Illúzió: egy olyan varázslatos állapot, ahol a valóság határai elmosódnak, és a képzelet szabadon szárnyalhat. Olyan, mint egy színes álmokból szőtt fátyol, amely elrejti az igazságot, miközben a szív vágyait táplálja. Ez a rejtélyes jelenség képes elraga

Imádja a közönség a Hamupipőke-történeteket. Azt amikor valaki hű de alacsonyról elindul az érvényesülés útján, mindenféle akadályok gördülnek elé, ezeket rendre legyőzi, aztán abszolút révbe ér, a szerelme beteljesedik. Szegényből gazdaggá válik, a társadalmi ranglétrán is a felső fokok egyikére, ha nem a legfelsőre lép. Mese mese meskete. Kevésszer megtörténik, de azért inkább nem.

A közönség többsége inkább az izgalmas, kalandos előadásokra vágyik, amelyek valamilyen módon színesítik a hétköznapokat. Az, hogy a szereplők a mélybe zuhannak, sárba ragadnak, vagy akár tragikus végzetükbe is kerülnek, már sokkal kevesebb érdeklődőt vonz. Például a Shakespeare-féle tragédiák ritkán járják be az országszerte a színpadokat. Igaz, a komédiák sem aratnak nagyobb sikert; ezek is gyakran túlságosan intellektuálisnak tűnnek. Ráadásul számos szereplőt igényelnek, ami egy magánszínház számára már nem tűnik gazdaságos választásnak.

Bár a szereplők száma bőséges, hiszen a Mágus című, 1920 A káprázat születése alcímű produkcióban 24 táncos ropja a színpadot, a kérdés, hogy vajon a Kőbányán, a Kőrösi Kulturális Központban bemutatott előadás lehet-e a 2025-ös musical-szenzáció. A premier előtti pillanatokban a kreatív producer, Vona Tibor is elmereng ezen a gondolaton, miközben a színpadra lép. Tudva, hogy ez az előadás nem az Operettszínház vagy a Madách színvonalán mozog, felmerül a kérdés: képesek-e Kőbányán, a nyilvánvalóan szűkebb keretek között versenyezni? A csapat kemény munkával igyekszik mindent megtenni a siker érdekében, de a végeredményről végső soron a közönség dönt. Én pedig megpróbálom meglelni a választ erre a kihívásra.

Törvénytisztelő módon be kell vallanom, hogy tévedésből vettem részt a produkción. Szabó Máté neve számomra a zenés színház világában egyenesen garanciát jelent, függetlenül a körülményektől. Elég csak példaként említeni az Én és a kisöcsém, az Olasz nő Algírban, a János vitéz, A képzelt beteg operaváltozata, vagy a Jézus Krisztus szupersztár rendezéseit, amelyek mind emlékezetes és jellegzetes élményekkel ajándékoztak meg. Miatta döntöttem úgy, hogy elutazom Kőbányára. Viszont, amikor az előadás előtt bemutattak neki, meglepetten tapasztaltam, hogy az általam üdvözölt személy nem más volt, mint a fiatalabb Szabó Máté, aki már egy ideje a színpadon tevékenykedik, de rendezőként még csupán az első lépéseit teszi. Ebből a szempontból igazán indokolt lett volna, hogy a nevét kiegészítse egy megkülönböztető jelzővel, amit sajnos elmulasztott. Ráadásul, a kettős szereposztású előadások esetén a szereposztási táblán vagy szórólapokon feltüntetett információk is elengedhetetlenek lettek volna. Remélem, a következő rendezése alkalmával erre odafigyel majd. Valószínűleg lesz következő alkalom, mert működőképes produkciót alkotott, amelynek kétségtelenül van jövője.

Egy srácról szól a történet, aki a bátyjával az utcán újságot árul. Gyerkőckorában látta a magyar származású, híressé vált illuzionistát, Harry Houdinit, és "bezsongott" tőle. Ettől kezdve ő is a mágia világában akart élni. Erről ábrándozott naphosszat. A többi kitalálható: akadályokat áthágva, kalandos úton, de naná, hogy eléri a célját. Persze ebben segíti egy mindenféleképpen szép nő. És akadályozza egy "főgonosz", akiből rendszerint egy van a musicalekben, őt le kell győzni, és a világ menten jobbra fordul. Mese mese meskete. Ha úgy tetszik, illúzió. Ezúttal van még egy-két "algonosz" gengszter is. Meg persze tánc, ének és a háttérben a mind divatosabb hatalmas ledfal 85 négyzetméternyi térben. (A látványért Kiss Jenő és a Forward Productions felelős.) Bármi megjelenhet rajta impozáns méretben. Jelentős beruházást igénylő megvétele után már költséghatékony. Megúszható vele a valódi díszletek készítése, mozgatása, tárolása. Hú, de modernnek is hat. Fel van véve előre, aminek ott kellene lennie a helyszínen, mert a színházban eredetileg minden és mindenki ott volt velünk egy légtérben. Ez volt a lényege. Valaha például az is a lehető legtermészetesebb volt, hogy zenés darabot élő zenekarral játsszanak. Mostanában ezt többen elspórolják, mint ezúttal is. Tudom, sok pénzbe kerül, és ezért reklamál a legkevésbé a néző. De a felvétel nem tud alkalmazkodni a színész aznapi diszpozíciójához, az előadás pillanatnyi hangulatához, megint csak sokat elvesz a színház élő voltából. Ad abszurdum, ha a zenekart el lehet hagyni, legközelebb a színészek játékát is fel lehet venni, és azt vetíteni előadás gyanánt. Például a PS Produkció, ami szintén magánszínházat csinál, igencsak komolyan véve a zenés műfajt, soha nem tett ilyet, mindig nívós zenekarral, karmesterrel dolgozik, gondoljunk akár a Vámpírok báljára, a Sakkra, vagy a We Will Rock You-ra.

Amúgy Kőbányán a Broadway Event és a TBG Production előadásába érezhetően sok munkát, energiát fektettek. Erős a 24 főből álló tánccsapat. Ők teremtik meg leginkább az 1920-as évek Amerikájának miliőjét, az akkori cirkuszok, varieték és gengszterek ebben az esetben nem igazán félelmetes, inkább szarkasztikusan ábrázolt világát. Kerényi Virág jelmezeiben színes forgatagot varázsolnak a deszkákra. Csörögi Márk koreográfiája lendületes, karakteres, lerí a táncosokról, hogy imádják csinálni. Nem csak a testük, a mimikájuk is kifejező. Sebestyén Áron története eléggé szimpla, de áll a lábán, működőképesen játszható. A különböző stílusokat vegyítő zenéje sokkal jobb. Széles az érzelmi amplitúdója, tragikus és boldogságos mozzanatok megidézésére egyaránt képes, kemény ugyanúgy tud lenni, mint már-már szentimentális. A friss Kossuth-díjas Müller Péter Sziámi dalszövegei élvezetesek.

Monori Dominik Erik McAlister, a feltörekvő "titán", egy igazi rejtély, akiben ott rejlik a kíváncsiság és az érvényesülés iránti vágy. Mégis, van benne egy cseppnyi gyermeki naivitás, ami megkérdőjelezhetővé teszi a felnőtté válását; nehezen hihető, hogy felelősségteljesen vezessen egy varietészínházat. Főleg, hogy mellette Eve, a bámulatos Jenes Kitti megformálásában, mint bombázó primadonna, ragyog. Mindketten szenvedéllyel éneklik a dalokat, ami még inkább kiemeli Erik lelkesedését. Bálint Ádám, Erik bátyja, a józan ész megtestesítője, aki mindig ott van, hogy támogassa őket. A feszültség azonban nem marad el, hiszen Szentmártoni Normann, a tipikus rosszfiú, akit Eve hirtelen, szinte szó nélkül cserben hagy, bosszúra szomjazik. Ármánykodása fokozódik, és a tettlegesség határvonaláig jut. Kautzky Armand, Eve apja, aki korábban kitagadta lányát, váratlanul megbékél vele, amikor minden igencsak furcsa módon a helyére került – persze a nagyszabású, boldog végkifejlet mámorában. Ullmann Zsuzsa, Houdini özvegye, erős színészi jelenlétével támogatja a fiatalokat, míg Pelsőczy László, Nikola Teslaként, egy mágikus színpadon embert eltüntető ládával varázsolja el a közönséget. Ez a különös világ tele van meglepetésekkel, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal, ahol mindenki megtalálja a helyét a színpadon és azon kívül.

A premier estéje fergeteges sikerrel zárult, a közönség lelkesedése szinte tapintható volt. Számos néző állva ünnepelte a produkciót, ami azt mutatja, hogy az előadás tökéletesen eltalálta azt a célcsoportot, amely a varázslatot és az illúziót részesíti előnyben a mindennapi élet realitásával szemben. Az élmény mindenki számára felejthetetlen maradt.