Elfeledett történetek, újraéledt emlékek - líbiai diákok tették tiszteletüket Makón.

A nyolcvanas években különös eseménynek számított, ha egy alföldi kisvárosban egzotikus tájak fiataljai érkeztek tanulmányi célból. Makón azonban ez a jelenség valósággá vált. A líbiai diákok emléke mára főként az idősebb generáció számára élénk, de a Galamb-iskola tablóinak friss gyűjtése révén az ő történeteik is újra napvilágra kerültek, és régi fényképek elevenítik fel azokat az időket.

Egykor, a Szent János tér és a Teleki László utca sarkán, az iskola közelében éltünk. Máig élénken él bennem a gyerekkorom egy különös pillanata: a Makón tanuló líbiai diákok szülei, akik burnuszban érkeztek, hófehér Mercedesekkel, hogy meglátogassák fiaikat – mesélte Horváth Zoltán, a makói Galamb József Mezőgazdasági Technikum igazgatója. Az, hogy a nyolcvanas években egy időszakig az arab országból érkező fiatalok is az iskola elődjében tanultak, sokak emlékezetében felidéződött a régi tablók gyűjtésének kapcsán. Sajnos a líbiai diákok tablói az évtizedek során elvesztek, de néhány fotó mégis előkerült róluk, amelyek a múlt e színes szeletét idézik fel.

A líbiai diákok sajátos módon éltek és tanultak, egyedi közösségeikben formálva meg tapasztalataikat.

Az igazgató azt mondta, úgy tudja, a sivatagi országból összesen 3 alkalommal érkezett tanulócsoport: 1982-ben, '83-ban és '85-ben. Kis létszámú társaságokról volt szó. Az oktatási intézmény akkoriban nem mezőgazdasági, hanem ipari profilú volt, ők pedig ezen belül híradástechnikát tanultak, mindegyik csapat három éven át. A helyi diákoktól külön oktatták őket, az iskola udvarán álló, máig líbiainak nevezett négy szintes épületben. Ez az épület egyébként még a második világháború előtt épült, amikor az épületegyüttesben tűzoltókiképző központ működött. Az akkoriban gyakorlatozásra használt épületet az ötvenes években raktárrá alakították. Az iskola 1954-ben költözött mai helyére, az udvari épületben pedig az arab diákok kedvéért létesítettek tantermeket létesítettek. És elkülönültek a tekintetben is, hogy nem diákotthonban, hanem bérelt lakásokban, illetve az akkori Korona szállóban laktak.

A zászlójuk már nem található, de a meghívójuk még mindig a kezükben van.

A líbiai diákok egyes emlékei alapján a magyar nyelv és kultúra számukra ismeretlen területnek számított, és néha a különböző mentalitásuk okozott némi zavart. Ennek ellenére kellemes színfoltjai voltak a város életének. A hölgyek körében is igencsak kedveltek voltak. Gyakran előfordult, hogy a hétvégén taxiba ültek, hogy a fővárosban kikapcsolódjanak és szórakozzanak.

Makói oktatásuk 1988-ban fejeződött be. Horváth Zoltán azt mondja, a makói Galamb-iskola Facebook-oldalának bejegyzéseit olykor lájkolják líbiaiak is, azaz alighanem egykori tanítványok, valódi kapcsolatuk azonban nincs velük. Egy egykori vezetőjük egyébként végül Makón maradt, és családot is alapított itt. A líbiai diákok egykori zászlóját sokáig őrizték az iskolában, de néhány éve elveszett. Megmaradt egy ballagási meghívójuk, néhány fotó róluk,illetve a tablóikról. Ez utóbbiak bekeretezve az elveszett tablók falán lesz látható.