Hunyadi, a magyar hős, aki a történelem lapjain elevenedik meg, nem csupán a harcokban kitűnő hadvezér, hanem a nép védelmezője és a bátorság megtestesítője is. A 15. században, amikor a haza határait sötét felhők árnyékolták be, ő volt az, aki felemelte
Szombaton lezárult a TV2-n futó Hunyadi sorozat, és már másnap elérhetővé vált a magyar Netflix kínálatában. A finálét néhány moziban is bemutatták, sőt, a legújabb információk szerint hétfőtől az osztrák ORF csatornán is műsorra tűzik, valamint a szlovén televízió nézői is élvezhetik a sorozatot. Az alábbiakban folytatjuk az első négy epizódra vonatkozó kritikánkat.
Az utóbbi években Magyarországon igazi népszerűségnek örvend a történelmi kalandfilm műfaja, amit az állami támogatások bőséges áramlása is tükröz. Másképp megfogalmazva: a kormány célja, hogy a magyar emberek büszkén tekintsenek múltjukra, és hogy a fiatalok felfedezzék a nemzet nagyjainak jelentős tetteit, így valódi, hús-vér példaképekre leljenek a fantasy-hősök és szuperhősök helyett, erősítve ezzel a nemzeti közösséget. Ugyanakkor, ha a dolgokat nyíltabban nézzük, a jelenlegi politikai hatalom próbálja a történelmet úgy tálalni, ahogyan az éppen neki kedvez.
A siker persze nem csak a pénzen múlik. Nem árt hozzáértő szakembereket megbízni, ha színvonalas produkciót szeretnének látni a döntnökök és az adófizetők - bár az ő véleményük végül is nem sokat nyom a latban.
Azt is meg kell említenünk, hogy az elmúlt években e nemes ügy oltárán sikerült szétrombolni a magyar filmipart, parkolópályára helyezni számos kiváló rendezőt, akik közül néhányan szerencsére állami támogatás nélkül, fillérekből is képesek voltak nemzetközi sikert arató filmeket csinálni.
Sok példaértékű nemzetközi (például szlovák-magyar) kooperáció is létre jött, mert a "kegyvesztettek" többsége egy ideje már nem is pályázik a Nemzeti Filmalapnál, ehelyett külföldi partnert igyekeznek találni filmjeikhez.
Mindezek fényében érdemes megvizsgálni, hogyan teljesített a Hunyadi című monumentális sorozat. Először is, aki tavaly megdöbbent a Most vagy soha! hétmilliárd forintos gyártási költségein, az valószínűleg el sem tudja képzelni a Hunyadi 26 milliárdos büdzséjét. Ez a produkció nem csupán a legdrágább magyar sorozat, hanem egy új mércét is állít a hazai televíziós iparban. Az ismertetőkben feltűnő "első évad" felirat pedig arra utal, hogy a történet folytatása is várható. A címszereplő végső sorsa tragikus, hiszen a végén életét veszti, ami arra enged következtetni, hogy a történet Mátyás király kora és a későbbi török hódítás időszakát ölelné fel, amennyiben valóban megvalósulna egy második évad.
A Hunyadi projekt körüli reklámzaj nem volt olyan intenzív, mint amit a Rákay Philip által készített Petőfi-film kapott a kormánymédiában. Az ellenzéki sajtó szinte teljesen figyelmen kívül hagyta a sorozatot a márciusban esedékes bemutató előtt, ami talán hozzájárult ahhoz, hogy a széria váratlanul nagy sikert aratott. A produkció mögött álló kanadai-magyar szakember, Robert Lantos volt a vezető producer, míg a kreatív irányítást Lengyel Balázs, a showrunner látta el.
A szkeptikusok véleménye szerint is kiemelkedő alkotás született, amely komoly eséllyel vonzza a fiatalok érdeklődését. A produkció a megszokott hollywoodi színvonalat képviseli, és olyan ikonikus sorozatok, mint a Trónok harca, a Vikingek vagy a Vaják világát idézi meg, gazdag kalandokkal és lenyűgöző karakterekkel.
Több rendezőt is bevontak (Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila), ami a nagy hollywoodi sorozatokban teljesen megszokott dolognak számít, hiszen nem önmegvalósításról van szó, hanem egy koncepció profi végrehajtásáról.
Hunyadi János hadvezéri tehetsége valóban olyan lenyűgöző, hogy az egyenesen filmvászonra kívánkozik. Ő volt az, aki hetven éven át képes volt megfékezni a török hódítók áradatát Európából. Az ő bátorsága és stratégiája révén a magyar népnek "csupán" 150 évnyi török uralmat kellett elviselnie, szemben a 220 évvel, ami a balkáni népek sorsát nézve figyelemre méltó teljesítmény. Már életében legendák szőttek köré, és a nándorfehérvári csatában, ahol tízszeres túlerővel kellett megküzdenie, sikerült megvédenie Európát, megállítva az oszmán birodalom terjeszkedését. Tiszteletére a pápa elrendelte, hogy minden délben az egész keresztény világban szólaljanak meg a harangok – sokan most értesülnek arról, hogy ez a hagyomány miért él még ma is.
Bár a forgatókönyv gyakran eltér a történelmi valóságtól, a kalandok szintjén igazán lenyűgöző. Egy kalandfilm igazi értéke abban rejlik, hogy képes bevonni a nézőt a cselekménybe. A Hunyadi minden egyes epizódja tele van izgalmas és meglepő fordulatokkal, a csatajelenetek pedig lélegzetelállítóak. Idővel már nem azt figyeljük, mennyire hű a történet a történelemhez, hanem elveszünk a karakterek világában, szurkolunk nekik, vagy éppen ellenkezőleg, ellenszenvet érzünk irántuk. Az élmény érzelmeket kelt bennünk, és ez teszi igazán magával ragadóvá a látottakat.
Ebből a nézőpontból a Hunyadi műve inkább a fantasy birodalmába tartozik, mintsem a történelem hű dokumentációjához. Tele van sűrítésekkel és tömörítésekkel, amelyek gazdagítják a történetet. Például találkozunk olyan karakterekkel, akiket három különböző történelmi alakból gyúrtak egybe. Az első három-négy részben pedig a szerzői képzelet dominál, mivel Hunyadi fiatal éveiről szinte semmi információnk nincs, hiszen a krónikák nem foglalkoznak ezzel a periódussal.
Elképzelhető, hogy hősünk valójában sosem tette lábát Itáliába. Az olasz szerető, Giulietta (akinek Elena Rusconi adja életét) csupán a képzelet szüleménye, ám a történetmesélők ügyes keze révén mégis könnyedén elhisszük, hogy Hunyadi szívében gyengéd érzelmek szövődtek Milánó hercegének unokahúga iránt, amikor a király parancsára Itáliában teljesítette küldetését.
Ez a "kilengés" később komoly hangsúlyt kap - abban a jelenetben, amikor Giulietta találkozik Hunyadi feleségével, Szilágyi Erzsébettel. Ez a valóságban természetesen nem történt meg, mégis mindkét női karakter megítélésén sokat lendít. Hasonló "betoldásokkal" telis-tele a sorozat.
