Természetesen, íme egy egyedi változat: **József atya áldása a felújított kisjenői katolikus templomra (I.)** A kisjenői katolikus templom, mely évtizedeken át állt a közösség szívében, most megújult fényében ragyog. Az áldás, melyet József atya osztott
Az 1777-ben épült, Szent Mihály főangyal oltalmába helyezett kisjenői római katolikus templom az utóbbi hónapok során jelentős felújításon ment keresztül. Az ünnepélyes megáldásra az előző vasárnap került sor, ahol ft. Kapor János plébános meghívására exc. Pál József Csaba megyés püspök vezette a szentmisét. A liturgia előtt a főpásztor lehetőséget kapott arra, hogy találkozzon az egyházközség fiataljaival és gyermekeivel, így még személyesebbé téve az eseményt.
A felkoszorúzott feszület nyomában zajló ünnepi bevonulást követően a főpásztor szívélyesen köszöntötte a templomot megtöltő híveket. Az egyházközség és a hívek nevében kifejezett tiszteletet követően ft. Kapor János plébános szavai hangzottak el: "A kisjenői harangok hívását követve érkeztünk, hogy együtt ünnepeljük templomunk megáldását. Isten hozta egyházmegyénk főpásztorát, Pál József Csaba püspök atyát." A plébános üdvözölte Grezsa Csabát, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának főkonzulját, valamint Faragó Péter parlamenti képviselőt, és a helyi önkormányzat tagjait: Bíró Zoltánt, Ozsvár Andrást és Pusztai Leventét. Külön köszöntést kapott a testvér egyházak képviseletében nt. Deák Bálint evangélikus-lutheránus lelkipásztor, valamint az egyházközség szülötte, Bakos Gábor plébános és Baum Péter diakónus. Az eseményen részt vevő vendégeket, a kisjenői, simándi, székudvari és ágyai híveket, fiatalokat és gyermekeket is üdvözölte. A templom megáldásának e szent pillanatában Szent Mihály főangyal közbenjárását kérte Istenhez.
A főpásztor, a kapott virágot szívből megköszönve, így szólt: "Kedves testvérek, számomra hatalmas öröm a templomunk felújítása, és külön öröm, hogy a szentmise előtt mintegy 20 lelkes fiatallal tudtam beszélgetni. Ők a jövőt tervezik, érdeklődnek értékeink iránt, és számukra is fontos Isten jelenléte. Köszönöm, hogy itt vagytok, és mindenkinek, aki a templom felújítása érdekében összefogott. Nagy feladat volt, ezért hálát adunk Istennek, amiért segített összekötni az embereket, határon innen és túl, egy nemes cél érdekében. A közös erőfeszítések eredményeként született meg ez a gyönyörűen felújított templom. A szentmise elején megáldjuk a vizet, amellyel a szertartás során megszenteljük ezt a szent helyet." A közös éneklést követően a főpásztor megáldotta a templomot és a híveket. A gyülekezet felolvasta az evangéliumot, majd gitárkísérettel Szabó Hunor énekelt, ezt követően pedig a szentleckét olvasták fel. Baum Péter diakónus Szent Márk könyvéből adta elő az evangéliumi szakaszt, gazdagítva ezzel a szertartás szellemét.
A főpásztor ünnepi prédikációjában mély gondolatokat osztott meg a hallgatósággal: "Életünk során minden elmúlhat, beleértve a fiatalságunkat és az egészségünket is; még ez a gyönyörűen felújított templom is egyszer eltűnik. Nagy tisztelettel, felelősségtudattal és szeretettel kell értékelnünk mindazt, ami körülvesz bennünket, de úgy tegyük ezt, hogy a szívünk a valódi lényegre figyeljen. Az Istenbe vetett hit mindannyiunkat összekapcsol, hiszen mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Jézus egyházában a szeretet áll az első helyen. Elérkezik majd egy jel, amelynek időpontját senki sem ismeri, és az Isten Fia el fog jönni." A főpásztor elmondta, hogy mielőtt megkezdte volna beszédét, bement a püspöki kápolnába, ahol imádságban kereste Isten üzenetét a közösség számára. Úgy érezte, azt kapta válaszul: legyetek Isten-központúak! "Mert ha bízunk Istenben, akkor szabadok vagyunk. Ha Ő áll életünk középpontjában, akkor Őt sosem veszítjük el. Ha nem erősítjük meg a bizalmi kapcsolatunkat Istennel, könnyen kétségbeeshetünk. Ki kell mondanunk: 'Bízom benned, Uram, mert Te csak azt adod, ami a javamra válik.' Ahogy Jézus mondta az Evangéliumban: 'Virrasszatok és imádkozzatok!' Használjátok ki az időt, mert különben nem tudtok örvendeni a napnak, amikor az Úr eljön." "A kereszt elhagyása megfoszt minket a vele való találkozás örömétől, a feltámadás jeleitől. A kereszt a megfeszített jelképévé vált, de Jézus feltámadása után a dicsőség szimbóluma lett. Hitünket megélhetjük akkor is, ha vasárnap szavazni megyünk. Sok minden nehéz, de ha nem választjuk a keresztet, nem részesülünk Isten áldásában és gyümölcseiben. A látható világ el fog múlni, de a szeretet megmarad. Csak annyi marad meg belőlünk, amennyit szeretetté tudtunk formálni életünk során, és boldogok vagyunk, ha több szeretetet hagyunk magunk után, mint amennyit magunkkal hoztunk." "Csak egy kérdés marad: életünkben mennyi jó akaratot, segítőkészséget és szeretetet gyűjtöttünk össze ahhoz képest, amivel kezdtük? Minden, amit nem szeretettel teszünk, elvész. Ha nehézségeink közepette átöleljük a megfeszített Jézust, a karjainkban a feltámadott Megváltót találjuk. Amikor belépünk ebbe a csodálatosan felújított templomba, mindig a lényegre kell fókuszálnunk. Ha az évek múlnak, ne bánkódjunk amiatt, hogy mennyi időnk maradt, hanem inkább reménykedjünk, hogy még van időnk szolgálni. Isten még ad nekünk időt, amit szeretetté formálhatunk. Akkor elmondhatjuk, hogy Isten közel van hozzánk; imáink nem voltak hiábavalók, templomba jártunk, és eljutunk az Ő házába. Ne feledjük, hogy magunk is élő kövek vagyunk, akik Isten házába épülnek."
A főpásztor ünnepi prédikációjának végén Isten áldását kérte a felújított templomra, valamint az itt imádkozó hívek közösségére. Ezt követően közösen elmondtuk a Hiszek egy Istenben kezdetű imát, amely összekötött minket. Baum Péter diakónus és ft. Kapor János plébános is részt vettek a könyörgésben, megteremtve ezzel a közös hit és remény pillanatait. A szertartás végén sokan járultak a szentáldozáshoz, megerősítve lelküket a közösség szellemében.
