Egyetlen nap döntő jelentőségű lehet a nyugdíjasok következő 15-20 évben várható jövedelmi helyzete szempontjából.
A hazai nyugdíjszámítási rendszer összetettségére és a nyugdíjba vonulás időzítésének fontosságára hívta fel a figyelmet Simonovits András, nyugdíjszakértő a Hírklikknek adott interjújában. Kiemelte, hogy a várható 14%-os átlagbér-emelkedés és az 5%-os áremelkedés fényében érdemes lehet a nyugdíjba vonulást 2025 elejére halasztani. A jövő évi költségvetésben a kormány 7200 milliárd forintot tervez a nyugdíjakra és hasonló ellátásokra, amelyből a 13. havi nyugdíjhoz több mint 500 milliárd forintra lenne szükség. Ezen kívül a Nők-40 program finanszírozási igénye is jelentős növekedést mutat, elérve a 490 milliárd forintot. Európai viszonylatban a kormányok a GDP 10,9%-át fordítják öregségi nyugdíjakra, míg Magyarország esetében ez az arány 7,45%-ra rúg, így a legnagyobb kiadási tételt jelenti a közelmúltban elfogadott költségvetésben.
A nyugdíjba vonulás előtt álló személyek számára évről évre komoly kihívást jelent a döntés: december 31-én, vagy a következő év első napjaiban kérjék az nyugdíjazásukat? Melyik opció bizonyul előnyösebbnek? Az alapos mérlegelés elengedhetetlen, hiszen a választás hosszú távon befolyásolhatja a pénzügyi helyzetüket és életminőségüket. Mi lehet tehát a legjobb megoldás?
A KSH legfrissebb adatai alapján azt javaslom, hogy akiknek most kell dönteniük a nyugdíjba vonulásról, érdemes megfontolniuk, hogy inkább a következő év első napjaira halasszák ezt a lépést. Az idei hivatalos statisztikák szerint a nettó bérek 12 vagy akár 14 százalékkal nőttek, míg jövőre 3 százalékos inflációval számolnak. Ha valaki csak egyetlen nappal késlelteti a döntését, az automatikusan megkapja az idei nominális béremelést, ami befolyásolja az ellátásának kiszámítását. Igaz, ezzel lemond a jövő évi 13. havi nyugdíjról, de jogosult lesz a 2025-ös indexálásra, amely várhatóan kedvezőtlenebb lesz az ideinél. Akik viszont december 31-én vonulnak nyugdíjba, azok számára a nyugdíj alapja hátrányosabb lehet, ugyanakkor februárban már számíthatnak a 13. havi juttatásra. Fontos, hogy alaposan mérlegeljék ezeket a lehetőségeket, hiszen egy átlagos nyugdíjas 15-20 éven keresztül élvezheti a most megállapított nyugdíjat. A döntés tehát nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is hatással lesz.
Ön úgy gondolja, a statisztikai számoknak e téren lehet hinni?
Nem tartom valószínűnek, hogy az idei év során minden munkavállaló legalább 14 százalékos béremelést kap, de a 12 százalékos növekedést reálisnak látom. A jövő évi inflációt a kormány 3 százalékra becsüli, ám ez valószínűleg nem tartható, és inkább 4-4,5 százalék környékén fog alakulni. Ha az idei átlagbér-emelkedés körülbelül 14 százalék, míg a várható áremelkedés 5 százalék, akkor érdemes megfontolni a nyugdíjba vonulás elhalasztását 2025 elejére. Ezért hangsúlyozom, hogy aki december 31-én nyugdíjba vonul, az lemond az idei nominális bérnövekedésről, amelyet jövőre a nyugdíja kiszámításakor figyelembe vennének. Ugyanakkor 2025-ben már meg fogja kapni a jövő évi inflációs emelést. Ha a számításokat alaposan elvégezzük, kiderül, hogy az illető nyugdíjának vásárlóereje viszonylag rövid időn belül jelentősen csökkenni fog. Ezt a szempontot nagyon fontos figyelembe venni, hiszen a hazai nyugdíjrendszer gyenge pontja abban rejlik, hogy az ellátmányt évente csupán a hivatalosan elismert inflációs mértéknek megfelelően emelik, ami már jó ideje elmarad a munka világában tapasztalható bérnövekedésektől. A vásárlóerő csökkenése, amely 6-8 százalék közötti eltérésből fakad, az érintettek egész hátralevő életében éreztetni fogja hatását.
Nem lenne érdemes, ha a kormány jobban odafigyelne ezekre a szempontokra, és felhívná rá az emberek figyelmét?
Elvárható lenne, hogy egy olyan kormányzat, amelyik figyelembe veszi állampolgárai anyagi jólétét, felelősséget vállaljon a társadalom jólétéért, ám sajnos jelenleg nincsenek ilyen irányelvek.
Mindezeket figyelembe véve, mikor érkezik el az a pillanat, amikor valaki nyugdíjba vonulhat?
Az öregségi nyugdíj igénylésének alapszabálya szerint bárki kérheti ezt a juttatást, amint betöltötte a 65. életévét, feltéve, hogy legalább 15 év szolgálati időt tud felmutatni. Külön szabály vonatkozik a 40 éves jogviszonyt igazoló nőkre, akik a 65 éves korhatár elérése előtt is jogosultak nyugdíjba vonulni. Érdekes aspektus, hogy mindkét esetben lehetőség van a nyugdíj melletti munkavégzésre, ami csupán 15%-os szja-kötelezettséggel jár a nyugdíjasok által szerzett jövedelem után. A nyugdíjba vonulás kérdése tehát nem mindig egyszerű, hiszen ha valaki elérte a szükséges 15 éves szolgálati időt, akkor a 65. születésnapját követő napon már jogosult a nyugdíjra. Mindazonáltal ajánlott, hogy előzetesen keresse fel a nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatát, ahol szakértői segítséget kap bármilyen felmerülő kérdésére. Az ügyfélszolgálat munkatársai még abban is tudnak tanácsot adni, hogy érdemesebb-e december 31-én, vagy a következő év első napján benyújtani a nyugdíjigényt.
