Nem lehet elkerülni a dollárral kapcsolatos problémát: ez a téma mindenkire vonatkozik, még arra is, akinek egy fillérje sincs.

A vezető amerikai tőzsdei indexek új csúcsokat értek el, az arany árfolyama drámai emelkedésnek indult, és a bitcoin is történelmi rekordokat döntöget. Egy ilyen eszközökből összeállított portfóliótól kellemes hozamokat lehetne várni, ám a forintban mért eredmények csalódást keltenek. Mi áll ennek a hátterében? Egyetlen szóval válaszolhatunk: devizahatás.

Az idei évben a magyar forint 15%-os erősödést mutatott a dollárhoz viszonyítva, ami miatt a dollárban denominált eszközök alul teljesítettek. Ilyen mértékű pozitív teljesítmény a forint esetében viszonylag ritkán fordul elő, ezért az MBH Befektetési Bank elemzője részletesen elemezte az eseményeket, hogy feltárja, mi áll a háttérben, és hogyan alakulhat a dollár jövője.

A dollár kétségtelenül a világ elsőszámú valutája - ezt már mindenki tudja. Ám talán kevesebben vannak tisztában azzal, hogy nem csupán az Egyesült Államokban használják hivatalos pénznemként, hanem számos más országban is. Továbbá, sok népszerű turisztikai célpontban a dollár elfogadottsága rendkívül széleskörű. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy a globális olajkereskedelem körülbelül 70 százaléka dollárban történik. A feltörekvő gazdaságú országok pedig gyakran döntenek úgy, hogy amerikai dollárban vesznek fel hiteleket.

Hiba volna a dollár erejét hirtelen, csupán az euróval szembeni egyéves árfolyam alapján megítélni. Ha csak a jelenlegi helyzetet nézzük, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a zöldhasú máris jelentős gyengülést mutat. Az igazság azonban sokkal bonyolultabb ennél.

A tankönyvi elméletek szerint a magasabb kamatszint általában vonzóbbá teszi az adott ország valutáját, mivel a befektetők így magasabb hozamokra számíthatnak, ha abban a valutában fektetik be tőkéjüket. Ez természetesen keresletet generál a valuta iránt. Azonban a helyzet furcsasága, hogy a kamatkülönbözet emelkedése ellenére az amerikai dollár gyengült az euróval szemben. Ez a jelenség szinte teljesen ellentmond a valuta értékét meghatározó alapvető tényezőknek, és a várható további kamatcsökkentések sem valószínű, hogy támogatni fogják a dollár erősödését.

Radák Máté István, az MBH Befektetési Bank elemzője úgy gondolja.

A vámot kivető ország devizájának erősödése gyakran tankönyvi elméletek szerint várható, azonban a valóság most rácáfolt erre az elképzelésre. A dollár gyengülésének hátterében több tényező áll, amelyek miatt ez a folyamat elkerülhetetlennek bizonyult.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az amerikai dollár továbbra is a világ vezető tartalékdevizája. Az elszámolások több mint 80 százaléka USD-ben történik, a nemzetközi kötvénykibocsátások zöme dollárban zajlik, és a nemzetközi bankközi hitelek jelentős része is USD-ben denominált.

Ugyanakkor a tendencia fokozatos, de egyértelmű elmozdulást jelez: a globális piacok lassan, de biztosan egy multipoláris devizastruktúrához igazodnak, ahol a dollár nem a megkérdőjelezhetetlen vezető, hanem csupán "az egyenlők között az első".

A dollár történetében nem példa nélküli a hosszan tartó gyengülési periódus. Az 1985-ös Plaza Egyezmény után a dollár több mint 50 százalékot gyengült a főbb devizákkal szemben az azt követő években. A cél akkor tudatosan a kereskedelmi egyensúly javítása volt, a dollár erősödésének leállítása jegybanki együttműködéssel. Ezt követően a 2000-es évek első évtizedében, a dotkom-lufi kipukkanása után szintén jelentős dollárgyengülés következett be, amit többek közt a laza monetáris politika, a háborús kiadások és a folyó fizetési mérleg romlása hajtott.

Mindkét forgatókönyv esetén megfigyelhető, hogy a dollár gyengülése után szinte elkerülhetetlenül erőteljes korrekció következett be. Például a 2008-as pénzügyi válság idején a USD újra menekülőeszközként működött, és viszonylag rövid idő alatt jelentős erősödést mutatott. Ez arra figyelmeztet, hogy noha a dollár hosszú távon hajlamos lehet gyengülni, központi szerepe a globális gazdaságban folyamatosan lehetőséget ad arra, hogy turbulens időszakokban időszakos visszapattanásokra számíthassunk.

A jelenlegi helyzet sajátos jellemzője, hogy a gyengülés hátterében egyszerre több tényező is fellelhető: a strukturális fiskális nehézségek, a geopolitikai instabilitások, valamint a dollár pozicionálásának történelmileg alacsony szintje.

A Bank of America júliusi felmérése alapján a globális alapkezelők nettó dollárkitettsége a legmélyebb szintre esett vissza az elmúlt húsz év során. Ez a szélsőséges pozicionáltság önállóan is megalapozhatja a dollár jelentősebb korrekciójának lehetőségét.

A dollár jövője nem csupán a piaci mechanizmusok alakulásától függ, hanem nagymértékben azon is, hogy az Egyesült Államok mennyire tudja helyreállítani fiskális egyensúlyát, visszanyerni a befektetők bizalmát, és fenntartani a pénzügyi piacai globális vonzerejét. Ha ezek a kritikus tényezők hosszú távon megrendülnek, akkor a dollár helyzete valóban nehezen megjósolhatóvá válik.