Újra életre kelt a szőgyéni pékség varázslatos kemencéje! | ma7.sk
A pékség részleges újjáélesztése Csókás Patrik fiatal informatikus ötlete volt, mert erős érzelmi szálak, gyerekkori emlékek kötik a pékséghez. Cipészmester nagyapja a pékség mellett lakott, a környéken kenyérillat terjengett, máig a szájában érzi a friss kenyér ízét.
- fejtette ki Patrik, hozzátéve, hogy rengeteg segítőre talált, beleértve a MadDogX zenekar zenészeit is. Az előkészületek során remek hangulat uralkodott, de a legnagyobb boldogságot az jelentette számára, hogy sokan részt vettek az eseményen, nem csupán Szőgyénből, hanem a környező településekről is.
Kósa János, közismertebb nevén Pityu, a szőgyéni pékség legendás mesterpékje örömmel vállalta a kihívást, hogy újra átélje a kenyérsütés varázsát. Egy különleges nap keretében ismét kezébe veszi a péklapátot, hogy megoszthassa a kenyérkészítés mesterségének titkait és fortélyait, mintha csak visszautazna az időben.
Ő az a mester, aki a kenyérsütés művészetének igazi nagymestere. Generációk kedvenceivé váltak az általa készített friss, ropogós kenyerek, melyek az íz és a textúra tökéletes harmóniáját tükrözik. Több mint negyven évnyi tapasztalatával és szenvedélyével vezette be a nagyszámú érdeklődőt a kenyérkészítés titkaiba, megmutatva, hogyan kelnek életre a tökéletes cipók a kemence meleg ölelésében.
Patrik megosztotta velünk, hogy a kemence felmelegítése fokozatosan zajlott. Kedden kezdték el óvatosan a tüzelést, először 90 fokra hevítették, hogy a nedvesség elpárologjon. Napról napra emelkedett a hőmérséklet, és szombatra, a sütés napjára elérték az ipari szintű, 250 fokos hőmérsékletet. A kemence felfűtéséhez legjobban az akácfa bizonyult megfelelőnek, a község pedig támogatta ennek biztosítását. Amint a kemence elérte az optimális üzemi hőfokot, már csak minimális mennyiségű fával is meg tudták tartani a kívánt hőmérsékletet.
Akadtak olyanok, akik otthon készítették elő a megsütendő kenyeret, míg mások a helyszínen dagasztották a tésztát, formázgatták, és izgatottan várták, hogy megkeljen. Fazekas Gizi már délelőtt megsütötte a híres szőgyéni kalácsot, amelyből bőséggel jutott mindenkinek.
Csókás Patrik csak akkor mélyedt el a kenyérsütés és kovászolás rejtelmeiben, amikor rátalált a pékségére, amely új kihívásokkal teli világot nyitott meg előtte.
A házi és az iparosított kenyérsütés között számos eltérés fedezhető fel. A nagyüzemi előállítás során alacsonyabb hőmérsékleten sütik a kenyeret, ami jelentősen befolyásolja a végső állagát és ízét. Ezzel szemben a kemencében készült kenyér sokkal gazdagabb aromákkal és sajátos textúrával rendelkezik, ami a hagyományos sütési módszerek varázsát tükrözi.
- meséli a szervező, aki maga is szokott kenyeret sütni felesége örömére, mint mondja, jólesik neki "elmenekülnie" a számítógép mellől.
Ez volt a legendás szőgyéni kenyér titka - meséli Kósa Pityu, akinek a kenyerek kemencébe helyezése után jut ideje egy kis nosztalgiázásra. Pályafutását pékként kezdte, és már az első, valamint a második pékműhelyben is tevékenykedett, melyek mára már csak emlékekben élnek.
Következett a virgolás, vagyis a tészták gömbölyítése, majd az apslagolás, ami a formázás művészete. Mire a kemence alaposan ki lett pucolva, a kenyereknek is meg kellett kelniük, hiszen akkoriban még háromkilósra dolgoztuk őket. Imádtam a munkámat, de fiatalon néha frusztrált, hogy míg mások buliznak, nekem a kemence mellett kell állnom, mert reggelre friss kenyereket kellett varázsolnom. Sajnos nemcsak a pék mesterség fortélyait sajátítottam el, hanem a rossz szokásokat is; végül már én is pék módjára kerekítettem a mondandómat, ha a lapát nyele túl forróra sikeredett - meséli Kósa Pityu nevetve.
Ma is rémálomként idézi fel azt a napot, amikor az áramszünet következtében négyszáz kilogramm tésztát kellett kézzel bedagasztaniuk. Akkoriban a kétszintes kemencében egyszerre százhúsz kenyér sült, de a mindennapi termelés elérte az ezernégyszáz darabot, ezzel ellátva a községet és a közeli falvakat, sőt, még Érsekújvárba is jutott belőlük.
A résztvevők között akadt néhány igazi háziasszony is, akik már évek óta kenyeret sütnek. Ők szívesen megosztották tapasztalataikat, és apró trükköket próbáltak ellesni, hogy a legfinomabb kenyér kerüljön a családi asztalra. A dagasztás valóban nem könnyű feladat. Enikő vidáman mesélte el, hogy amikor nővére megkérdezte nagyapja testvérét, meddig kell dagasztania a tésztát, a válasz így hangzott: „Hát, amíg a 'mejjeid' között nem kezd el csurogni a víz!”
- meséli Gizi és Belli lelkesen. Patrik hozzáteszi, előző este, amikor még csak a munka előkészületei zajlottak, már kopogtak is az ablakon úgy, mint régen: Kérhetünk egy kenyeret?
Sokan felfedezték a kenyérsütés művészetét, és valószínű, hogy sok otthonban a karácsonyi ünnepi asztalon ott díszeleg majd a saját kezűleg készített kenyér.
