Ráczkevéhez közeli területen egy idős férfi holttestére bukkantak. Zsebében egy aranyóra és egy szemüveg lapult. A nyomozás során kiderült, hogy a férfi, aki híres személyiség volt, néhány nappal korábban Budapestnél vetette magát a Dunába.
Azok, akik ezen a napon látták meg a napvilágot, különleges kihívás elé néznek az Őrangyaluk irányítása alatt február 17-én.
Egy építési vállalkozó, Ernst Mór fiaként született 1872-ben. Fiatal korában, már műgyűjtőként mesélte, hogy 17 évesen, a velencei Dózsepalota lenyűgöző múzeumának termeiben sétálva határozta el, hogy életét a magyar művészeti kincsek megóvásának szenteli. Az apja, aki dúsgazdag üzletember volt, teljes mértékben támogatta ebben az elhivatottságában, így 24 éves korára már jelentős szereplővé vált a műgyűjtés világában, hiszen ő adta kölcsön a magyar államnak festmények és kéziratok sokaságát. Mai forintban milliárdokban mérhető összegeket fektetett műalkotásokba és ritka könyvekbe, gyűjteményének büszke darabja volt például Jacopo Tintoretto több remekműve, valamint egy Mátyás-féle Corvina, amelyet Párizsban szerzett meg. Különösen büszke volt arra, hogy rajta kívül csupán egyetlen gyűjtő rendelkezett Corvinával, méghozzá az amerikai Rockefeller.
Ernst Lajos 1912-ben megnyitotta saját múzeumát Budapesten, a Nagymező utca 8. szám alatt, ahol ma is megtalálható az Ernst-múzeum. Kiemelkedő kiállításokat szervezett és jövedelmező árveréseket bonyolított le. Kiváló érzékkel válogatta össze a fiatal tehetségek, később elismert magyar festők munkáit, és hamarosan rájött, hogy a festményekhoz készített vázlatok is nagy jelentőséggel bírnak, így érdemes volt azokat is beszerezni, mivel idővel jelentős értékre tehetnek szert.
Ezután következett az I. világháború, valamint a világválság, amelyek mindent elvettek tőle. Azonban a szenvedélyét nem tudta háttérbe szorítani.
Csak a halála után derült ki, hogy az évek során banki kölcsönökből szerzett vagyont, de ennél is aggasztóbb, hogy a pesti uzsoramaffia is rávette a hálóját. A külső szemlélők számára Ernst Lajos egy sikeres, elismert személyiségnek tűnt, akinek mindenki köszönt, amikor a Király utcai elegáns lakásából kilépve elindult a pár saroknyira lévő saját múzeuma felé. Éppen ezért sokkolta a közvéleményt, amikor 1937. március 22-én nyoma veszett ennek a neves műgyűjtőnek. Kiderült, hogy az este a Fészek Klubban töltötte, ahol kártyázott, majd hajnalban távozott. A portás nem tudta, miért adott neki 400 pengőt azzal az utasítással, hogy másnap vigye be a múzeumába, de végül elengedte a dolgot. Ernst Lajos soha többé nem tért vissza. Három nappal később, Párizsban élő fia érkezett Budapestre, hogy bejelentse apja eltűnését a rendőrségen. Még egy titokzatos hirdetést is közzétettek Az Estben, amely név nélkül üzent Ernst Lajosnak, hogy térjen haza, és minden megoldódik. Aztán, néhány héttel később, április 25-én, egy idős férfi holttestére bukkantak a Dunában Ráckevénél.
Kétségtelen, hogy Ernst Lajosé volt az ing, amit találtak. Az anyagba ügyesen belevarratta az E. L. monogramot, és a zsebében nem csupán a névjegyét rejtette, hanem három fizetési felszólítást is. Mellette lapult az aranyórája, valamint a szemüvege, amely egy zsebkendőbe volt csavarva. Az orvosok véleménye szerint négy-öt nappal korábban, Budapesten ugorhatott a Dunába. Az eltűnését követő csaknem egy hónap eseményei azonban talán örökre titokban maradnak. Halála sokkolta a művészvilágot, míg a hitelezők számára igazi rémálomként jelentkezett. Szinte azonnal 34-en léptek elő, és kiderült, hogy Ernst adóssága meghaladta a 650 ezer pengőt, ami valóban jelentős összegnek számított.
Fény derült arra is, hogy évek óta folytak a tárgyalások arról, hogy az állam megvásárolja a páratlan gyűjteményét, ám a szerződéskötés folyamata elhúzódott. Az állam összesen 500 ezer pengőt ajánlott a festményekért és könyvekért, ami majdnem elegendő lett volna a műgyűjtő adósságának rendezésére. Ernst azonban nem kívánta megvárni az aláírás pillanatát. Halála után két évvel, 1939-ben végül árverésre bocsátották a csodálatos magánmúzeum tárgyait, és szerencsére ezek zöme magyar múzeumokba került, így a szenvedélyes, ám sokszor meggondolatlan mágnás gyűjteménye nem veszett el teljesen. A 17 évesen a velencei Dózsepalotában kalandozó fiú megvalósította álmát, de már nem akarta végignézni, ahogyan életművét a hitelezők széthordják, így inkább a hullámsírt választotta 64 éves korában.
