Imre Bence kifejezte, hogy teljes mértékben bízik a Kiel csapatában, még akkor is, ha otthonról talán nem ez a benyomás. | M4 Sport

Imre Bence, a 22 éves tehetséges kézilabdázó, úgy érzi, hogy Magyarországon gyakran hajlamosak borongósan szemlélni a dolgokat. Azonban ő maga teljes mértékben elégedett a pályán eltöltött perceivel. A THW Kiel magyar játékosa remek kapcsolatot ápol posztriválisával, és hatalmas élményként éli meg, hogy a Bundesligában játszhat. Beszélgetésünk során Bence mesélt a kiigazolása utáni kihívásokról, a honvágy nehézségeiről, csapattársaival való viszonyáról, valamint a legendás edző, Filip Jicha irányításával kialakult kapcsolatáról.

Budapesti tartózkodása alatt különleges alkalomra került sor: időt szánt ránk Imre Bence, a THW Kiel és a magyar férfi kézilabda-válogatott jobbszélsője. Bence és csapattársai néhány nap pihenőt kaptak, így ezt a ritka lehetőséget kihasználva hazatért Magyarországra. Családja és barátai büszkén fogadták, hiszen nem sokkal ezelőtt, a döntőben a Melsungent legyőzve elhódították a német kupát. Az elődöntőben a Rhein-Neckar Löwen ellen tizenöt percet játszott, és két gólt szerzett, míg a fináléban több időt töltött a pályán, de sajnos nem tudott betalálni. Figyelembe kell venni, hogy már az is csodának számított, hogy pályára léphetett, hiszen a négyes döntő előtt egy nappal betegséggel küzdött.

"Egyszer csak váratlanul belázasodtam, és emiatt sajnos nem tudtam csatlakozni a csapat utazásához. Azután kicsit nehézkesen indult a visszatérésem, hiszen talán túl korán játszottam az első két meccsen. Mostanra kezdek újra formába lendülni, de még mindig érzem, hogy az erőm néha véges. Szerencsére az utolsó két mérkőzésen már jól ment a játék" - mesélte az m4sport.hu-nak adott interjúban.

"Biztos vagyok benne, hogyha később rendezték volna a meccset, akkor senkivel nem beszéltem volna aznap este. Ilyenkor nem szeretek telefonálgatni, a csapattal szeretek lenni - válaszolta arra a kérdésre, hogy kivel beszélt először, miután megszerezte első trófeáját a német csapattal. - Édesanyámmal és apukámmal beszéltem talán aznap este először, de ennyi igazából, illetve sokat beszélgettünk Sipos Adriánnal" - a magyar válogatott védekező specialistája a döntős ellenfél Melsungent erősíti.

Vitán felül áll, hogy Imre Bence a Fradi-pályán nőtt fel. Tizenkét éves kiskorától kezdve a zöld-fehérek kötelékeiben kézilabdázott, édesanyja a Fradi-legenda Kökény Beatrix, ezer szállal kötődik tehát a Ferencvároshoz. 2024-ben kereste meg a német topcsapat, a meghívásra egyértelmű volt a válasz, eligazol. Így azonban egyedül kellett "új életet kezdenie", adja magát a kérdés, hogy érzi magát Németországban, nincs-e honvágya, szinte az ország legészakibb részén, távol a családjától, barátaitól.

"Egyre jobban bírom, nyilván ez a nyelvtől is függ, hogy mennyire megy. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy egyre jobban. Pár angol szón kívül azért németül kommunikálok, nyilván, ha valami nem megy akkor vissza tudok nyúlni az angolhoz. De már meccs utáni szponzorbeszélgetésen is voltam, németül beszéltem, ez mind pozitív dolog a részemről. Ez nehéz volt az elején. Illetve az egyedüllét. A barátaim, családom itt hagytam és persze új barátokat szereztem, de idő kellett míg teljesen megismerjük a másikat." Hozzátette, az is nehezíti az ismerkedést, hogy sok a családos a csapaton belül, így kevesebb közös programra jut idő, szabadidejében - habár nem sok jut nekik a feszített tempó mellett - elég sok időt tölt otthon, igyekszik pihenni, regenerálódni.

"Összességében jól érzem magam és tényleg jó döntés volt ide igazolni. Persze, ha valakit a Kiel megkeres, akkor nem azon jár az agya, hogy milyen messze van, hanem, hogy had menjen. Az utazások azért nehezebbek ilyen szempontól, mert mindenhova nagyon sokat utazunk, de ez benne van. Igyekszem a szabadidőmet hasznosan tölteni, Kiel egy szuper kisváros, nyilván van tenger, de nem meleg..." - tette hozzá nevetve, a fürdőzés így elmarad.

Ritka pillanat, amikor Magyarországon tartózkodik, hiszen az életének ritmusát a versenynaptár szigorú keretei diktálják. A hazalátogatás lehetősége szinte kiszámíthatatlan, ami számára komoly kihívást jelent, hiszen nem tudja előre megtervezni a látogatásait. A német bajnokság mellett az Európa-ligában is versenyeznek, így a programjuk rendkívül zsúfolt. Jelenleg a Kiel a Bundesliga negyedik helyén áll, ami akár Európa-liga indulást is jelenthet, de sajnos a Bajnokok Ligájába való kvalifikációra való esélyek csekélyek.

A 22 éves szélső elmondta, hogy a csapatba való beilleszkedése során a fiatalabb játékosokkal gyorsan megtalálta a közös nevezőt. Ráadásul akadt olyan is, akivel már korábban is összecsapott, így könnyedén akadt közös téma a beszélgetések során.

Valójában teljesen mindegy, hogy a csapatban fiatal vagy idősebb játékosokról van szó, mert a karakterek között meglepően sok a hasonlóság. Az idősebbek is megőrizték fiatalos szellemüket, és szívesen viccelődnek, poénkodnak. Eric Johansson például szinte a szomszédom, mivel közel lakunk egymáshoz, így sok időt töltünk együtt, ami még szorosabbá teszi a kapcsolatunkat. A szobatársam, Lukas Zerbé is, akivel még több időt töltök, gyakran elmerülünk a beszélgetések tengerében.

Az említett 29 éves német kézilabdázó, Imre Bence posztriválisa a Kiel csapatában játszik. Kettejük között jó a kapcsolat, hiszen az egészséges verseny szellemében közelítik meg a dolgokat, és nincsenek köztük feszültségek vagy ellentétek.

Nem mondanám, hogy rivalizálunk, inkább inkább egyfajta egészséges versenyszellem jellemzi a kapcsolatunkat. Mindkettőnk személyisége lehetővé teszi, hogy igazán örüljünk a másik sikereinek. Szeretjük a kihívásokat, de a játéklehetőségeket mindketten megkapjuk. A karrierünk állása eltérő, hiszen ő már jó ideje a Bundesligában játszik, míg én fiatalabb vagyok és még az utamat keresem. Támogatjuk egymást, ő egy nagyon nyugodt és pozitív személyiség, és úgy érzem, én is hasonlóan közelítek a dolgokhoz. Természetesen mindketten vágyunk a játékra, de előfordul, hogy az egyikünknek jobban alakulnak a dolgai, amit normális keretek között tudunk kezelni. Úgy vélem, remekül kiegészítjük egymást.

Ha már a játékostársakat említettük, nem mehetünk el szó nélkül a csapat edzője, a cseh legenda, Filip Jíchá mellett. A 43 éves, a Kiellel minden megnyerő klasszis 2019 óta irányítja a német együttest. Ha valakire, akkor rá biztosan nem igaz az a humorosnak szánt mondás, hogy: "aki nem tudja, az tanítja". Ugyanis ő tudja is és Imre szerint ezt a tudást kiválóan át is adja.

"Határozott edző és lehet a tévéből, meccsekről úgy tűnik, hogy ideges, szigorú, de ez egyáltalán nincs így. Nyugodt természetnek tartom, nagyon jól irányítja a csapatot mindig. Ritkán fordul elő az, hogy nem úgy edzünk, ahogyan azt ő szeretné. Persze, van rajta feszültség, hiszen mégiscsak a THW Kiel vezetőedzője, illetve a komoly játékosmúlttal a háta mögött szeretné bebizonyítani, hogy edzőként is a legjobbak közé tartozik, ami szerintem abszolút így van. Szakmailag és emberileg is egy nagyon jó edzőnek tartom, kedves, szeret beszélgetni, motivált, szenvedélyes szakember, aki a csapatáért tűzbe menne. Ritka az olyan, aki egy-egy vereség után is ennyire a védelmébe veszi a játékosait. Mondhatom azt, hogy szinte minden vereség után megdicsért, csak a pozitív dolgokra koncentrált."

A szezon második felében a statisztikák szerint úgy tűnik, hogy a vezetőedző kevesebb lehetőséget biztosít a fiatal tehetségnek, viszont a pályán annál inkább felbukkant a már említett Zerbe. A 22 éves válogatott szélső azonban úgy véli, hogy ez a megállapítás nem igazán tükrözi a valóságot.

"Abszolút úgy érzem, hogy maximális a bizalom felém. Ez érdekes felvetés, én is olvastam pár ilyen kommentet, hogy volt két-három meccs, mikor kevesebbet játszottam, ilyenkor sokan azt szűrik le, hogy nem annyira vagyok képben. Viszont mikor játszom, azt már nem jegyzik meg.

Én teljesen elégedett vagyok, a legutóbbi meccseken mindegyiken játszottam minimum fél órát, a Német Kupadöntőn kezdő voltam a THW Kielben, nem gondolom azt, hogy az edző ne bízna bennem. Utána a döntőn és a következő meccsen nem ment jól a játék, de ugyanúgy megkaptam a lehetőséget.

Szerintem ezt mi magyarok szeretjük egy kicsit borúsabban látni, mint ami a valós helyzet és kicsit túlgondolni a dolgokat. Kint szerencsére ez nem így van és tényleg megkapom a lehetőséget. Egy-egy rossz meccs után is azt mondták nekem, hogy bíznak bennem és ezt az bizonyítja a legjobban, hogy ott vagyok a pályán és játszom. A teljesítményem lehetne egy kicsit kiegyensúlyozottabb, de szerintem első évemben egész jó számokat tudok hozni Kielben és ennek nagyon örülök."

Hozzátette, ő a legbosszúsabb, mikor nem megy neki a játék és elfogadja, hogyha utána csak kevesebbet léphet a pályára, sose hibáztatna mást, pláne nem az edzőt. Elsődlegesen magában keresi a hibát. Úgy érzi, a rengeteg meccs mellett felértékelődik minden egyes játékperc. A magyar bajnokságban jóval kevesebb találkozón kell teljesíteniük, emiatt szerinte a játékosok valamelyest pihentebbek is, kint sokkal többet forgatják a csapatot.

Kétségtelen, hogy a német bajnokság a világ egyik legnagyobb erejű ligája, és amikor a magyarral vetjük össze, számos eltérésre bukkanhatunk.

"Nem állítanám, hogy a tempó drámaian gyorsabb lenne, viszont fizikailag a német bajnokság sokkal erősebb. A játékosok stílusa is eltérő, és a csapatok között is nagyobb a kiegyensúlyozottság."

Csodálatos élmény a Bundesligában játszani, ahol nem csupán a pénzkereset vagy a kényelmes élet a cél, hanem sokkal inkább a kihívások felfedezése és legyőzése. Itt valóban megtalálhatjuk azokat az izgalmakat, amikért érdemes pályára lépni.

Szinte mindenki, pláne, aki külföldről érkezik, kilép a komfortzónájából. Nyilván otthon a 26 mérkőzés is nehéz, de az itteni 34 meccshez képest könnyebb, ráadásul kint sokkal hosszabb utak vannak. Kicsit olyan minden meccs, mint egy rangadó, majdnem mindig telt ház van, otthon sajnos azért ez nem mondható el. Mondtam is a többieknek, hogy az otthoni meccseken játszani, a kintiekhez képest, a kevés utazással együtt szinte felüdülés volt" - viccelődött a jobbszélső, aki elárulta, egy-egy hazalátogatása alkalmával igyekszik meglátogatni a volt csapattársakat. Folyamatosan figyeli a magyar bajnokságot is és nagyon szurkol a zöld-fehéreknek.

"A pénteki PLER elleni meccsen ott leszek a lelátón, hiszen ilyenkor mindig próbálok egy kis időt tölteni a csapattal, meg persze a családommal és a barátnőmmel is. Hihetetlen, hogy a csapat ilyen jól teljesít, és harcban áll a bronzéremért! Persze, a srácok nem is fogják vissza magukat a zrikálásban, mondván végre levették a féket a csapatról!" - mesélte nevetve a játékos, aki továbbra is remek kapcsolatot ápol korábbi csapattársaival.

Jövő héten kedden kerül sor a Kiel Európa-liga negyeddöntőjének visszavágójára. Az első meccsen a csapat 26-26-os döntetlent játszott a Limoges ellen, ahol Imre Bence kiemelkedő teljesítménye révén öt gólt szerzett. Az együttes határozott célja, hogy elérje az El-trófeát, és büszkén emelhesse a magasba.

Célunk, hogy bejussunk a Négyes döntőbe, ahol valami igazán különlegeset alkothatnánk. Az álmunk nem más, mint megnyerni a sorozatot. Jelenleg ez az egyetlen célunk, és úgy tűnik, hogy a Bajnokok Ligája-helyek a Bundesligában kezdik elkerülni a mi csapatunkat. Hamarosan egy válogatott hét vár ránk, és természetesen szeretnénk részt venni az Európa-bajnokságon, ehhez pedig már csak egy pontra van szükségünk. Igyekszem mindkét csapatot maximálisan támogatni, és megőrizni az utolsó két meccsen nyújtott teljesítményemet.