A hétnapos böjt lenyűgöző hatásokat gyakorol az emberi testre, amelyek sokkal mélyebbek és szélesebb spektrumúak, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Amikor az ember elhatározza, hogy egy hétig tartózkodik az ételtől, a szervezet különböző alkalmazkodási

Fejlett módszerek alkalmazásával a kutatók feltárták a hosszú ideig tartó táplálékhiány következményeit.

Egy nemrégiben megjelent tanulmány rávilágít, hogyan reagál a szervezet a hosszabb táplálékmentes időszakokra, valamint betekintést nyújt a hosszan tartó böjtölés során lejátszódó folyamatokba is. A kutatás során a mögöttes molekuláris mechanizmusokra összpontosítottak.

Napjainkban a böjtölés egyre népszerűbbé vált, és nem csupán egészségügyi okokból, hanem kulturális hagyományok részeként is gyakorolják. Az emberek sokféle céllal vágnak bele, legyen szó az egészségük javításáról vagy akár a fogyásról. Érdekes módon, a történelem folyamán a böjtöt különböző betegségek, például epilepszia vagy reumás ízületi gyulladás kezelésére is használták, ami jól illusztrálja, hogy a böjt sokféleképpen alkalmazható, és különböző hatásai lehetnek a szervezetre.

A böjt idején a szervezet először az elfogyasztott kalóriákra támaszkodik, majd áttér a saját zsírraktárainak felhasználására. Azonban a hosszabb, táplálékmentes időszakok hatásait még mindig csak korlátozottan ismerjük, és nem világos, hogy ezek milyen következményekkel járhatnak az egészségünkre, legyenek azok pozitív vagy negatív. Az új technológiai fejlesztések, amelyek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy a vérben megtalálható több ezer fehérjét mérjék, új lehetőségeket kínálnak arra, hogy jobban megértsük ezt a folyamatot.

A kutatás keretében a tudósok tizenkét egészséges önkéntest figyeltek meg, akik egy héten át csupán víz fogyasztására korlátozták magukat. A résztvevőket naponta ellenőrizték, hogy dokumentálják a vérükben található körülbelül 3000 féle fehérje szintjének alakulását a böjt előtt, alatt és után. A kutatók, miután azonosították azokat a fehérjéket, amelyek szerepet játszanak a szervezet reakcióiban, a kapott genetikai adatok integrálásával képesek voltak előre jelezni a hosszan tartó böjt lehetséges egészségügyi hatásait.

A kutatások eredményei szerint a böjt kezdeti szakaszában, az első két-három napban, a szervezet áttér az energiafelhasználás glükózról az elraktározott zsírokra. Az önkéntesek átlagosan 5,7 kg-ot veszítettek, amely a zsírtömeg és a sovány testtömeg csökkenéséből adódik (ez utóbbi a víz mennyiségét is magában foglalja). Az étkezés folytatása után három nappal a súlyuk nagyrészt stabilizálódott: a sovány tömegveszteség szinte teljesen helyreállt, míg a zsírtömeg továbbra is megmaradt.

A kutatók most először tapasztalták, hogy a szervezet fehérjeszintjeiben jelentős eltérések figyelhetők meg körülbelül háromnapos böjt után. Ez a jelenség a teljes kalóriamegvonásra adott válaszreakciót tükrözi, amely az egész testet érinti. Az elemzett fehérjék közül körülbelül minden harmadik mutatott jelentős változást a koplalás időszakában, minden fontos szerv esetében. Ezek a változások a részt vevő önkénteseknél következetesen jelentkeztek, de emellett voltak olyan specifikus, böjtöléshez kapcsolódó jelenségek is, amelyek túlmutattak a súlycsökkenésen. Például az agyban az idegsejtek vázát képező fehérjék szerkezetében is nyomós eltérések figyelhetők meg.