Ez az egyedüli dolog, ami a politikai nyomás hatására még inkább megerősödött.

"79 év alatt számos kormány és parlament váltotta egymást, de a Strega-díj továbbra is megőrzi helyét. Sőt, egyre inkább hangsúlyozza jelenlétét. Jelenleg az olasz politikai színtér nem rendelkezik olyan hatással, amely képes lenne komolyan megrengetni ezt a kulturális szegmenst" - nyilatkozta Vásárhelyi Árpád, Olaszország-szakértő az Indexnek. Miközben a mediterrán ország legrangosabb irodalmi elismerését idén Andrea Bajani nyerte el, a politikai háttérzaj ismét felerősödött: a kulturális miniszter nem volt jelen, és a díjátadó helyszíne is kérdésessé vált.

Andrea Bajani kettős győzelme a Premio Stregán az olasz irodalom ünneplésének szimbóluma lehetne, ám ehelyett a legnagyobb presztízsű irodalmi díj körüli események újra politikai feszültségeket gerjesztenek. Alessandro Giuli kulturális miniszter demonstratív távolmaradása, valamint a Villa Giuliából való elköltözéséről terjedő hírek nem csupán protokolláris problémák, hanem egyre inkább felsejlik a hatalmi játszmák színtere a kulturális elit és a kormány között. A helyzet mélyebb megértéséhez Vásárhelyi Árpád Olaszország-szakértővel beszélgettünk.

Mit tükröz Alessandro Giuli miniszter távolmaradása az állam és a kulturális elit kapcsolatáról? Vásárhelyi Árpád szerint ez a dolog kicsit bonyolultabb, és történelmileg hosszabb távra mutat vissza: "A Premio Strega körül mindig voltak botrányok. Ez abból adódik, hogy teljesen kiszámíthatatlan az, ki lesz a győztes.

Ez önmagában azt jelenti, hogy a kultúrpolitika hatása rendkívül korlátozott. A politikai körök számára rendkívül nehéz elfogadni, hogy a kultúrpolitika Olaszország legnagyobb és legértékesebb irodalmi díjában valójában nem játszik aktív szerepet, csupán mellesleg jelen van, mint egy passzív megfigyelő.

A kulturális minisztert minden évben meghívják, és megkapja az utolsó körbe jutott öt könyvet is. Ám idén ezt - állítólag adminisztratív probléma miatt - elfelejtették; szándékosság elvileg nem volt benne. Az igazgatóság, amelyik ennek adminisztratív lebonyolítását szervezi, jelezte, hogy amikor a probléma kiderült, megküldték a miniszter úr számára a könyveket, és ők állítják, hogy meghívás is történt - a minisztérium meg azt állítja, hogy nem hívták meg.

A Premio Stregának szakrális helyszíne van: minden évben a Villa Giuliában gyűlnek össze Rómában, közvetíti a tévé, neves műsorvezetők vezetik - szóval komoly renoméja van.

És most azzal fenyegetőzik a minisztérium - legalábbis ilyen hangok keringenek -, hogy a római belvárosi, nagy presztízsű villából majd kirakják őket a Cinecittà területére, több mint 70 éves hagyományt megtörve

Vásárhelyi kifejtette, hogy a miniszter kezdte magát az úgynevezett "Amici della Domenica" körének ellenlábasaként emlegetni. Ez a csoport valójában 1947-ben alakult, bár a névadója Guido Alberti mecénás volt. Az eredetileg 400 tagú testület, amely a kulturális elit képviselőiből áll, az első szavazási körben részt vehetett. Azóta a grémiumot kibővítették, így további 300 szavazó is csatlakozott más csoportokból. Közéjük tartozik például 35 külföldi Olasz Kulturális Intézet, amelyek közül a budapesti is jelentős múltra és elismertségre tekint vissza, ám sajnos ez alkalommal a budapesti intézet kimaradt a szavazásból. Ezen kívül léteznek más körök is, amelyek iskolák és könyvtárak képviselőiből, valamint egyéb kulturális elit tagjaiból állnak. Idén összesen 700 résztvevő adta le szavazatát.

Megkérdeztük, mennyire számít zártkörűnek ez a közeg, és hogyan alakult az irodalmi mező legitimációja Olaszországban az elmúlt évek során. Vásárhelyi Árpád véleménye szerint a helyzet folyamatosan változik: az elmúlt 70 évben körülbelül 1100 fő tagja volt ennek a közösségnek, és ez a szám folyamatosan módosul. A közeg nem formális keretek között működik, inkább informális jellegű, azonban nyilvánvaló, hogy olyan személyek találkoznak itt, akik jelentős alkotásokat hoztak létre az olasz kultúra színpadán. A tagok között többek között színházi vezetők, igazgatók, rendezők, írók és könyvtárosok találhatók. Fontos megjegyezni, hogy a kiadók, valamint azok képviselői és alkalmazottai nem lehetnek tagjai ennek a körnek, mivel az igazgatóság tudatosan igyekszik elkerülni a kiadók esetleges befolyását, hiszen mögöttük komoly lobbiérdekek húzódhatnak meg.

Úgy gondolom, hogy a Giuli-féle viták csupán egy olyan elit diskurzus keretein belül zajlanak, amely távol áll a szélesebb közönségtől. Ahogy sokan mondják: a Premio Strega szerves részét képezi a vita kultúrája, ami a kiszámíthatatlanságából fakad. Az, hogy idén Bajani vitte el a pálmát, előre nem látható fordulat volt. Ráadásul figyelemre méltó, hogy mindkét kategóriát sikerült megnyernie. Kár, hogy az ilyen intézményi diskurzusok sokszor eltakarják a Strega díj igazi értelmét – hiszen ez Európa egyik legjelentősebb irodalmi elismerése.

Ha visszatekintünk a történelemre, azt láthatjuk, hogy a fasizmus utáni időszakban egy új elit emelkedett ki, amely a társadalom újraépítésére törekedett. Olaszország esetében a kultúrában azóta sem zajlott le olyan radikális rendszerváltás, amely lehetővé tenné, hogy bárki nyíltan ellentmondjon a miniszternek. Ezen kívül a választási folyamatok során a körülmények, feltételek és szabályok szinte változatlanok maradtak, ami megnehezíti a változást. Felmerül a kérdés, hogy mennyire van politikai befolyás a kultúrában és a társadalmi események során. A politika hatása kétségtelenül jelen van, hiszen a döntéshozók irányítása alatt a közéleti diskurzus gyakran torzul, és a valódi változások megvalósítása rendkívül nehézségekbe ütközik.

Ez a politika erőszakosságától függ. Én nem gondolom, hogy jelen pillanatban olyan helyzetben lenne az olasz kormány, hogy valóban meg tudná rengetni ezt a díjat.

Úgy véli, hogy a díj háttere a ma napig olyan erős, hogy mégha a miniszter fenyegetően lépne is fel, nem hiszi, hogy ez reális fenyegetés lenne. Nem vezetne oda, hogy a sok évtized alatt kialakult körülményeket, szabályokat és hagyományt érdemben meg kívánnák változtatni.

Más véleményen vagyok ezzel kapcsolatban. Szerintem a politika számára nem lenne kedvező, ha ilyen lépést tennének, mert az komoly következményekkel járna, és a nyilvánosság előtt rossz fényt vetne rájuk.

A túloldalon nyilvánvalóan jelentős piaci befolyással bírnak: képesek erős megjelenést, hatékony marketinget és sikeres értékesítést felépíteni. Nem titok, hogy egy ilyen győzelem óriási példányszámot hoz magával. Az elmúlt egy évtized során az értékesítés 4-5-szörös növekedést mutatott, ami azt jelenti, hogy 400-500 százalékkal emelkedtek az eladások. Ez nemcsak marketingértéket képvisel, hanem piaci előnyt is biztosít. Júniusban, amikor a győztest kihirdetik, az első öt könyv már mindenütt elérhető lesz, látványosan kiállítva a boltok kirakataiban.

Szóval a Strega-díj presztízse régóta kiemelkedő. De vajon ezek az esetek rombolják vagy erősítik a díj társadalmi jelentőségét? Vásárhelyi úgy véli, hogy ebből a szempontból minden hír jó hír. Minél többet beszélnek a Stregáról, annál komolyabb lesz az elismertsége. "Én még azt is merném állítani, hogy ez az intézményi elitdiskurzus még nyomatékosabbá is teszi, hogy a díj nem megkerülhető intézmény."

Ha alaposan átgondoljuk, az egész történet egy meglehetősen egyszerű ötlettel indult. 1947-ben egy likőrgyáros elhatározta, hogy létrehoz egy díjat, amely az ő likőrjéről kapta a nevét. A pénzjutalom sem túlzás, mindössze 5000 euró (majdnem 2 millió forint), ami Olaszországban nem igazán mérhető más rangos elismerésekhez. Valójában ez a díj inkább a tisztelet és a presztízs szempontjából értékes, mintsem a pénzbeli jutalom miatt.

Tehát 79 év alatt hány kormány jött-ment, hány parlament jött-ment, és a Strega még mindig itt van. Sőt, igazából egyre nyomatékosabban itt van. A politikának jelen pillanatban nincs olyan befolyása, amely ezt a kulturális elitet nagymértékben meg tudná rengetni.

Megjegyeztük, hogy nehéz innen, Magyarországról, Budapestről elképzelni a helyzetet. Vásárhelyi egyetértett ezzel, és kifejtette: az egyik leglényegesebb eltérés a finanszírozás mértékében rejlik.

A kulturális elit támogatása Magyarországon nagymértékben a minisztériumi források függvényében alakul, míg más országokban, például Olaszországban, más a helyzet. Ennek két fő oka van. Először is, a piac méretének eltérése játszik szerepet. Olaszországban a közepes példányszámok is elegendő profitot hoznak ahhoz, hogy az alkotók megélhessenek. Számos főállású író létezik, akik kizárólag a könyvírásból élnek, és bár néha tanítanak is, alapvetően a kreatív munkájukból szerzik meg a megélhetésüket.

Az exportpiacuk meglehetősen kedvező helyzetben van. Ha alaposan belegondolunk, a magyar könyvek Olaszországban viszonylag sikeresen szerepelnek, míg az olasz könyvek Magyarországon még inkább jelen vannak. Érdemes megemlíteni, hogy a legfrissebb Bajani-könyv már elérhető magyar nyelven, mégpedig a Magvető Kiadó jóvoltából. "Ez mindenképpen fontos üzenetet hordoz. Ráadásul nem egy kis kiadó bocsátotta ki Magyarországon, hanem egy neves és elismert nagyvállalat, ami mögött komoly stratégiai döntés állt."

A Strega körüli politikai viharok újra emlékeztetnek arra, hogy az irodalom nem létezhet légüres térben: minden kultúra meghatározza, hogy milyen mértékben hajlandó autonómiát adni alkotóinak. Olaszországban a Strega ma is a független kulturális önazonosság szimbóluma - és épp ezért válik újra és újra célponttá.