Városmesék a vonalak világában - André Zoltán lenyűgöző kiállítása Vácon - Váci Napló Online
André Zoltán, a sokoldalú építész, grafikus és fotográfus különleges kiállítása látogatható a Madách Imre Művelődési Központban. Az Emeleti Galéria terében megjelenő művek egyedi stílusával és kreatív megközelítésével hívják fel magukra a figyelmet. Koltai-Dietrich Gábor, a művelődésszervező, köszöntőjében egy érdekes tényre világított rá: André Zoltán nem az első építész, aki a váci művelődési központ falai között mutatja be alkotásait. Körülbelül egy évtizede ugyanis Makovecz Imre grafikái is helyet kaptak e neves intézményben, ezzel gazdagítva a hely kulturális életét.
A megnyitó eseményén Czombos Péter énekes-gitáros zenei betétei jelentős mértékben gazdagították a művek által teremtett különleges atmoszférát. Az a szokatlan, mégis inspiráló ábrázolásmód, amely a kiállításon megjelent, Orr András grafikusművész szakszerű magyarázata révén vált még érthetőbbé a közönség számára.
Elmondta, hogy a művészeti képzésben kétféle rajzolás különböztetünk meg, az úgynevezett befelé és a kifelé rajzolást. Az első során a rajzoló megfigyel, elsajátítja a külvilágban jelenlévő tényezőket, a második esetében az alkotó gondolatainak belső világának a kivetítése, projekciója. Az építészeti rajz ez utóbbinak egy speciális kategóriája. Klasszikus esetben azt mutatja meg, ami még nincs, de a jövőben lehet, hogy lesz. Az építész víziója az adott kontextusban létrehozható formákról, tömegekről, funkciókról. Rámutatott, hogy manapság az építészeti látványtervek tervező szoftverrel készülnek, vizuális világuk nélkülözi a szabadkézi rajz jellegzetességeit. A szabadkézzel készült építészeti rajz tulajdonképpen külön művészeti kategóriának tekinthető, amelyben komoly grafikai életművek születtek. Ennek híres képviselői vannak.
André Zoltán építész egyedi stílusával és szabadkézi rajzaival hívja fel magára a figyelmet. Munkái nem csupán épülettervek, hanem tisztán autonóm művészeti alkotások, amelyekben a formák és színek mélyen személyes élményeket tükröznek. A képein feltűnő épületek és városok szinte kivétel nélkül saját belső univerzumaik kivetülései, amelyek az építészeti rajz hagyományából és eszköztárából merítenek. Grafikai igénnyel rögzítik a papíron vagy vásznon megjelenő látomásokat, ahol az építmények nem csupán a táj elemei, hanem annak elválaszthatatlan részei is. Ezek a művek válaszok a természet jelenlétére, és formáik archetípusokként mutatkoznak meg, könnyedén felismerhető mintázatokkal. Tornyok, házak és falak tárulnak elénk, amelyek az emberi lélek ősi vágyát tükrözik: a világ struktúrába foglalását és rendbe állítását.
Maga az alkotó is beszélt önmagáról, művészetéről, arról, hogyan kapcsolódik életében az építészet és művészet. André Zoltán elmondta, hogy a jelenlegi a harmadik önálló kiállítása. Korábban is részt vett már rajzaival, fotóival csoportos kiállításokon, de egy ideje érettnek érezte művészi tevékenységét arra - és persze volt már annyi, számára is megfelelő minőségű anyag -, hogy önálló tárlatokon mutassa meg magát és műveit. A rajzainak egy jelentős része saját megfogalmazása szerint belső harmóniakeresés, belső motivációs, egyfajta öngyógyító folyamat végeredménye.
André Zoltán szeret beszélni az alkotásairól, egyetemi tanárként is gyakran vitt be grafikákat és a hallgatókkal együtt beszélték meg, hogy ki, mit gondol az egyes művekről. Tehát egyfajta kommunikációs eszközökként is tekinthetünk a művekre, alkotásokra, melyek összehozzák az embereket. Ilyen alkalmakkor lehet beszélni grafikai módokról, technikákról. A kiállított képek zöme 2015 után készült, jellegzetességük, hogy az alap eszköz maga a vonal. Vonalrendszereket látunk, melyek épületekké állnak össze. Anno önmaga ezt vonalírásnak nevezte. Kiemelte, hogy az írással szemben, ahol konkrét gondolatokat fogalmaz meg az író, a vonalírás egy ösztönös kommunikáció. Mesevárosoknak kezdte elnevezni ezt a műfajt, stílust. Engedje meg az olvasó, hogy elmondjam, amit tapasztaltam a képek megtekintése, befogadása közben. Egyedi világú városképeket láttam, épületeket, melyekbe íróként elképzeltem sorsokat, életeket, emberi karaktereket, közösségeket. Embereket, akik együtt élnek, talán nem gondolkodnak egyformán, ahogy az épületek sem ugyanolyanok, de amivel minden képen találkoztam: az egység, a sokféléből építkező egység. Talán ez is a célja André Zoltánnak, amikor alkot. A kiállítás július 16-ig látható. ♦
