A mesterséges intelligencia fejlődése helyett sokkal inkább a természetes intelligencia csökkenése az, ami valódi aggodalomra ad okot.

Szurcsik több műfaj több előadójának albumait sorolta, amikor arról érdeklődtem, melyik zenekarról, melyik lemezről lenne kedve eszmét cserélni velem. Szereti a lengyel meg a magyar jazzt, és az olyan kiváló anyagokat, mint Jan Garbarek Places vagy Keith Jarrett Concert in Köln című korongja. Elárulta, hogy Jimi Hendrix In the West című koncertlemezét ronggyá hallgatta, akárcsak Frank Zappa majd minden albumát vagy Peter Gabriel Soját, Nick Cave and the Bad Seeds O Childrenjét és a Weather Report Heavy Weatherjét. Nagy kedvence Az ördög álarcosbálja a Syriustól. Megemlítette együttese, az Art Reaktor - amelyben ő basszusgitározott, gitáron pedig Varga János, az East tagja játszott - Our Past Is Our Present című cédéjét. Végül az East első két nagylemezét, az 1981-es Játékokat és az 1982-es Hűséget választottuk. S hogy miért?

A közös projekt során a fókuszunk a két borító kreatív megalkotására összpontosult.

A Játékokat megelőzően az East csupán egyetlen instrumentális kislemezt tudott megjelentetni. Az album készítésekor Erdős Péter határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy énekes is szerepeljen a projektben.

"A lemezgyárban úgy gondolták, hogy énekessel könnyebben elérhetik a közönséget. A zenekar szerencséjére a jazz tanszakot végzett Zareczky Miklós lett a frontemberük, aki képes volt közvetíteni az East világát. Az instrumentális és az énekes részek aránya nagyon jó." Az album az eladott nyolcvanezer példánnyal kis híján aranylemez lett, ami ebben a műfajban jónak számít.

A műfaj, azaz a progresszív rock csak némi késéssel kapott zöld utat a Magyar Népköztársaságban. Lengyelországban nagyon jó zenekarok működtek a progrock- és a jazz-rock színtéren, mint például a világhírű SBB.

A Jugoton Jugoszláviában kiadta azokat a nyugati albumokat, amelyekhez máskülönben nem férhettünk volna hozzá. Bár zárt környezetben éltünk, a japánok mégis beszerezték a Játékok című lemezt. Ráadásul mindent, beleértve az én grafikámat is.

A grafikát a nyers hangfelvétel inspirálta. "A célom az volt, hogy a saját eszközeimmel megragadjam az East zenei és szövegvilágát. Nem csupán illusztrálni szerettem volna, hanem egyfajta szimbiózist létrehozni köztük." Eleinte színes kompozícióban gondolkodott, de végül ráébredt, hogy a kirakatban lévő sok színes borító között egy monokróm kép sokkal inkább magára vonzza a figyelmet.

Erdős Péter arca kissé megkomolyodott. "Fiatalember, ez így nem fog menni," mondta határozottan. "Kérem, írja fel a címet nagy, színes betűkkel: Játékok." Én azonban kitartottam az elképzelésem mellett. Csak a zenekarnév elég, hiszen a vásárlók az East iránti kíváncsiságból fogják leválasztani a lemezt a polcról. Erdős azonban nem adta fel. "Uram, ha nem tünteti fel a címet, a zenekarnak nem lesz nagylemeze," figyelmeztetett. De a zenészek, akik mellettem álltak, támogattak, és együtt próbáltuk megvédeni az elképzelésünket.

Szurcsik diadalmaskodott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat befolyásos producerével szemben, annak ellenére, hogy figyelmeztették: érdemes lenne kompromisszumot kötnie. Ráadásul a zenekar tagjai is kétségekkel telve figyelték, hogy talán nem valósulhat meg debütáló albumuk.

A kérdés szakmai jellegű volt, amiből nem hátrálhattam meg. Meggyőződésem volt, hogy a fekete-fehér borítóval kiváló döntést hozunk. Végül igazam lett, hiszen elnyertük az év lemezborítója díjat. Ráadásul Szurcsik a második album borítójáért is megkapta ezt a rangos elismerést, amely már színes kivitelben készült el.

Az első két albumuk nemzetközi elismerést hozott a tagoknak a progresszív rock világában. Japánban angol nyelven, Blue Paradise címmel debütált a Játékok, amelyet a Hungaroton is átvett. A Hűség, angolul Faith néven, 1983-ban látott napvilágot Tisza József énekhangjával. A Rések a falon sajnos nem került külföldi piacokra, pedig a lemezgyár két promóciós kislemezt is kiadott a lemezhez.

Ez a lemez nem tudta továbbvinni a megkezdett progrock irányvonalat. A nyolcvanas évek új dimenziókat nyitott a pop-rock világában: a szintetizátorok, dobgépek és effektezett gitárok kerültek a középpontba. Erdős Péter minden együttesnél a friss, új hullámos hangzásra helyezte a hangsúlyt. Ennek megfelelően születtek meg Koncz Zsuzsa „Menetrend” című albuma, a Skorpió „Zene” tíz húrra és egy dobosra, a V'Moto-Rock „Gyertyák” és az Omega „Omega XI” lemeze. És természetesen a KFT „Macska az úton” és „Üzenet a liftből/Fodrász” albumai is a korszak jellegzetes alkotásai közé tartoznak. A KFT tudatosan választotta az új hullámos stílust, mégis az 1981-es Táncdalfesztiválon csupán „csak” előadói díjat zsebelhettek be. Presser Gábor azonban meglátta a potenciált a zenekarban, és felajánlotta, hogy legyen az LGT előzenekara. Az ORI azonban nem támogatta ezt a lépést, mire Presser határozottan kijelentette, hogy akkor a Loksi-turné sem valósulhat meg. Végül azonban mégis létrejött a turné, a KFT-vel az élen.

Újat hozott a Nagy Feró-s Bikini is a Hova lett? című lemezzel és a Bizottság bemutatkozó, Kalandra fel! című korongjával. A nyolcvanas évek eleje kétarcú volt: az újdonságok mellett mindent vitt az Illés-láz, A Koncert, majd az István, a király. Presser pedig Electromantic című albumával belekóstolt a szintetizátoros zene világába.

Jött a technikai változás: a programozható dobok, szekvenszerek. Ez előadó és befogadó számára egyaránt nagy kihívás volt, mert az új zenét új füllel kellett hallgatni.

Az East tagjai kivételes tehetségű zenészek voltak, akik mesterien alkalmazták az új technikákat, miközben megőrizték a rockzene jellegzetes hangzását. Ugyanakkor a közönség nehezen tudta befogadni ezt az új irányt, hiszen a megszokott dallamokhoz való ragaszkodás sokak számára kihívást jelentett.

Időközben elragadták a közönséget az alternatív zenekarok, mint például a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó és a Balaton, akik új színt vittek a zenei palettába.

Ezek a zenészek újra felfedezték a rockzene alapjait, de nem a szerelem romantikáját, hanem társadalmi problémákról szóló üzeneteket közvetítettek. Ráadásul a fiatalabb generációhoz szóltak, akik számára Jimi Hendrix vagy a Rolling Stones már távoli legendák voltak. Szurcsik viszont nem tudta összeegyeztetni a saját vizuális stílusát az East friss zenei irányvonalával.

"Megcsináltam a borítót az előző kettő folytatásaként, mert úgy gondoltam, ha egymás mellé tesszük a lemezeket, kiolvasható majd a folytonosság. A Rések a falon kétfajta hátsó borítójából lett a tasak eleje, akkor ugyanis nem tudtam meggyőzően érvelni a kiadónak."

"A 21. század első felében az ember küzdelme a zenei önkifejezéssel megmaradt, ezért az arra alkalmasak bátran használják az új technológiákat." Szurcsik szerint jó lenne, ha az új technológiákat a különféle művészeti ágakban alkotók egymással összedolgozva fedeznék fel.

Valami biztosan történne. Egy finn kollégám, baráti szándékkal, rendkívül részletes promptot írt a Szurcsik-művek megalkotásához, amelyet a mesterséges intelligenciához intézett a felhasználó. Kipróbáltam ezt a megközelítést. Fontos észben tartani, hogy a mesterséges intelligencia nem képes önállóan gondolkodni; csupán információkat gyűjt össze és átlagol. Nincs okunk aggódni miatta, hiszen a természetes intelligencia hiányától sokkal inkább kell tartanunk.