Húsz évig zajlott az évszázad sakkmérkőzése, amely nem csupán a játék körüli izgalmakról szólt, hanem Borisz Szpasszkij örökségéről és a küzdelem szellemiségéről is. Emléke arra tanít bennünket, hogy a kitartás és a stratégiai gondolkodás életünk minden t

Két ellentétes világrend összecsapása: a hidegháború drámai játszmája, amely a világ figyelmét felkeltette, 1972 nyarán vette kezdetét. Ekkor, Reykjavíkban, 22 perc késéssel lépett a színpadra az amerikai sakkzseni, Bobby Fischer, hogy megkezdje a párharcát a Szovjetuniót képviselő Borisz Szpasszkijjal, aki csütörtökön távozott az élők sorából. A sakkbábuk mozgása mögött nem csupán stratégiai játszma zajlott, hanem a geopolitikai feszültségek és ideológiai ellentétek is.

Kísértek-e figyelemmel annyian egy sakkjátszmát, mint az 1972-es Fischer-Szpasszkij világbajnoki összecsapást? Most, hogy a sakk is helyet kap a 2025-ös "Esport Világbajnokságon", melyet Esports World Cup néven ismerünk (ez a számítógépes versenyjátékok online kupája), talán új fénykorát élheti meg a világ talán legnépszerűbb táblajátéka, amely egyben sportág is. A sakk iránti érdeklődés felerősödése új lehetőségeket nyithat meg a játék számára, és a hagyományos táblás formátum mellett akár új generációkat is vonzhat a digitális térbe.

Kétségtelen, hogy a megismételhetetlen és a két világrend rivalizálásává alakuló, Reykjavíkban zajló mérkőzésre a világ minden tájáról felfigyeltek.

A csütörtökön, 88 éves korában elhunyt Borisz Vasziljevics Szpasszki, aki a Szovjetunió színeiben vált híressé, neves sakkmérkőzéseket vívott az amerikai Bobby Fischer ellen.

A kubai rakétaválságot követően néhány évvel, a sakkvilágbajnokság idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok szembenállása a hidegháború csúcsára hágott. Richard Nixon Kínába tett történelmi látogatása, amely egy újfajta diplomáciai kapcsolatokat nyitott meg a kommunista óriással, erősítette az amerikai pozíciókat, míg a Vietnam háború elhúzódása és sikertelensége a Washingtoni befolyás csökkenését jelezte. Reykjavíkban, a Laugardalshöll arénában, két rendkívüli figura foglalta el helyét a sakktáblán, mindketten olyan karakterek, akik nem csupán a játék mesterei, hanem a kor szellemiségét is megtestesítették.

Javában tartott már Leningrád blokádja, amikor a fegyverdörögések közepette evakuált gyermekek egyike, egy ötéves kisfiú - egyes elbeszélések szerint a vonaton - megtanult sakkozni. Borisz Vasziljevics Szpasszkij csodagyerek volt, már 11 évesen mesterjelöltként tűnt fel, 18 évesen Antwerpenben sakknagymesterként nyerte meg az antwerpeni junior sakkvilágbajnokságot.

Ezzel a teljesítménnyel nagymesteri címet vívott ki magának, ezzel ő lett a legfiatalabb sakkozó a történelemben, aki elérte ezt a rangot. Pályafutásának csúcsán, tele megpróbáltatásokkal és ragyogó győzelmekkel, Szpasszkij ült le a reykjavíki grandiózus összecsapásra.

Míg az első játszmát Szpasszkij nyerte, a második játszmánál Fischer nem állt ki a játékteremben elhelyezett tévékamerák miatt. Így Szpasszkij már 2-0 arányban vezetett. Fischer az egész mérkőzést csak akkor volt hajlandó folytatni, ha a kamerákat eltávolítják a teremből.

Ezután visszaköltöztek a színpadra, miután a kamerákat eltávolították. Fischer ezt követően megállíthatatlan volt: megnyerte az 5., a 6., a 8. és a 10. játszmát, míg Szpasszkijnak csak a 11. játszmában sikerült szépítenie.

A mérkőzés első felében Fischer 7-5-ös előnnyel zárta a félidőt. A második félidő során Szpasszkijnak nem akadt szerencséje, és egyetlen játszmát sem tudott megnyerni. Ezzel szemben Fischer két alkalommal, a 13. és a 21. játszmában győztesként távozott, így a végeredmény 12,5-8,5 lett. Ezzel a teljesítménnyel Fischer elnyerte a világbajnoki címet, és megtörte a szovjet sakkozók 1948 óta tartó dominanciáját.

Szpasszkij, amely a szovjet birodalom szimbolikus vereségeként vonult be a történelembe, Reykjavíkban zajlott le. Érdekes, hogy pontosan 14 évvel később, 1986. október 11-12-én, itt találkozott Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár Ronald Reagan amerikai elnökkel egy második csúcstalálkozóra. Ezt az eseményt a mai napig úgy emlegetik, mint azt a pillanatot, amikor Reagan a tárgyalóasztalnál megnyerte a hidegháborút. A megbeszélést követő hónapokban valóban megindult a szovjet birodalom szerkezetének visszafordíthatatlan gyengülése, ami végül a Szovjetunió széteséséhez vezetett.

Az elvesztett világbajnoki cím után Szpasszkij számára nem volt könnyű visszanyernie a korábbi dicsőséget. A következő világbajnoki ciklusban, mint a korábbi döntő vesztese, részt vehetett a világbajnokjelöltek versenyének 1974-es páros mérkőzéses szakaszában. Az első fordulóban magabiztosan diadalmaskodott az amerikai Robert Byrnes ellen, 4,5-1,5 arányban. Azonban a második körben a későbbi világbajnok, Anatolij Karpov ellen már nem tudott helytállni, és 7-4-es vereséggel zárta a mérkőzést.

A sakk világának ikonikus alakja, aki a reykjavíki vereségét követően a Szovjetunióban "kegyvesztetté" vált, 1976-ban Franciaországba tette át székhelyét, miután feleségül vette egy orosz gyökerekkel rendelkező francia hölgyet. Két év elteltével pedig már a francia állampolgárságot is megszerezte.

Bobby Fischerrel: a nagy reykjavíki játszma visszavágójára húsz év múlva, 1992-ben, az amerikai szankciók által sújtott Belgrádban került sor. Ahogy Bobby Fischer viszontagságos élete sem mondható szokványosnak, az orosz sakknagymester életútját is rejtélyes fordulatok kísérték.

Szpasszkij, aki 2010-ben szenvedett agyvérzést, szintén ebben az évben élte meg ezt a nehéz eseményt.

Szpasszkij ezután Moszkvába érkezett, ahol az orosz televízió képernyőjén, megviselt külsejével és ősz hajával tűnt fel. Az élete hátralévő részét nagyrészt a nyilvánosság elől elzárkózva töltötte, egészen a nemrégiben bekövetkezett haláláig.

A világbajnok sakkozó számos nagy játszmát játszott magyar ellenfelekkel: Az 1976/78-as világbajnoksági ciklusban megverte a magyar nagymestert, Portish Lajost, akivel már nem bírt az 1981-es sakkvilágbajnokságon; s egyik utolsó, nyilvános szereplésén, 1993-banpárosmérkőzést játszott az akkor 17 éves Polgár Judittal - akitől 5,5-4,5 arányban vereséget szenvedett.

Polgár Judit közösségi platformján szívhez szólóan emlékezett meg Szpasszkijról, akit csodálatos bajnoknak és lenyűgöző egyéniségnek tartott. "Aki valaha is találkozott vele, az örökre megőrzi emlékét, ebben nem kételkedem. Karaktere minden szempontból megmutatkozott, különösen humorérzékével, briliáns elméjével és kifejező arckifejezéseivel. Kíváncsisága a sakk és az élet iránt bámulatos volt. Nagyon fogsz hiányozni nekünk. Igen, Borisz, te valóban hiányozni fogsz!" - osztotta meg gondolatait a magyar nagymester.

Bobby Fischer, a sakkvilág egyik legnagyobb alakja, életének magyar vonatkozásait is felfedezhetjük. A különleges tehetséggel megáldott amerikai nagymester, aki 1943-ban Chicagóban látta meg a napvilágot, mögött egy érdekes családi háttér áll. Friss kutatások és az FBI által közzétett dokumentumok szerint a Robert James Fischer néven ismert sakkozó édesapja dr. Neményi Pál, egy magyar származású fizikus volt. Dr. Neményi haláláig kitartóan támogatta a családját, így a sakkzseni életében nemcsak a tehetsége, hanem a családi öröksége is jelentős szerepet játszott.

Fischer 1956-ban Amerika legfiatalabb ifjúsági bajnoka lett, és 1958-ra, mindössze 15 évesen, elnyerte az amerikai bajnoki címet, majd Portorožban a sakktörténelem legfiatalabb nagymesterévé vált. Ezt a rekordot sokáig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudta felülmúlni. Fischer rendkívüli tehetségét már középiskolás korában is jelezte, amikor IQ-ját 180 fölött mérték.

28 éves korában készült élete - mint később kiderült - utolsó nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel

Fischer ezt követően - miután legyőzte Petroszjánt Buenos Aires-ben 1971-ben - lehetőséget kapott arra, hogy kihívja a világbajnokot, Szpasszkijt. 1972-ben Reykjavikban azonban történelmi diadalt aratott, amely nem csupán személyes siker volt számára, hanem a szovjet rendszernek is komoly presztízsveszteséget okozott. A Szovjetunió vezetése ugyanis a szocializmus fölényét többek között a sakkban elért eredményeikkel próbálta alátámasztani. Ezt követően Fischer két évtizeden át, egészen a Szpasszkijjal lebonyolított belgrádi visszavágóig, távol maradt a nyilvánosságtól.

A belgrádi visszavágó történetbe magyar szálak is szövődtek: a találkozóban szerepet kapott egy magyar rajongója, Rajcsányi Zita is. A fiatal magyar sakkmester lány iránt érzett szimpátia mellett Fischert motiválhatta az 5 millió dolláros díjalap is, amelyből győzelme után 3,6 milliót tehetett zsebre.

Fischer a játszma miatt 49 éves korában, 1992 júliusában - mint utólag kiderült - végleg elhagyta hazáját. A mérkőzésre Belgrádban (az egykori Nándorfehérváron) került sor, ahol Szpasszkijjal játszva másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban, ám a Milosevics vezette Kis-Jugoszlávia ekkor amerikai bojkott alatt állt.

Mivel az Egyesült Államok megszegte a Jugoszlávia ellen bevezetett embargót, ami az amerikai jogszabályok értelmében bűncselekménynek minősült, decemberben nemzetközi körözést rendeltek el ellene.

A bajnok Jugoszláviában, majd Németországban, végül pedig Budapesten találta meg a maga csendes menedékét. Gondosan távol tartotta magát a nyilvánosság reflektorfényétől, és csupán néhány kiválasztott személyben bízott meg – köztük Benkő Pál nagymester, akivel még Amerikában alakult ki egy szoros, baráti kapcsolat.

Viszontagságos élete végén - egy ideig a Fülöp-szigeteken és Japánban is élt - majd szorult helyzetéből, amikor a japán hatáságok már kitoloncolták, s börtönben ülve várta kiadatását az Egyesült Államoknak - Izland kormánya állampolgárságot adott neki, amivel Fischer "felhelyezte a térképre" az országot.

A sakkmester csendes visszavonulásban élte mindennapjait a szigeten, egészen 2008-ban bekövetkezett haláláig.

Az online sakk, mint az "e-sport" újra a reflektorfénybe állítja a klasszikus sakkjátékot, lehetőséget teremtve arra, hogy milliók kövessenek egy-egy izgalmas játszmát lélegzetvisszafojtva. Ebből az alkalomból sokak emlékezetében felidéződik Garri Kaszparov története: az orosz sakkfenomén 1997-ben súlyos csatát vívott a Deep Blue nevű szuperszámítógéppel, amely nemcsak a sakk világát, hanem a technológia határait is megmozgatta. Az ő küzdelme azonban már egy másik, sokkal mélyebb narratíva része, amely a gépek és az emberi elme összecsapásáról szól.