Ferenc pápa katekézisében hangsúlyozta az evangélium örömhír jellegét, amelyet örömmel kell megosztanunk embertársainkkal. Az üzenet lényege, hogy az evangelizáció nem csupán kötelezettség, hanem egy boldog lehetőség, amelyet szívből fakadó örömmel élhetü
A Szentlélekről szóló katekézissorozatának 15. részében a pápa a Lélek gyümölcseivel foglalkozott, különös figyelmet fordítva az öröm fogalmára. Az Istenbe vetett öröm nem csupán pillanatnyi érzés, hanem egy tartós és mélyen gyökerező állapot, amely végigkísér minket életünk során. Legyünk például olyanok, mint Néri Szent Fülöp, aki szívvel-lélekkel, vidámsággal hirdette az evangéliumot, és buzdította az árva gyerekeket, hogy mindig tartsák meg a mosolyt az arcukon.
Ferenc pápa a szerdai audiencián egy újabb fontos aspektusra hívta fel a figyelmet: a Szentlélek gyümölcseire. Ezek a gyümölcsök Szent Pál Galatákhoz írt levelében találhatóak: "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22). De mi is a különbség a Lélek gyümölcsei és a karizmák között? Míg a karizmák a Lélek ajándékaiként jelennek meg, és azokhoz az egyház szükségletei szerint, bármikor és bárkinek adhatók, addig a gyümölcsök a kegyelem és a szabad akarat közötti együttműködés termékei. Ezek a gyümölcsök mindig tükrözik a személy egyedi kreativitását, és a "szeretet által munkálkodó hit" (Gal 5,6) által meglepő és örömteli módon bontakoznak ki. Az egyház közösségében nem várható el, hogy mindenki apostol vagy próféta legyen, de mindenki számára adott a lehetőség, hogy szeretetteljes, türelmes, alázatos és béketeremtő módon éljen.
Ferenc pápa a Pál apostol által említett gyümölcsök közül különösen egyet emelt ki, amely szoros kapcsolatban áll az Evangelii gaudium című apostoli buzdításának nyitó szavaival is.
"Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm". (EG 1.) Lesznek az életben szomorú pillanatok, de mindig ott lesz a béke, mert Jézussal megkapjuk az örömöt és a békét - fűzte hozzá a Szentatya. Az öröm, a Lélek gyümölcse abban egyezik minden más emberi örömmel, hogy teljességérzést és megelégedettséget ad, ami szeretnénk, hogy örökké tartson. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy ez nem következik be, mert idelent minden hamar elmúlik. Gondoljuk csak végig együtt: gyorsan elmúlik a fiatalság, az egészség, az erő, a jólét, a barátságok, a szerelmek... száz évig tartanak, de aztán tovább nem. Amúgy pedig, ha nem is múlnának el gyorsan, egy idő után már nem elégítene ki minket vagy egyesen rájuk unnánk, ahogy Szent Ágoston mondta Istennek: "magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned" (Vallomások, I. 1.). Megvan bennünk a szív nyugtalansága, mely szépséget keres, békére, szeretetre, örömre vágyik.
Az evangélium öröme pedig minden más örömtől különbözik abban, hogy minden nap megújul és ragályossá válhat. A pápa újra idézett apostoli buzdításából: "Csakis az Isten szeretetével való, boldog barátságba átalakuló találkozásnak - vagy újra találkozásnak - köszönhetően szabadulunk meg lelkiismeretünk elszigeteltségétől és az önmagunkra irányulástól. (...) Ebben rejlik az evangelizáció forrása. Mert ha valaki befogadta azt a szeretetet, amely újra megajándékozta az élet értelmével, hogyan zárhatná magába a vágyat, hogy ezt másokkal is közölje? (Evangelii gaudium, 8). Ez a kettősség jellemzi a Lélek adta öröm gyümölcsét: nemcsak, hogy nem fog rajta az idő vasfoga, de meg is sokszorozódik azáltal, hogy megosztjuk másokkal. A valódi örömöt megosztjuk másokkal, és ragadós is.
Ferenc pápa katekézisét így folytatta: Öt évszázaddal ezelőtt Róma utcáin élt egy kiemelkedő szent, akit Néri Fülöp néven ismerünk. A történelem lapjain ő az öröm apostola, akinek tanítása és példája ma is inspiráló számunkra. Az oratóriumban a szegény és elhagyatott gyermekek között mindig ezt hangoztatta: "Gyermekeim, legyetek vidámak! Az aggódás és mélabú nem nekem való; számomra elég, ha nem isztok." Vagy éppen így figyelmeztette őket: "Legyetek jók, ha tudtok!" Sokan azonban nem ismerik igazán, honnan táplálkozott ez a hatalmas öröm. Néri Szent Fülöp szíve tele volt Isten iránti szeretettel, amely olyannyira intenzív volt, hogy néha úgy érezte, a szíve szinte szétrobban a boldogságtól. Az ő öröme valójában a Lélek gyümölcse volt - fogalmazott a pápa. Néri Fülöp részt vett az 1575-ös szentév ünnepségein, amelyet a hét templom zarándoklatával is gazdagított. Ebben az időszakban az öröm révén hirdette az evangéliumot. Emellett fontos tanítása a megbocsátás is, amelyet tőle tanulhatunk: az a boldogság, amely abból fakad, hogy Isten megbocsát nekünk. Ezért hangsúlyozza Ferenc pápa a papoknak és gyóntatóknak, hogy bocsássanak meg, és ne firtassanak túl sokat, hiszen Isten mindent megbocsát.
Az „evangélium” kifejezés örömhírt takar, ami világosan megmutatja, hogy ennek a csodálatos üzenetnek a hirdetése nem lehet szomorú vagy bánatos. Olyan örömmel kell átitatnia a szavainkat, mintha egy titkos kincsre bukkantunk volna, vagy egy igazi gyöngyszemre leltünk volna. Emlékezzünk Szent Pál szavaira, amikor a filippi közösséghez intézett üzenetét osztotta meg velünk: "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt!" (Fil 4,4-5). „Kedves testvérek! Töltsétek meg szíveteket Jézus örömével!” – zárta katekézisét a pápa. Ez a felszólítás arra hív minket, hogy éljük meg a hitünket boldogan és derűsen, hiszen az öröm forrása nem más, mint az Úr.
