Hirtelen, váratlanul megugrott az euróövezeti infláció.
Szeptemberben az euróövezetben az infláció 2,2 százalékra emelkedett, ami az Eurostat legfrissebb statisztikáiból derül ki. Ez az érték 0,2 százalékpontos gyorsulást jelent a nyári hónapokhoz viszonyítva, ami elsősorban a német piacon tapasztalható árnyomás fokozódásának tudható be. Ez a tendencia várhatóan óvatosságra int majd az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozóit, és arra utal, hogy a közeljövőben nem számíthatunk kamatcsökkentésre.
A várakozásoknak megfelelően, szeptemberben ismét emelkedett az infláció az euróövezetben. A nyári hónapok során a fogyasztói árak éves növekedési üteme stabilan 2 százalékos volt, amely az Európai Központi Bank (EKB) által kitűzött árstabilitási célhoz igazodott. Ezzel szemben szeptemberben a drágulás üteme 2,2 százalékra gyorsult. A maginfláció, amely a tartós gazdasági trendeket jelzi, az elmúlt évben 2,3 százalékra rúgott, és ez a mutató már negyedik hónapja stagnál. Az újonnan közzétett adatok teljes mértékben összhangban állnak az elemzők előrejelzéseivel.
Az utóbbi hónapok során tapasztalt euroövezeti infláció növekedése legfőképpen Németország hirtelen áremelkedésének tudható be, amely szeptemberben éves szinten 2,4 százalékra ugrott. Ez a gyors ütemű drágulás a gazdaság alapvető folyamatait tükröző maginflációban is megjelent, amely 2,8 százalékra emelkedett. Ebből adódóan egyértelműen megállapítható, hogy a kontinens legnagyobb gazdaságában jelentős árnyomás tapasztalható.
A gyorsan növekvő fogyasztói árak arra figyelmeztetik az EKB döntéshozóit, hogy körültekintően mérlegeljék a jövőbeni kamatcsökkentések lehetőségét.
Christine Lagarde, az EKB elnöke és Luis de Guindos, a szervezet alelnöke a napokban úgy nyilatkozott, hogy a kamatszint jelenleg megfelelő az inflációs és növekedési kockázatok kezeléséhez, változtatásra pedig egyikük sem lát okot. Az EKB jegybankárai korábban már többször is kijelentették, hogy az infláció 2 százalék körüli ingadozása a gazdasági folyamatok természetes velejárója, így monetáris politikai reakciót egy-egy elmozdulás nem indokol. A piaci szereplők osztják a döntéshozók véleményét, hiszen rövid távon szerintük sem várható a kamatok módosítása.
