Fájdalmas veszteség érte a magyar sportközösséget: elhunyt egy kiváló olimpikonunk.
Micsoda szomorú hír! Elhunyt Horváth László, az olimpiai öttusázó, aki 1980-ban, Moszkvában szerezte meg az ezüstérmét, ezzel maradandó nyomot hagyva a sportág történetében. 45 év telt el azóta, de emlékét sosem feledjük.
Az olimpikon sportolói pályafutása 1957-ben indult, amikor a III. kerületi TTVE úszószakosztályához csatlakozott. Kiemelkedő teljesítményét 1961-ben bizonyította, amikor 200 méteres pillangóúszásban megdöntötte a korosztályos magyar rekordot. Két évvel később az Újpesti Dózsa öttusázó csapatához igazolt, ahol a háromtusa versenyszámban kétszeres junior csapatbajnoki címet szerzett. 1972-ben pedig elérte a csúcsot, amikor öttusázóként megnyerte a magyar bajnoki címet.
A következő évben bronzérmet szerzett a világbajnokság csapatversenyében, amelyet az 1977-es vb-n is megismételt. Ekkor a londoni öttusaversenyt 5695 ponttal nyerte meg, ezzel felállítva az öttusasport történetének legmagasabb egyéni pontszámát. Az 1978-as világbajnokságon csapatban az 5. helyen, míg egyéniben a 13. pozícióban zárta a versenyt. 1979-ben csapatban ezüstérmet nyert, míg egyéniben a negyedik helyezést érte el - olvasható a kisalfold.hu-n.
Sportpályafutását az 1980-as olimpiai csapat ezüstérmével zárta, amely méltó elismerése volt kitartó munkájának. Az 1980-as évek elejétől, egészen 1989-ig az Újpesti Dózsa edzőjeként tevékenykedett, ahol számos fiatal tehetség kibontakozását segítette. 1982-től 1989-ig a magyar junior válogatott szövetségi kapitányaként irányította a fiatalokat, majd 1989-től 1991-ig a felnőttcsapatot is vezette, komoly szakmai tapasztalatot szerezve. Ezt követően a Budapesti Triatlon Szövetség elnökeként dolgozott, ahol triatlonedzőként és szövetségi kapitányként formálta a sportág jövőjét. 1997-ben a Magyar Triatlon Szövetség, majd 1998-ban az UTE elnökségi tagjaként is hozzájárult a sportág fejlődéséhez.
Horváth László, a család információi alapján, hosszú ideig tartó betegség következtében távozott az élők sorából. Temetésére - ahogyan azt ő maga megfogalmazta - csak a legközelebbi hozzátartozói körében kerül sor.
