Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Vissza a gyökereimhez" Ha szeretnél valami konkrétabb, egyedibb kifejezést vagy témát, csak szólj!
A Minden mindig mese című könyv olvasószerkesztőjeként ide illően magam is szólni szeretnék Tar Károly újabb műveiről és róla magáról is, mert úgy vélem, itthon kevésbé ismert és elismert íróról van szó. Évtizeddel ezelőtt én is csak néhány könyvét, folyóiratokban, lapokban megjelent írását olvastam. 2014 nyarán régi ismerősként felkeresett és megajándékozott hatkötetes emlékirataival, amit érdeklődéssel olvastam.
Néhány éve Svédország varázslatos Lund városában élünk, és a könyvespolcainkról több mint ötven könyvet vehetünk kézbe, amelyek mind az író mesterségét dicsérik: regények, novellák, riportkötetek, közhasznú írások, szótárak és gyermekkönyvek egyaránt megtalálhatók közöttük. Két jelentős folyóiratot alapított és szerkesztett Svédországban: az „Ághegy” című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapot, amely egyben egy tízkötetes antológiasorozat is, bemutatva a skandináviai magyar alkotók munkáit, valamint a „Magyar Liget” családi magazint, amelynek munkatársa is voltam a nemrégiben véget ért, kalandos időszak alatt. Az „Ághegy Könyvek” sorozat keretében 49 könyvet szerkesztett, és a magyar közösség számára számos értékes tartalommal gazdagította a könyvpiacot. Ráadásul magyar rádiót is vezetett Svédországban, és a bevándorlók számára készült „Över Gränsen” (Határokon túl) című folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedett, immár hatvanöt éve járja a szavak világát, ír és szerkeszt. Munkáját a Magyar Újságíró Szövetség Aranytoll-díjjal is elismerte.
A régi rendszer idején, amikor megjelent az első könyve, a „Köszönöm, jól vagyok”, drámai események sora indult el. Kolozsvár irodalmi életének vezető alakja, Bálint Tibor, aki a könyv előszavát írta, hirtelen nyugdíjba került, és a szerzőt is fenyegetések érték. A könyvet, amely sokak szemében a régi kommunista rezsim bírálataként jelent meg, az illegális kommunista csoportok gyorsan összegyűjtötték és nyilvánosan elégették. A szerző neve évekig feketelistán szerepelt, novellás kötete pedig csak jóval később láthatott napvilágot, miután az Ifjúmunkás című lap szerkesztőjeként két riportkötete, a „Hazai utakon” és a „Szerelmes földrajz” megjelent. A „proletár burzsoáziát leleplező” regényét megjelenésekor a kollégák hallgatásba burkolóztak, mivel a hatalom megfélemlítése érezhető volt. Az anyaországban, ahol a könyvet méltatták (Cs. Szabó László, Ruffy Péter és Illyés Gyula dicsérte szóbeli elismeréssel), a cenzúra még inkább elnyomta a szerzőt, aki a Forrás sorozatok méltatásában máig háttérbe szorult. Pedig a „Köszönöm, jól vagyok” a Forrás sorozat legnagyobb példányszámban, 5800 példányban kiadott sikerkönyve volt, amelynek jelentősége a mai napig megkerülhetetlen.
Az úgynevezett rendszerváltás előtt lánya Svédországba menekülése után leváltották a Napsugár szerkesztőségének éléről, majd a fővárosi napilaptól nyugdíjba küldték. A kilencvenes évek elején az RMDSZ Kolozs megyei szervező bizottságának vezetője volt, a rendszerváltozás szilveszterén Szívhez, észhez, lelkiismeretünk szerint című, az újságírók lelkiismereti önvizsgálatának szükségletét firtató írása miatt az érintettek koholt vádakkal megrágalmazták. Kortársainak lelkiismereti önvizsgálata azóta is várat magára. Lemondása után Szőcs Géza kérésére az Erdélyi Szépmíves Céh egyik újraalapítója, majd önkéntes intézője volt, és az Erdélyi Könyves Céhnek is ő a névadója, de a neves költő sikertelen küzdelmének hatása a céhet és őt is érintette. Ugyanebben az időben alapította és szerkesztette a félszáz kötetet megért Erdélyi Kiskönyvtár sorozatot. Sajnálatos, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh ügye megfeneklett. (Lásd a Művelődés folyóirat idei számaiban megjelent, erről szóló tanulmányát.)
Itthon több kötetnyi munkáiból egyre sem talált kiadót, még akkor sem, amikor az olvasói megrendelési listájával jelentkezett a kiadóknál.
Harminc éve él Svédországban, és ennek számos oka van. E különleges helyzetét a nyitottsága, a szókimondó stílusa és az igazság iránti elkötelezettsége magyarázza. Ennek ellenére mindeddig nem kapott kiadói támogatást.
1995 végén, miután fia, szülei és felesége elhunyt, a svéd-magyar unokái nevelésének szentelte magát, így Svédországba költözött. Itt aktívan részt vett anyanyelvünk és hagyományaink ápolásában és megőrzésében. Tagja számos írói közösségnek, beleértve a magyar, svéd, román és erdélyi írószövetségeket. Emellett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának is elkötelezett tagja. Munkásságát több elismerés is fémjelzi, hiszen birtokosa a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének, valamint a Pro Cultura Hungarica és a Magyar Kultúra Lovagja díjaknak is.
Az unokái nevelésének időszaka sikeresen véget ért. A fiú unokája a Lundi Egyetem diáklapjának főszerkesztőjeként tevékenykedik, emellett pedig a svédországi fiatal fordítók közösségének aktív tagja. Most, hogy elérte ezt a szép mérföldkövet, egyértelműen itt az ideje, hogy "begyűjtse a szénáját".
Ismerjük a mondást, miszerint aki szereti szakmáját, hivatását, annak öröm a munka. Közéjük tartozik az író, költő, publicista, szerkesztő Tar Károly, aki a kilencvenedik életéve betöltésének évében sem adja fel szenvedélyét, az írást, alkotást, legyen szó szépirodalomról, közéleti véleménynyilvánításról, avagy egy-egy szép könyv szerkesztéséről, kivitelezésének megálmodásáról. Nemrég öt kötetét rendezte sajtó alá saját maga készítette igényes művészi formában. A Tótágas színjátékok, jelenetek, a Télikék versek, a Minden mindig mese gyermeteg kibeszélések, a Tangó című hármas regénye, a Zeneművészeink északon című pedig az Ághegy folyóiratban megjelent skandináviai magyar zeneművészek munkásságát ismertető kiadvány. Félszáznál több kötetének jó részét magánkiadásban kellett megjelentetnie 50-100 példányban. Legtöbb írása a magyar elektronikus könyvtárban olvasható. (http://mek.oszk.hu).
A különféle irodalmi formák – legyen szó regényekről, versekről, színpadi művekről, mesékről, vagy éppen nyelvművelő és közírói alkotásokról – mellett az író életművében találkozhatunk kisprózai remekművekkel is, mint például naplókkal, esszékkel, karcolatokkal és egyperces novellákkal. Műveiben, és különösen a rövid prózai írásaiban, egyértelműen megfigyelhető a groteszk iránti vonzalom, amely Bohumil Hrabal és Örkény István munkásságából merít inspirációt.
A kispróza fejlődése a napilapokban kezdődött, ahol a hagyományos hírfejek mellett megjelentek az örkényes egypercesek, amelyek szellemes és frappáns módon ragadták meg a lényeget. Ezt követően a mesehallgatásra és mesemondásra ösztönző történetek, valamint a regények sokszínű világa kínálta a lehetőségeket, hogy a rövid formák gazdagabb narratívákká fejlődjenek.
Írásainak egyik legjelentősebb műve a "Minden mindig" című mese, amely gazdag tartalmával és elbűvölő szépségével kiemelkedik a könyvek sorából.
Miközben a kéziratot alaposan átnéztem korrektori és szerkesztői szempontból, azonnal eszembe jutottak az írói füves könyvek. Nem véletlenül, hiszen a mű külső megjelenése és formája egyértelmű párhuzamot mutat kedvenc olvasmányaim között, mint például Márai Sándor, Weöres Sándor és Böjte Csaba Füves könyvei. Ezek a kötetek gazdag gyűjteményei a rövid esszéknek, naplóbejegyzéseknek, bölcs tanulságoknak és intelmeknek, amelyek mind-mind mély gondolatokat közvetítenek.
A "Minden mindig mese" oldalain Tar Károly legkedvesebb rövid prózai írásai egyértelműen tükrözik stílusa legfontosabb jellemzőit: az olvasmányosság, a képszerűség, a hősökre jellemző élénk párbeszédek, a váratlan fordulatok, valamint a különböző nyelvi rétegek ügyes váltogatása mind hozzájárulnak a művek varázsához. Ezen felül a kötetben fellelhető a modern internetes világ témáit és szóhasználatát is, amely friss és aktuális kontextust ad az irodalmi élménynek. Mayer Hella festőművész találó illusztrációi pedig tovább fokozzák a kötet művészi értékét, vizuálisan is gazdagítva a szövegek mondanivalóját.
Milyen titkokat rejtenek ezek az olvasmányos mesék? Felfedezhető-e bennük a füves könyvekhez hasonlóan a bölcsesség gyűjtésének szenvedélye? Formailag sokszínűek, üzenetük és tartalmuk pedig mindenképpen gazdag. Erre kiváló példa a Voltam emlékiratok hatodik, befejező kötetében található Summa summarum, amelyben egy lenyűgöző kisesszésorozat kapott helyet. Ezt nemrégiben a Szabadság napilap is méltatta.
Életművének csúcspontjaként születik meg hármas regénye, a Tangó, amely különleges ajándékként szolgál barátai, olvasói és egy kis mértékben saját maga számára 90. születésnapja alkalmából. A kötetet Pusztai Péter (1947-2023) erdélyi-kanadai grafikus lenyűgöző illusztrációi díszítik. A könyvben helyet kap a Szerenád, melyet dobra, cintányérra és egyéb ütőhangszerekre írt, valamint az Irodalmi Jelen pályázatán elismert művek, köztük a Pánik és a Vadnyuszik ablakom alatt című, Rostás Péter Emese által gondozott regények is. Ez a könyv nem csupán az író életműve előtt tiszteleg, hanem a múltban őt támogató barátok és kortársak emlékét is megőrzi.
Est című verseskötetének címadó versében küzdelmes életére így reagál: "egy lépés előre, / kettőt szépen hátra, / tangózva ébredünk, / s lejtünk másvilágra, / ha fel nem ébredünk.
