"Mindig arra törekedtem, hogy mások is megszeressék a sportot, és ez az, amire a legbüszkébb vagyok."
Kivételes edző és elhivatott pedagógus, aki már több évtizede formálja a PVSK csapatát. Munkássága során számos fiatal sportoló fejlődését segítette elő, átadva tudását és tapasztalatait.
Több mint négy évtizede aktívan hozzájárul a PVSK életéhez, és számos figyelemre méltó eredményt, valamint innovációt tudhat magáénak. Edzőként nem csupán szakmai tudásával, hanem pedagógiai érzékével is kiemelkedik, hiszen folyamatosan arra törekszik, hogy a fiatal sportolók számára élvezetessé és vonzóvá tegye a futás világát.
Szívből gratulálok a "Magyar Atlétikáért Bronz fokozat" elnyeréséhez, amelyet a Magyar Atlétikai Szövetség közgyűlésén múlt héten adtak át. Milyen érzések kavarognak Önben e különleges elismerés kapcsán?
Egy ilyen kitüntetés valóban különleges érzéssel tölti el az embert. Különösen, amikor a Magyar Atlétikai Szövetség közgyűlésén, ünnepélyes keretek között vehetjük át. Ez a díj nem csupán az én munkám elismerése, hanem a klubomnak és mindazoknak is szól, akik támogattak az utamon, hiszen nélkülük nem érhettem volna el mindazt, amit eddig elértem. Soha nem az elismerések hajszolása motivált, és jelenleg sem ez a célom, de természetesen jól esik, ha a munkánkat értékelik.
Több mint négy évtizede a PVSK szívében tevékenykedik. Amikor elkezdte ezt az utat, valaha is elképzelte, hogy a neve ennyire összefonódik a klub történetével?
- Soha nem gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok. Az én sportolói pályafutásom még abban az időszakban indult, amikor a klubhűség igencsak fontos szerepet játszott. Mivel versenyző voltam, természetesen nekem is akadt egy-két váltás az egyetem és a katonaság miatt. Megfordultam Szekszárdon és Komlón is, mindig azt kutatva, hol találom meg a szükséges támogatást. 1985-ben tértem vissza Pécsre, és az akkor még TÁSI néven ismert intézményben kezdtem dolgozni. Az iskola kapcsolatai a PMSC-vel nem voltak éppen a legjobbak, így jött képbe a PVSK megkeresése. Akkoriban a Vasút atlétikai szakosztálya nem volt a legjobb formában, de mi nekiláttunk, hogy felélesszük és fellendítsük. Hatalmas köszönet a PVSK vezetőségének, akik az akkori nehéz időkben is támogatták a szakosztály fejlődését.
- Mik azok, amikre a legbüszkébb ebből az időszakból?
Nehéz egyetlen kiemelkedő pillanatot választani, hiszen annyi emlékezetes esemény zajlott már, de talán az első bajnoki cím a serdülő korosztályban az, ami igazán mérföldkő volt számomra. Ezt követően sorra érkeztek az eredmények, amelyek még inkább megerősítették a csapatunk értékét. Különösen büszke vagyok Bodor Olivér junior Európa-bajnoki bronzérmére 10 000 méteren, amely szintén a legfontosabb eredményeink között foglal helyet. Az évek során olyan fiatalokat nevelhettem, akik számára a futás nem csupán sport, hanem az életük szerves részévé vált. A legtöbben felnőttként is folytatják ezt a szenvedélyt, ami számomra hatalmas örömet jelent. Azt érzem, hogy sikerült átadnom nekik a futás iránti szeretetet, és ez az érzés rendkívül büszkeséggel tölti el a szívemet. Természetesen az eredmények is beszélnek magukért: sportolóim több száz korosztályos dobogós helyezést és több mint 20 felnőtt magyar bajnoki győzelmet szereztek. Külön említést érdemel Szabó Tünde, aki az olimpián is képviselte hazánkat. Amikor egy 12-13 éves gyerek eljön hozzám, az a célom, hogy elvezessem őt a felnőtt korosztályig. Persze, sok tényező befolyásolhatja ezt az utat, mint az iskola, a család vagy az alázat, de mindig arra törekszem, hogy megszerettessük velük a futást, és támogassuk őket az álmaik megvalósításában.
