Dudás Miki szívében mély fájdalommal búcsúzott el édesapjától: "Jelenleg minden rendkívül nehéz" – osztotta meg érzéseit.
A világbajnok kajakos apukája, aki öt hónapon át kómában feküdt, végül feladta a harcot. A tragikus esemény, amely a benzinkúton történt, mélyen megviselte a családját, és most Miki, a fia, küzd azzal, hogy kifejezze érzéseit ebben a nehezen feldolgozható helyzetben.
Mindössze másfél perc leforgása alatt változott meg Dudás Miki élete, amikor elveszítette édesapját, akire tavaly augusztusban egy benzinkúton váratlanul rátámadtak. Az orvosok már előre figyelmeztették a kajakost, hogy ha az apukája fel is ébred a kómából, súlyos fejsérülései miatt sosem lesz már a régi. Miki és családja öt hónapon át a csodában bízott, ám egy hete minden reményük szertefoszlott: az 54 éves családfő nem tudta túlélni a borzalmas támadást.
Miki szavai mélyen megérintenek, ahogy megosztja fájdalmát a Storynak. "Tudtuk, hogyha édesanyám felébred a kómából, akkor is magatehetetlen marad, ami igazából nem az élet, és lelkileg próbálunk felkészülni minden lehetőségre. De most valahogy úgy érzem, hogy még mindig nem fogtam fel teljesen, mi is történt, és egy üresség honol bennem. Próbálom összeszedni magam, hiszen a gyerekeim, Nara és Miló, valamint a párom, Szigligeti Ivett adnak most igazán erőt. Igyekszem minél több időt velük tölteni, mert csak ők képesek arra, hogy legalább néhány pillanatra eltereljék a figyelmemet és kiszabadítsanak ebből a sötét gondolatokkal teli állapotból. Ők az én mentsváraim, hiszen minden olyan nehéz most. Borzasztó érzés látni, hogy édesanyám mennyire szenved. Hiába vannak körülötte a gyerekei és az unokái, annyira mélyen elmerült a fájdalmában, hogy orvost kell keresnem a számára. Megértem őt, hiszen 38 éven keresztül éltek együtt édesapámmal, akinek a génjeiben benne volt a hosszú élet, így még 30 év várt volna rájuk, amit most elvettek tőlük. Végigdolgozták az életüket, és most jött volna el az a szakasz, amikor végre pihenhettek volna, élvezhették volna az unokázós, boldog pillanatokat..."
Szerencsére még volt alkalmuk búcsúzni a családfőtől, mielőtt végleg távozott volna. "Apu szombat hajnalban kapott egy rohamot, és az orvosok már nem sok jót reméltek, ezért hívtak minket, hogy menjünk be elbúcsúzni. Rohantunk. Már nem reagált semmire, 35 kilóra fogyott, de legalább utoljára láthattuk őt. Ott voltunk a nagymamám, az édesanyám és a bátyám, miközben a kajakos hangja elcsuklik, hiszen számára talán az jelenti a legnagyobb megnyugvást, hogy az édesapja már nem szenved tovább. Miki a kislányának is elmondta, mi történt. - Miló még kicsi, de Nara már 5 évesen megértette, amikor elmondtam neki, hogy Pisti papa örökre elszenderedett - meséli. A következő lépés a temetés megszervezése. - Édesanyám úgy döntött, hogy az ő apukája mellé temeti, mert kivételesen szoros kapcsolat volt közöttük. Együtt horgásztak, sátoroztak, és mindig ott voltak a kajakversenyeimen, hogy szurkoljanak. Pedig a viszonyuk eleinte viharosan indult, hiszen anyukám csak 14 éves volt, amikor apával összejöttek, és 15 évesen már terhes is lett. A nagypapám dühöngött, de amikor látta, hogy ez nem csupán egy múló kaland, hanem egy életre szóló választás, nagyon megszerette apukámat."
