Nyári felfrissülés a Plitvicei-tavak varázslatos ölelésében
Ha visszatekintek az idei júliusra, azt kell mondanom, hogy a nyár igencsak meglepett minket. Két éve ilyenkor viszont majdnem hőgutát kaptam – de nem itt, hanem délebbre, a mindig vonzó Balkánon. Egy bosnyák-dalmát kaland során próbáltunk víz közelében maradni. Persze, a tenger hívogató hullámaiban is megmártóztunk, de a Plitvicei-tavakhoz fűzött reményeink magasan szárnyaltak. Azt mondják, aki egyszer ellátogat ezekhez a csodás helyekhez, annak a türkizkék tavak, a zúgó vízesések és a vadregényes erdők varázslatos összhangja örökre az emlékezetébe vésődik. Mi is ilyen élményekre vágytunk, de végül egy teljesen más történet maradt meg bennünk.
A Nemzeti Park, amely 1949 óta élvez védettséget, az UNESCO világörökség része. A tizenhat tóból álló tórendszer lépcsőzetesen kapcsolódik össze, a víz pedig vízeséseken keresztül zúdul le egyikből a másikba. A mészkőből és dolomitból álló karsztos terület sajátos vízformáló ereje miatt a tavak állandóan változnak - nőnek, átalakulnak, új vízesések születnek. Ez a dinamizmus teszi a Plitvicei-tavakat igazán különlegessé. A park jól kiépített túraútvonalain keresztül akár egész napot eltölthetünk. Négy útvonal közül lehet választani és rajtunk múlik, melyiket vállaljuk be.
A belépőjegyeket online vásároltuk meg, és mindenkinek ezt a megoldást ajánljuk. Délutáni időpontban kaptunk jegyet, ami megakadályozta, hogy a leghosszabb útvonalat teljesítsük, de a középső szakaszra még bőven jók voltunk. Szépen, nyugodtan haladtunk a túra nagy részén, miközben a papucsos turisták és az idősebb korosztály tagjai után kullogtunk. Sőt, még hajókázásra is lehetőségünk nyílt. A masszív kánikula ellenére, sajnos az ikonikus vízesések alig csordogáltak ahhoz képest, amit a képeken láttunk. De ettől függetlenül a hely szelleme hozta a kötelező élményt. A napsütésben a víz szinte ragyogott, és a tavak színei az élénk zöldtől a tiszta kékig terjedtek, lenyűgöző látványt nyújtva.
Írhatnám azt, ennyi látványvilág elég mára, de a showt végül nem Plitvice természeti bája adta meg nekünk, hanem mókás emberi faktor. A szenzációs miliő közepette azért figyeltük a népet is. Már a túra vége felé járva, két bombasztikus csaj jött velünk szembe. Én figyelve merre lépek, az egyiknek először jól megbámultam lábfejét, majd szememmel levizsgáztattam. Az előttem bóklászó túratársam is aktívan szemezett velük, csak ő mindezt hátrafelé nézve, jókat mosolyogva közben. A haverom vigyorát soha nem felejtem el, de mire észhez kapott, már arccal belecsapódva hűtötte le magát a tó vizében. Hárman kellettünk hozzá, hogy kihúzzuk a smaragdzöld színben pompázó tóból. Igazat megvallva, az elején megijedtünk, akkorát csattant a vízbe, azt hittük ebből bizony nagy baj lesz. Hirtelen ijedségből aztán kacagás lett a vége, mert hát az ember nem él át ilyen pillanatokat minden nap. A jól megnézett lányok szintén jót derültek ezen.
Már ezért az élményért megérte jegyet váltani, de nyilván egyikünk sem tervezte, hogy pancsoljon Plitvicén, hiszen ez szigorúan tilos. Az efféle helyzetekkel még a park hivatalos szabályzata sem tud mit kezdeni. Reméljük, hogy ezzel nem teremtettünk új példát, és a női szépség látványára csak hűsölve gyönyörködhetünk a tavak varázslatos világában.
Ha a Balkánra látogatsz, és a természet csodáira vágysz, a Plitvicei-tavakat mindenképpen írd fel a bakancslistádra. Nem azért ajánlom, mert én vagyok itt a tudós, hanem mert valóban megéri a ráfordítást. Ne várj világvégi csendességet, hiszen a főszezonban tömeg is várhat rád, de ne csüggedj, hiszen a terület óriási, így mindenki kényelmesen elfér. Tehát ne habozz: húzd fel a túracipődet, tedd a szendvicseidet a hátizsákba, és irány a Plitvicei-tavak varázslatos világa!
