Már két évtizede, hogy Alonso végleg átvette a stafétabotot Schumacher trónján.

Fernando Alonso és Michael Schumacher legendás első összecsapása pontosan 20 éve zajlott le ezen a napon az imolai versenypályán, és azóta is emlékezetes pillanatokkal gazdagította a Forma-1 történelmét.

A Forma-1 történetének egyik legemlékezetesebb összecsapása a küzdelmük, amely nem csupán a versenyek izgalmát, hanem a korszakváltást is szimbolizálta. Alonso, aki 2005 előtt csupán egyetlen versenyt nyert, a fiatal tehetségként lépett színre, míg a domináló Michael Schumacher a Ferrari színeiben zsinórban ötször hódította el a világbajnoki címet. Az autósport rajongói izgatottan várták, hogy valaki végre megfékezze a német legenda hatalmát, vagy legalábbis komoly kihívást jelentsen számára a címvédésért folytatott harcban.

A 2005-ös Forma-1-es szezonban egy különleges gumiszabály lépett életbe, amely megváltoztatta a versenyek dinamikáját. Az autók versenyzőinek ugyanis az egész futamot ugyanazzal a gumiszettel kellett lefutniuk. Ezek a gumik sokkal keményebbek és strapabíróbbak voltak, mint a mostani Pirelli változatok. A versenyek során a terhelésüket némileg csökkentette a tankolás lehetősége, ami azt jelentette, hogy a versenyek alatt az autók üzemanyagszintje alacsonyabb volt, mint amit napjainkban megszoktunk. Ez a kombináció izgalmas taktikázást és stratégiát eredményezett a csapatok részéről.

Ez az újítás - ami csupán egyetlen szezont élt meg - nem ízlett a Ferrarinak és a gumiszállítójának, a Bridgestone-nak, így már az év elején látszott, hogy a címvédés nem lesz sétagalopp a Ferrarinak, és az első három versenyen a Renault diadalmaskodott, ebből kétszer Alonsóval. A többször villantó spanyolról ekkor már tudtuk, hogy nagy dolgokra hivatott, de kifejezetten kiemelkedő teljesítményt nem mutatott be az addigi három futamon, kétszer "pusztán" sallangmentes győzelmet aratott az élről indulva. Az extraklasszis tudásáról a negyedik állomáson, a San Marinói Nagydíj néven rendezett imolai versenyen adott először tanúbizonyságot, ahol végképp jelezte az F1 világának, hogy nagy sztár lesz belőle.

Alonso visszasüllyed oda, ahol első F1-es szezonjában, a Minardival volt?

A körömrágás izgalmával teli várakozás közepette a feledés homályába merült, hogy Kimi Räikkönen a pole pozícióból indult, és egészen a 10. körig őrizte az első helyet. Ekkor azonban a McLaren motorja váratlanul felmondta a szolgálatot. Adrian Newey önéletrajzi könyvéből kiderül, hogy a finn versenyző túlságosan is magas fordulatszámra váltott a rajtnál, ami végül a technikai hiba forrása lett.

Ekkor Alonso átvette az 1. helyet, és mivel Jenson Button előtt kényelmes előnnyel autózott, úgy tűnt, hogy meglesz a mesterhármasa. A verseny harmadánál sokan már valószínűleg lemondtak az izgalmakról. Schumacher a mezőny sűrűjében a 11. helyen haladt a bokszkiállások első körének küszöbén, és hátránya Alonsóhoz képest már több mint fél percre nőtt.

Mindazonáltal ez a kép csalóka volt, hiszen a Ferrari tempója alapján előrébb kellett volna lennie. Schumacher azonban az időmérőn, a megtankolt autóval, túl későn fékezett, és kicsúszott a kavicságyba az első Rivazza kanyarnál. Akkoriban a szisztéma úgy működött, hogy szombaton és vasárnap délelőtt minden versenyző egy-egy mért kört futott, majd a köridőket összeadták. A második felvonás során pedig mindannyian az első etapra szánt üzemanyag mennyiségével indultak.

A német pilóta a 13. rajtpozícióból indult el, DRS nélkül, a szűk és nehezen előzhető aszfaltcsíkon pedig úgy tűnt, hogy teljesen elveszett. Csak néhány pont megszerzése látszott reális célnak számára. Azonban ő okosan késleltette az első bokszkiállását a többiekhez képest. Ahogy a pálya fokozatosan kitisztult előtte, megkezdődött az F1 történetének egyik legmegdöbbentőbb és legkifinomultabb felzárkózása.

Alonso párhuzamot von a saját legemlékezetesebb szezonja és Verstappen idei teljesítménye között, utalva arra, hogy a holland pilóta elképesztő formában versenyez. Az utóbbi időszak eredményei és a versenyzői teljesítmények kiemelkedőek, és Alonso úgy érzi, hogy Verstappen hasonló magasságokba emelkedett, mint ő 2012-ben. Az összehasonlítás nem csupán a statisztikákra épül, hanem a versenyzési stílusra és a versenyszellemre is, amely mindkét pilótát jellemzi.

A 62 körös verseny 28. körében vált nyilvánvalóvá a helyzet drámai alakulása: Schumacher a depóból való kijövetel után a 3. helyen tűnt fel, és meglepően gyors köröket kezdett futni, 1,5-2 másodperccel felülmúlva Alonsót. "Ez egyszerűen hihetetlen, ilyesmi nem történhet meg!" - hangzott el a magyar közvetítés élénk reakciójában. Gyorsan elvégezve néhány fejszámítást, világossá vált, hogy ha Schumacher ilyen tempóban folytatja, a Renault több mint félperces előnye gyorsan el fog tűnni a célvonal előtt.

Valóban, de a két versenyző között még mindig ott volt Button, és ahogy azt már említettük, Imolában rendkívül nehéz a manőverezés. Schumachernek viszont ez sikerült: a 47. körben sikerült megelőznie Buttont, akit a 42. körben ért utol. Ezzel Alonso nyomába eredhetett. A második bokszkiállása után, ahogyan azt előre sejteni lehetett, nem tudta visszafoglalni az első helyet, de még mindig több mint 10 kör állt rendelkezésére, hogy megpróbálja megelőzni Alonsót.

A Ferrari megállíthatatlannak tűnt, és egyáltalán nem volt kizárt, hogy a fiatal spanyol megrogyjon a nyomás alatt, elvégre a hétszeres világbajnok közelről kergette a csapata egyik hazai pályáján a felvillanyozott szurkolók elképesztő buzdítása mellett. Az akkori felállást a múlt és a jövő összecsapásának is lehetett tekinteni, mint utóbb kiderült, a 2000 és 2006 között szerzett vb-címek gazdái mérkőztek meg egymással.

Schumacher mindenre elszántan érkezett meg vetélytársa mögé és rátapadt, pattanásig feszültek az idegek. Azonban ahogy teltek múltak a körök, és a német nem igazán került támadási pozícióba, felsejlett, hogy Alonso mégis kibekkelheti a támadást, jóllehet, egyetlen pici hibát sem engedhetett meg magának. Schumacher az utolsó körökben többször megpróbált beesni a Renault mellé, centik választották el a két gigászt, de a célvonalat Alonso szelte át először, elképesztő csatát követően.

Két elfeledett tényező, ami nélkül nem jött volna létre Schumacher és Alonso legendás csatája

"Legendákkal küzdeni mindig különleges élmény. Michael volt a korszak ikonikus bajnoka, míg én még csak az első néhány versenyemet teljesítettem a Forma-1 világában. Amikor a tükörbe néztem, sosem volt megnyugtató látvány egy Ferrarival szembesülni - mesélte nemrég Alonso arról az időszakról, amikor sok feszültséggel teli volt. - Az biztos, hogy nem éreztem magam nyugodtnak, kifejezetten feszült voltam." Ezzel együtt azonban hozzátette: "Michael a verseny végső szakaszában sokkal gyorsabb volt nálunk, de Imolában annyira nehéz előzni, hogy teljesen biztos voltam benne, hogy meg tudom őrizni az első helyemet."

"Ami a védekezést illeti, az ilyen versenyeken kiválasztasz 2-3 kanyart, amelyekben megelőzhetnek, és ezekben próbálod kicsit becsukni az ajtót, jobban kigyorsítani az azt megelőző kanyarból, hogy egy kis előnyre szert téve nagyobb biztonságban legyél a kritikus féktávra. A pályának voltak olyan részei, amelyek túl keskenyek voltak, és a rajtuk levő kanyarkombinációkban lehetetlen volt előzni. Az ilyen helyeken az ember próbál egy kis energiát és gumit spórolni, és egy kis lélegzetvételhez jutni, hogy a kulcsrészeken igazán jól tudjon koncentrálni."

Az imolai futamon felcsillant a remény Schumacher és a Ferrari híveinek, hogy kedvencük formába lendül és harcba száll a bajnoki címért, de mint kiderült, ez egyszeri fellángolás volt, és a német csak a botrányos, hat autó részvételével zajló indianapolisi viadalon tudott nyerni 2005-ben, és Räikkönen vált Alonso legnagyobb kihívójává.

A maranellóiak a mai napig rejtélyként őrzik, hogyan vált az autó a semmiből igazi csodává. A titok talán a környezeti tényezőkben rejlik: a hűvös, 25 foknál alacsonyabb hőmérsékletű aszfalt, amelyhez hasonlóan száraz pályán csak egyszer, a szezon vége felé, Brazíliában zajlott verseny. Az ottani pálya számos hasonlóságot mutat Imolával, de addigra az autók már jelentős átalakuláson mentek keresztül a fejlesztések révén. A Brazil Nagydíjon Schumacher nem tudott a dobogóra lépni, de a 4. helyezése így is a legjobbak közé tartozott az idény során.

Az F1 hivatalos YouTube-csatornáján közzétették a versenyről szóló részletes összefoglalót.