Sokan az olajpiac aggasztó jövőjével foglalkoznak az izraeli-iráni konfliktus kapcsán, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gázellátás is hasonlóan kritikus helyzetbe került.
Ha Teherán beváltaná a fenyegetését, és tényleg lezárná a Hormuzi-szorost, azzal nemcsak a globális olajpiacot állítaná a feje tetejére, de elvágná a világtól az egyik legnagyobb LNG-exportőrt, Katart is. A megtorlás potenciális célpontjaivá léptek elő Izrael tengeri gázmezői is, ez a két front együtt pedig óriási fenyegetést jelenthet az európai energiabiztonságra.
Az Irán ellen végrehajtott izraeli légicsapások nyomán az olajárak azonnal megugrottak: a norvég Brent jegyzése 9, míg az amerikai WTI 9,6 százalékkal drágult. Ez nem meglepő, hiszen a kereskedők minden egyes, a két ország közötti feszültség fokozódásakor azonnal figyelembe veszik a Hormuzi-szoros jelentőségét. Irán gyakran fenyegetőzik azzal, hogy blokád alá vonja ezt a kulcsfontosságú vízi útvonalat, ami az olajkereskedelem szempontjából kritikus. A szankciós lépéseket nem csupán akkor vetik be, amikor az Izraellel folytatott konfliktusuk eszkalálódik, hanem akkor is, amikor az Egyesült Államoknak, mint Izrael szövetségesének, szeretnének visszavágni.
Teljesen érthető, hogy az olajpiac ilyenkor mindig pánikba esik, hiszen a Hormuzi-szoroson keresztül halad át a globális kőolaj-kereskedelem egy jelentős része, körülbelül 20 százaléka. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója, éppen ezért a szorost a világ olaj- és gázkereskedelme „Széll Kálmán terének” nevezi. Úgy véli, ha ezt az életfontosságú útvonalat lezárnák, az olajárak akár 70-80 százalékkal is megemelkedhetnének. A gazdasági szempontokat figyelembe véve a támadások középpontjában most is az olaj áll, de fontos megjegyezni, hogy egy esetleges blokád a gázpiacot is jelentős zűrzavarral és drasztikus áremelkedéssel sújthatná.
A támadások következtében, ha nem is olyan mértékben, mint az olaj, de a gázárak is jelentős növekedésnek indultak. Pénteken a holland gáztőzsdén, amely az európai piac számára irányadó, 5,7 százalékkal emelkedett a gáz ára, ami a legutóbbi öt héten belül a legnagyobb drágulásnak számít. Ennek hátterében a Perzsa-öböl LNG-kereskedelme áll, különösen a katari cseppfolyós gáz exportjának jövőbeli kilátásai.
Európában egyre inkább érezhető a tendencia, miszerint a kontinens leválik az orosz vezetékes gázról, és ennek következtében jelentősen növeli cseppfolyósított földgáz (LNG) importját. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepet játszik Katar, amely a Hormuzi-szoroson keresztül kizárólagosan képes szállítani a gázszállítmányait. Az ország a világ teljes gázkínálatának körülbelül 20%-át biztosítja, így meghatározó szereplővé vált a globális piacon, különösen Európa és Ázsia közötti kapcsolatban.
Katar helyzete jelenleg nem aggasztja különösebben Európát. Tavaly a kontinens a negyedik legnagyobb LNG-partnerként szerepelt, mivel a 2024-ben importált több mint 100 milliárd köbméter gáz körülbelül 10 százalékát szállították. Ez ugyan jelentős mennyiség, de messze elmarad a legnagyobb beszállító, az Egyesült Államok közel 50 százalékos részesedésétől, és az ezüstérmes Oroszország körülbelül 18 százalékától is. Algéria, mint a harmadik legnagyobb partner, viszont viszonylag közel állt ehhez, hiszen ők kicsit több mint 10 százalékért feleltek.
Ha szélesebb perspektívából tekintünk a kérdésre, könnyen belátható, hogy az ország a világ harmadik legnagyobb ellátója. Amennyiben Irán olyan lépéseket tenne, amelyekre sokan aggódva tekintenek, az súlyos globális ellátási válsághoz vezethetne.
Mivel az északi féltekén a télre való felkészülés gázbetárolási időszakában éppen a középpontban járunk, különösen fontos, hogy a szállítmányok megbízhatósága ne szenvedjen csorbát. A Rabobank szakértője a Bloombergnek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy bármilyen zavar a katari gázexportban drámai következményekkel járhat: a legrosszabb scenárió szerint a gáz nagykereskedelmi ára Európában akár 100 euró per megawattóra fölé is emelkedhet, ami a jelenlegi árak háromszorosát jelentené. Jelenleg Magyarország nem áll közvetlen kapcsolatban a katari LNG beszerzésével, de 2024 elejére politikai megállapodás született arról, hogy 2027-től hosszú távú keretek között fogunk cseppfolyós gázt vásárolni az Öböl menti államtól.
A térségben Katar mellett az Egyesült Arab Emírségek is jelentős szereplő az LNG- export piacán. Ha a Hormuz-szorost lezárnák, a két ország együttes cseppfolyós gázkivitele napi több mint 220 tonnával csökkenne, ami az európai piacon körülbelül 12, míg az ázsiai piacon 26 százalékos kiesést jelentene. Bár a gáz egy részét a megnehezedő hajózási körülmények ellenére a Katart Ománnal összekötő Dolphin csővezeték révén el lehetne irányítani a Qalhat LNG-terminálhoz, ez a megoldás korlátozott lenne. A csővezeték kapacitása miatt csupán a szállítmányok egy nagyon csekély hányadát tudnák a Hormuzi-szoroson túlra eljuttatni.
A Hormuzi-szorosba szorult LNG-n túl van még egy gázpiaci szempontból veszélyes terep, Izrael tengeri gázmezői is, melyek szintén rendszeresen megkapják a fenyegetést Irántól, amikor csak eszkalálódik a két állam közti feszültség. Két jelentős ilyen gázlelőhelyük van, a Leviathan és a Tamar, melyek ráadásul az amerikai Chevron résztulajdonában vannak.
A Haifától körülbelül 130 kilométerre nyugatra elhelyezkedő gázmezők, valamint az északabbra található, kisebb hozamú Karish mező együttvéve Izrael földgázfogyasztásának több mint 50%-át biztosították 2024 során. A fennmaradó gázmennyiséget főként Egyiptomba és Jordániába irányítják, tenger alatti és szárazföldi csővezetékeken keresztül.
Amennyiben Irán támadást indít ezek ellen a gázmezők ellen, és ezzel jelentős mértékben leállítja a kitermelést, az izraeli gazdaság súlyos csapást szenved el. Az energiaszektorának körülbelül 70 százaléka, míg az iparának 90 százaléka gázra épül, így a termelés leállása drámai következményekkel járhat. Ezen kívül az egyiptomi és jordániai gázexport is lényeges szerepet játszik Izrael külkereskedelmében, ahogyan azt a Kpler elemzése is hangsúlyozza.
A külpiacok dinamikájának következtében egy ilyen forgatókönyv megvalósulása esetén Egyiptom hatalmas veszteségeket szenvedne el, ami a mi kontinensünkre is komoly hatással lenne. Az ország gázfogyasztásának jelentős részét izraeli forrásból biztosítja, és a beszerzett mennyiség egy részét cseppfolyósítva Damietta és Idku kikötőiből Európába exportálja. Amikor a Hamász 2023. október 7-én végrehajtott támadásait követően Izrael egy hónapra leállította a Tamar gázmező termelését, Egyiptom kényszerhelyzetbe került, és le kellett állítania saját LNG-szállítmányait, ami drasztikus áremelkedést eredményezett az európai földgázpiacon.
Ha a közeljövőben leállnának az izraeli tengeri gázmezők kitermelésével, Izrael és Egyiptom is az LNG-szállítmányok felé fordulna a kieső források pótlása érdekében. Ez a helyzet szűkítené a kínálati oldalt, ami az árak emelkedéséhez vezetne, különösen most, hogy a betárolás már folyamatban van. Azonban van némi kedvező hír is: a legfrissebb előrejelzések szerint Kína LNG-importja idén váratlanul csökkenni fog, körülbelül 6-11 százalékkal.
Az izraeli tengeri gázmezők elleni támadás valós fenyegetést jelenthet, de a Hormuzi-szoros blokádja, bármennyire is próbálkozik vele Teherán, elemzők szerint valószínűtlen forgatókönyv. Irán, a nyugati szankciók ellenére, továbbra is jelentős olajtermelő országnak számít, és ügyes stratégiákkal képes kihajóztatni a termékeit, így jelentős bevételekre tesz szert. A 2024-es adatok alapján Irán napi 4 millió hordós termelésével a világ hetedik legnagyobb olajtermelője, míg az Egyesült Államok tavaly 13,5 millió hordóval a lista élén állt. Tavaly nyáron Irán körülbelül 2 millió hordó nyersolajat exportált, zömmel Kínába, sikeresen kijátszva a kereskedelmi szankciókat.
Jelentős függőség alakult ki, mivel az iráni állami olajcég kínai piaci értékesítései Irán gazdaságának körülbelül 6 százalékát képviselik, és a teheráni kormányzati kiadások körülbelül felét fedezik. Erősen valószínűtlen, hogy Irán bezárja a Perzsa-öbölt, amíg ennyire jövedelmező a nyitva tartása, különösen figyelembe véve, hogy a Hormuzi-szoros elzárása leginkább barátjuk, Peking számára lenne hátrányos. Bár a blokád lehetősége nem zárható ki, elemzők véleménye szerint ehhez az szükséges, hogy Izrael támadást indítson Irán kulcsfontosságú exporttermináljai, például a Kharg-sziget ellen.
De még ha Irán meg is próbálná lezárni a szorost, akkor sem világos, hogy tényleg le tudná-e állítani a hajózást. A Hormuzi-szoroson keresztül vezető legbiztonságosabb és leggyorsabb útvonal valóban iráni vizeken vezet keresztül, de a tankerek eltérhetnek ettől, és hajózhatnak az Egyesült Arab Emírségek vizein is. Ilyesmire volt már példa. Az Atlantic Council korábbi elemzése szerint bár a forgalom tömeges átirányítása lassítaná az áthaladó hajókat, és korlátozná a számukat, a tengeri szállítmányozás folytatódhatna. Az RBC Capital Markets szakértője pedig arról beszélt most a CNBC-nek, hogy azért is lenne nagyon nehéz Iránnak hosszabb időre lezárnia a szorost, mert amerikai hadiflotta állomásozik Bahreinnél.
