Néhány év múlva az mesterséges intelligencia forradalmasítja az állattenyésztést is.
Húsz év telt el azóta, hogy a precíziós állattenyésztés (PLF) fogalma megjelent a mezőgazdasági diskurzusban. Azóta sok minden változott, de az igazi potenciál még mindig felfedezésre vár. Mit gondol, milyen lépéseket tehetnénk a precíziós állattenyésztés szélesebb körű elterjesztése érdekében? Milyen innovációk, technológiai fejlesztések vagy oktatási programok segíthetnének abban, hogy a gazdák könnyebben hozzáférjenek ezekhez a módszerekhez, és így még hatékonyabbá váljanak az állatgondozásban?
Halas Veronika: Nagyon jó lenne jobban megismertetni az állatartókkal a PLF technológiákat és azok előnyeit, olyan támogatási rendszert kialakítani, ami lökést adhatna a precíziós állattartás elterjedésének. Sok esetben azt látni, hogy a telepek akkor invesztálnak, ha az önerő mellett van támogatás is.
Ma mi zajlik itthon ezen a téren?
A tejelő szarvasmarha ágazat volt az első, ahol a precíziós technológia megjelent, és máig ez a terület képviseli a precíziós állattartás legmagasabb szintjét. Az itt gyűjtött adatok mennyisége és minősége páratlan, hiszen minden aspektust részletesen lefednek. A termelésről, a tej minőségéről, sőt, az állatok fiziológiai állapotáról is pontos, napi vagy akár annál gyakoribb adatokat rögzítünk. Ráadásul a genomszekvenálás révén már a még meg nem született borjúnál is előre megjósolható, hogy milyen tejtermelési potenciálra számíthatunk.
A generációs fejlődés üteme rendkívül gyorsan halad előre, és ez nem csupán a tejtermelés fokozásáról szól. A hangsúly egyre inkább az állatok ellenálló-képességének javításán és a változó klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásukon van. A szelekciós indexbe olyan értékmérőket is be lehet vonni, amelyek nem feltétlenül közvetlen teljesítménymutatók, de hozzájárulnak a magas szintű teljesítmény eléréséhez. A sertéságazatban is egyre inkább teret nyer a precíziós technológia, amely jelentős előnyöket kínál a tenyésztésben.
A kocák kiemelkedően értékes állatok, és az ő esetükben is egyre inkább felmerül az egyedi takarmányozás szükségessége. Fontos tudni, hogy egy koca mennyi táplálékot fogyaszt, és hogy megkapta-e azt a takarmányadagot, amely elegendő a kicsinyei felneveléséhez szükséges tejtermeléshez és optimális kondíciójának fenntartásához. Az egyedi etetési módszerek alkalmazása a vemhes kocák esetében is kifejezetten ajánlott. A hagyományos takarmányozási rendszerek gyakran nem képesek maradéktalanul kielégíteni a vemhes állatok táplálóanyag-igényeit. Ezzel szemben a precíziós etetők használata lehetővé teszi, hogy az állatok egyedül, zavartalanul férhessenek hozzá az ételhez, így elkerülhetők a domináns kocák által okozott stresszhelyzetek, ami hozzájárul a nyugodtabb környezethez és a jobb jóléthez.
