthoni csokibarkácsolási trendet is, aminél jobb reklám aligha kell. Persze ennek a hiánynak köszönhető az is, hogy ahol mégis kapható valamilyen formában, ott fixen aranyáron adják.
A divathullám kritikusai nem győznek amellett érvelni, hogy itt valójában a sportwashing és a greenwashing után épp csokiwashing történik, vagyis: egy elnyomó arab rendszer az emberi jogok ottani kétségbeejtő helyzetéről és a helyi vagyon környezetszennyezésre alapozásáról próbálja elterelni a figyelmet, kifinomult marketingstratégia keretében most épp azzal, hogy exkluzív/luxus/mesés édességgel hódítja meg (újra) a Nyugatot.
Az influencerekre nyugodtan bízhatnak ilyesmit: az odavonzott nyugati tartalomgyártóknak influencer-engedélyt kell szerezniük. Ez egyfajta munkavállalási engedély a közösségimédiás arcoknak, amely lehetővé teszi, hogy pénzt keressenek a tartalomgyártásukkal, ugyanakkor arra kötelezi őket, hogy csatornáikon kizárólag pozitív színben tüntessék fel Dubajt. Ez a dubajicsoki-ropogtatós videókkal teljesül is, azok alapján nincs jobb dolog a világon, mint megenni a FIX termékét.
Bár a FIX csokimanufaktúra története nem éppen egy bonyolult mese, a tény az, hogy Hamouda már a királyi család partnerségét élvezi. Szeptemberben a FIX bemutatta legújabb kreációját, amely Hamdan bin Mohammed Al Maktoum dubaji trónörökös és védelmi miniszter ízlésének megfelelően készült: egy különleges, halvával töltött csokoládéról van szó. Érdekesség, hogy ezt a különleges édességet még a Deliveroo-n keresztül sem lehet megvásárolni; Hamdan egy nagyobb adagot kapott belőle, míg a királyi család partnerei ajándékba részesülnek belőle.
A dubaji csokoládé forradalma Európa szívében is egyre inkább érezhető, hiszen a hagyományos cukrászatok mellett a fine dining világának elitje is felfedezte ezt az új ízélményt. Jeremy Bockel, a neves francia cukrász, október végén mutatta be saját, egyedi feldolgozású alkotását a Salon du Chocolat édességexpón, amely mindenkit lenyűgözött. Németországban azonban talán még inkább felpörögtek az események, ahol a dubaji csokoládé iránti szenvedély szinte mindenkit magával ragadott. A helyi cukrászok és édességkészítők azonnal felfedezték a trendet, és a jelentések szerint szinte mindenki hatalmas profitra tett szert az újító ízvilágnak köszönhetően. Ráadásul a Lindt is aktívan részt vállalt a hype gerjesztésében, ami szintén óriási népszerűséget hozott számukra. A dubaji csokoládé tehát nem csupán egy egyszerű édesség, hanem igazi kultúrát teremtett, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend világszerte.
A svájci csokoládégyártó cég saját különleges változatát dobta piacra, ám Németországban kezdetben mindössze ezer táblát készítettek belőle. Ezeket tíz nagyváros Lindt-márkaboltjában kínálták, így egy-egy boltban csupán 100 tábla volt elérhető. Minden egyes tábla egyedi számozással készült, 150 grammos súlyban, és 15 euróért árusították őket. A várakozás izgalma természetesen már a bolt nyitása előtt megkezdődött, mivel hosszú sorok kígyóztak az üzletek bejáratánál. Az élmény fokozása érdekében a márkaboltok minden dubajicsoki-vásárlónak egyedi, névre szóló oklevelet adtak át, míg azok, akik nem tudtak hozzájutni a limitált kiadáshoz, frissen készült dubajicsoki-bonbonnal kaptak vigasztalást. Ez a különleges trend most már Ausztriában is elérhető, legközelebb a bécsi opera melletti Lindt-üzletben találkozhatunk vele.
A németországi sorban állók a Fortune tudósítójának felfedték, hogy ha valaki 15 euróért (körülbelül 6000 forintért) megvásárol egy adott terméket, az interneten akár 100 euróért (41 ezer forintért) is eladható. Az eBay-en pedig nem ritkák a 300 eurós (122 ezer forintos) árak sem. Nemrégiben arról is beszámoltak, hogy Dél-Afrikában egy tábla csokoládét (nem Lindt) 20 ezer forintnyi randért árulnak, míg a Fülöp-szigeteken 12 ezer forintnyi dollárért kapható. Ezek az árak viszont eltörpülnek a 300 eurós értékhez képest.
A németek és az osztrákok mániája akkora, hogy beindult az országokat célzó csokibűnözés is. Mi is hírt adtunk arról, hogy egy csempészduó Törökországból indulva Magyarországon keresztül akart a furgonjába rejtve rengeteg trendicsokit átvinni Ausztriába, az osztrák határőrök fogták meg őket. Kétszer is: előbb októberben, majd novemberben állították meg őket, a két akcióban összesen 2540 darab 200 grammos csokit vittek volna, amelyek összértékét az osztrák pénzügyminisztérium 52 ezer euróra, vagyis 21,5 millió forintra tette (ez nagyjából összhangban van a csoki magyarországi áraival). A több mint fél tonna csoki átcsempészésének kísérletéért az elkövetőknek büntetésből az importvám kétszeresét, 4000 eurót kellett megfizetniük.
Egy másik érdekes esetben "csupán" 45 kilogramm - pontosan 243 doboz - dubaji csokoládét próbáltak átcsempészni a határon, és ebben az esetben sikerült is a titkos akció. A történet november elején játszódott, amikor egy Svájcból Dortmundba tartó furgont állítottak meg Baden-Württemberg tartományban, az A5-ös autópálya Weilnél lévő szakaszán. A sofőrt adócsalás gyanújával kihallgatták, de miután kifizette a körülbelül 920 eurónak megfelelő vámot, végül szabadon távozhatott.
Nemcsak a csempészek látták meg a fantáziát a trendben, de az online csalók is. Egy amerikai lap újságírója arról számolt be, hogy a FIX eredeti termékét kutatva rábukkant egy webshopra, amely látszólag a dubaji csokimanufaktúráé volt, és rendelni is lehetett rajta. Eleve gyanús kellett, hogy legyen, hiszen az eredeti termék csak Dubajban kapható, de akkor vált végképp biztossá, hogy csaló webshoppal van dolga, amikor a szájt közölte vele, hogy az USA-ba való kiszállításhoz legalább 10 táblacsokit kell rendelni, fizetni pedig csak Apple ajándékkártyával vagy ATM-es készpénzbefizetéssel lehet. Nem lett belőle rendelés.
A divathullámhoz kapcsolódó egyik új fejlemény, hogy egy németországi kiskereskedő be akarja perelni a Lindtet, a Lidlt és az Aldit is, mondván, átverik a vásárlókat, amikor dubaji csokiként árulják a termékeiket. Az Andreas Wilmers nevű kereskedő természetesen azért fenyegeti jogi lépésekkel a nagyvállalatokat - a Lindt már meg is kapta figyelmeztető levelét -, mert ő maga valóban Dubajból importálja a dubaji csokit, amit kisboltjában árul. Azt mondja, mindenkinek elküldi majd a levelet, aki dubaji csokit ír a terméke csomagolására, anélkül, hogy az valóban Dubajból származna.
Wilmers véleménye szerint az emberek jogosan várják el, hogy a dubaji csokiként hirdetett édességek valóban Dubajban készüljenek. Ez a termék olyan, mint a híres aacheni mézeskalács, amelynek gyártási helye szintén szoros összefonódásban áll a minőségével. Wilmers arra figyelmeztet, hogy ha a dubaji csoki csupán egy általános kategóriát képviselne, akkor az aacheni mézeskalácsot is így kellene nevezni – de ez nem így van. Az importőr aggódik amiatt, hogy a nagyvállalatok tönkretehetik a termék hírnevét, hiszen a boltban kapható, másutt előállított másolatok nem biztos, hogy megülik a valódi ízélményt.
A kiskereskedő különös figyelmet szentelt az Aldinak, amely december közepétől bemutatja az "Alyan Dubai Chocolate" nevű termékét. A csomagolás büszkén hirdeti, hogy ez egy kézműves dubaji alkotás, ami felveti a kérdést: valóban kézzel készültek ezek a csokoládék Dubajban? A valóságban ez erősen megkérdőjelezhető. Ilyen esetekben a fogyasztók joggal érezhetik úgy, hogy megtévesztő reklámmal állnak szemben. Ha a fogyasztóvédelem ezt így értékeli, akkor akár kártérítési pert is indíthatnak a boltlánc ellen.
A dubajicsoki-vita kérdése tehát az, hogy a megnevezés jogosulatlan eredetmegjelölésnek vagy megengedett fajtamegjelölésnek minősül. A német RND-nek nyilatkozó jogász arra hajlik, hogy a dubaji csoki inkább eredetmegjelölés, a Lindt viszont azt válaszolta a lap megkeresésére, hogy a kifejezés "a tipikus pisztáciás kadayif töltelékkel ellátott csokoládé fajtaneve, és nem a Dubajból származó csokoládéé." Ezt majd a bíróság eldönti, ha Wilmers tényleg perre viszi az ügyet.
Ha a FIX esetleg nem is akar ilyesmivel foglalkozni, az Egyesült Arab Emírségek akár dönthet is úgy, hogy magához ragadja a kezdeményezést, és eredetvédetté teheti a dubaji csokit. Az Emírségek ugyan nem tagja az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni megállapodásnak, amely a névhasználatot védi az ország, régió, vagy település nevén ismert termékek esetében - de így is van egy lehetősége. A Deutsche Welle szerint elvileg regisztrálhatják a dubaji csokit a joghatósága alá tartozó földrajzi eredetmegjelölésként, és ha ez megvan, akkor már folyamodhatnak az EU-hoz védettségért.
De addig is Dubajról szól az egész karácsonyi szezon. Németországban dubaji gofrit, dubaji pralinét, dubaji palacsintát is kapni az ünnepi vásárokon, az USA-ban pedig már dubajicsokis jégkrémet, cupcake-et, milkshake-et és croissant-t is árulnak. Kanadában pedig másként is híre ment az édességnek: december elején vissza kellett hívni a boltokból az Oasis Treasures nevű brand saját dubaji csokiját, mert a tábláknál felmerült a szalmonellafertőzés veszélye.
