Pompa és válság: Az Andrássy út ikonikus története és annak gyöngyszemei Az Andrássy út, Budapest szívében, nem csupán egy utca, hanem a város kulturális és történelmi örökségének szimbóluma. A 19. század végén épült, pompázatos épületeivel és elegáns ha
A Magyarországra érkező turisták körében az Andrássy út kiemelkedő népszerűségnek örvend. Ez a főváros egyik ikonikus helyszíne, amely nemcsak a helyiek, hanem a külföldi látogatók szívét is megdobogtatja. Sokak számára azonban talán rejtély, milyen történelmi események és körülmények formálták ezt a lenyűgöző sugárutat, ahogyan ma ismerjük. Ezt a különleges múltat jártuk körbe, hogy felfedezzük az Andrássy út titkait.
Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök egy 1868-as városrendezési értekezleten tartott beszédével indította el a párizsi avenuekkel vetekedő, európai rangú Sugárút, a később róla elnevezett Andrássy út történetét. Az 1870. évi LX. törvénycikk értelmében nyitották ezt az egészen új sugárutat mégpedig ott, ahol a legnehezebb volt: a város akkoriban legsűrűbben beépített és legnépesebb részében: a Terézvárosban.
A Városliget mögött húzódik Pest egykori nyári "mulatóhelye", amely akkoriban szinte az egyetlen lehetőséget nyújtotta a városlakóknak a kikapcsolódásra. Az odajutás azonban nem volt egyszerű, hiszen a látogatóknak vagy a zsúfolt, piszkos Király utcán kellett átkelniük, ahol a fertőző szennyvíz szaga terjengett, vagy a Kerepesi úton (ma Rákóczi útnak hívják) kellett kerülniük. A fővárosi polgárok számára elengedhetetlen volt egy reprezentatív útvonal, amely mentes a Király utca átható bűzétől és a tüdőt irritáló porától, hogy kényelmesen elérhessék a Városligetet. Hosszas előkészületek után végül 1872. szeptember 4-én indult el a Sugárút kiépítése, ahogyan arról a korabeli sajtó is beszámolt.
Kép: Jeney András művészi alkotása
Nemzetközi gazdasági válság vette kezdetét 1873 májusában a bécsi tőzsdén. A krízis különösen súlyosan nehezedett Magyarországra, gazdaságunknak a bécsi piaccal való szoros kapcsolata miatt. Ráadásul hozzá társult az országot akkoriban sújtó rossz mezőgazdasági termésből bekövetkezett zilált pénzügyi helyzet is. A Sugárút, mely addig a pestiek egyik legszebb reménye volt, kezdett a legnagyobb aggodalmukká válni. Azt állították, hogy nem épülhet ki a tervezett öt év alatt, miután a pénzügyi válság akadályozza azt. Pontosabban az is felmerült, le kellene mondani e luxusút megvalósításáról. A válság miatt az útvonal kiépítését szervező Sugárúti Építő Vállalat néhány év múlva úgy döntött, nem tudja vállalásait teljesíteni. Ám a Fővárosi Közmunkák Tanácsnak a világválság "berobbanásának" évében kinevezett vezetője,
Podmaniczky Frigyes báró a maga makacs optimizmusával nem kívánt tudomást venni a pénzügyi krízisről. Elhatározta, hogy mindenképpen lesz Budapestnek egy reprezentatív sugárútja.
A Sugárúti Építő Vállalat távozását követően a Közmunkák Tanácsa úgy határozott, hogy saját kezébe veszi a Sugárút kivitelezésének irányítását. Ez a bátor döntés végül gyümölcsözőnek bizonyult: az utolsó üres telkek beépítése után, 1885. május 1-jén ünnepélyes keretek között adták át az új útvonalat, amelyet ekkor neveztek el Andrássy útnak.
A születési- és pénzarisztokrácia által megrendelt palotabérházak, bérpaloták és villák 2,3 km hosszú útvonalának az egyik legtöbb épületét alkotó építészeként jelölhetjük meg Freund Vilmost a 11 épületével. Az építőművész (1846-1920) Pakson született, de kisgyermekkorában a családja Budapestre költözött. A zürichi műegyetemen tanult a kor kimagasló építészeti tervezőegyénisége és teoretikusa, Gottfried Semper tanítványaként.
Freund tervezői munkássága főként a neoreneszánsz stílus jegyében bontakozott ki, több mint ötven épületet álmodott meg. Művei szinte kizárólag fővárosunkban találhatóak, és sokféle épülettípusban valósította meg elképzeléseit. Az olasz neoreneszánsz stílus dominálja életművét, de emellett francia és német neoreneszánsz, keleties motívumok, valamint neobarokk és szecessziós elemek is fellelhetők benne, sőt, a svájci villaépítészet hatása is érződik alkotásaiban. Legnagyobb hatását a bérházak világában gyakorolta, amelyek a korabeli városok legjellemzőbb építkezései voltak, de figyelemre méltó kórházépítési munkái is gazdagítják örökségét.
Sugárutunk négy jól elkülöníthető szakaszra oszlik. Ahogy a Hősök tere irányába haladunk, a szakaszok fokozatosan szélesednek, és egyre több zöldellő fa kíséri utunkat. A negyedik szakaszban pedig eltűnik a zártsorú beépítés, amely eddig jellemezte a területet. Freund kilenc bérháza a belső, vagyis az első szakaszon található, míg két villája a külső, azaz a negyedik szakaszon épült meg. Különösen figyelemre méltó az Andrássy út belső részén, a Bajcsy-Zsilinszky útnál kezdődő szakaszban található 5. házszámú épület, amely sok érdekes részletet rejt magában.
Kép: Jeney András művészi alkotása
Keppich Lipót (1815-1907) terménykereskedő és szeszgyáros, valamint felesége, Brüll Antónia, 1882-ben megbízta Freund Vilmos építészt egy bérpalota megvalósításával. Lipót nem csupán sikeres üzletember volt, hanem az 1882-ben alapított Szegedi Szeszgyár és Finomító Részvénytársaság alapító igazgatóságának tagjaként is tevékenykedett. Érdekesség, hogy az építkezés során Freunddal együttműködött Brüll Zsigmond is, aki 1881-ben az Andrássy úton építtetett. A két férfi közötti kapcsolat nem csupán szakmai, hanem rokoni is volt, hiszen Brüll Zsigmond a Keppich családhoz, pontosabban Brüll Antóniához fűződött. Így tehát Freund Vilmos számára a megbízás a családi és szakmai kötelékek szerves részét képezte.
A homlokzat 15 szakaszra tagolódik, ahol a szélső és a középső három szakasz hangsúlyosan előreugrik a fő síkból. Az utcafrontot egy rusztikus burkolat díszíti, amely felfelé haladva fokozatosan simábbá és elegánsabbá válik. Minden homlokzati nyílás félköríves záródással rendelkezik, ami különleges karaktert kölcsönöz az épületnek. A földszint középső része diadalívszerű kapuzatot alkot, dór stílusú fejezetű oszlopokkal, amelyek az első emeleti erkélyt tartják.
Kép: Jeney András művészi alkotása
A diadalív párkányának alsó részén megjelenő rombusz és csepp motívumok különös párhuzamot mutatnak a genovai Bendinelli Sauli palota erkélyének alsó oldalával. E palota a 16. században épült, de mai formáját 1852-ben nyerte el. Freund, aki korábbi itáliai tanulmányútja során hosszabb időt töltött a városban, valószínűleg a helyi stílus hatására formálta meg ezt az elemet. A legdíszesebb szinten, az első emelet két végén, egy-egy erkély található, amelyeken az alsó részen rombusz díszítések láthatók. Ezek a díszek emlékeztetnek Semper számos bécsi épületének hasonló részleteire, és nem kizárt, hogy Freund így kívánta kifejezni tiszteletét egykori mestere iránt.
Az első és második emelet között övpárkány húzódik, ebben répák ábrázolása is látható Keppich terménykereskedő hivatásához illően. A második és harmadik emeletet óriás falpillérek kapcsolják egybe, a homlokzat első ránézésre jóllehet legfeltűnőbb vonásaként. A második emeleti ablakok fölött váltakozva háromszögű oromzatok, illetve kagylóhéjas tárcsamotívumok ékeskednek. Formáiban nagyon hasonlít egymásra a Brüll-bérház és a Keppich-bérház legfelső dombormű fríze, mely az erős díszítettsége miatt a homlokzat egy igen szembeötlő eleme.
Kép: Jeney András művészi alkotása
Az alaprajz kettős traktusú elrendezést mutat a Sugárútra néző oldalán. A hátsó részen két udvar található, amelyeket egy tűzfal választ el a szomszédos ingatlan udvarától. A két udvar közé helyezkedik el a lépcsőházakat magában foglaló épületszárny. Az építész kreatívan alakította ki a földszintet, ahol bolthelyiségek kaptak helyet, mögöttük pedig raktárak, egy mosókonyha és egy lakás található. Az első emeleten egy tágas lakás helyezkedik el, amely étteremmel is rendelkezik, emellett tervezett egy kisebb lakást és egy cselédlakást is erre a szintre.
Ezért a homlokzat elegáns díszítése és az alaprajz elrendezése alapján egyértelmű, hogy ezen az emeleten élt a legtehetősebb bérlő.
A második emeleten négy tágasabb és egy kompaktabb lakás került kialakításra, ahol a szobák méretei jelentősen kisebbek, mint az első emeleten. A harmadik emeleten hasonlóan négy nagyobb és egy kisebb lakás várja a lakókat, itt is a második emelethez hasonló elrendezés jellemzi a szobákat.
A kapualj félköríves boltozatú. Gipszből készült domborműfríz, mennyezeti díszítőfestés és nőfigurák tartotta háromszögű oromzatok növelik a helyiség pompáját. A domborművek figurái oly plasztikusak, hogy szinte leválnak a fal síkjáról. A baloldali udvar nagyobb méretű.
Kép: Jeney András művészi alkotása
A Nemes Márta művészettörténész 1979-ben készített, kéziratban fennmaradt tudományos dokumentációja részletesen bemutatja a nagyudvar tengelyében egykor álló, szobordíszes falikút történetét. A dokumentumban található egy fénykép is, amely azt a romos állapotú műalkotást örökíti meg, azonban sajnálatos módon ez a szobordísz ma már nem lelhető fel a korábbi helyén.
A tűzfalakon feltűnik az Andrea Palladio nevével fémjelzett, a 16. századi olasz reneszánsz építészet inspirálta díszítőelemek sora.
Ismétlődnek a főhomlokzati tárcsamotívumok is, de belsejükben portrék vannak.
Kép: Jeney András művészi alkotása
A ház története színes és gazdag múltat hordoz, hiszen itt élt Neumann Ármin (1845-1909), aki nemcsak jogász és ügyvéd volt, hanem egyetemi tanárként is jelentős hatást gyakorolt a magyar jogászképzésre. Szabadelvű párti országgyűlési képviselőként a politikai életben is aktívan részt vett, emellett az Izraelita Földművelési- és Kézműves Egylet Kertészképző Iskolájának alapítójaként a mezőgazdasági oktatás előmozdítására is nagy hangsúlyt fektetett. A ház másik neves lakója Herzog Ármin (1839-1888) volt, aki orvosként és a Budapesti Orvosegylet tagjaként szolgálta a közösséget, hozzájárulva ezzel a korabeli orvosi tudomány fejlődéséhez. A legkiemelkedőbb figura azonban Montag Lajos (1906-1998) nagybőgőművész volt, akinek nevét emléktábla örökíti meg a homlokzaton. Az Operaház elismert tagjaként és a Zeneakadémia tanáraként nagy népszerűségnek örvendett, emellett a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának szólamvezetőjeként is maradandó nyomot hagyott a hazai zenei életben. Ő volt az, aki kezdeményezte az 1969-es genfi nagybőgő-versenyt, amely az első jelentős európai megmérettetés volt a hangszer művelői számára. Montag nem csupán a zene iránti szenvedélyét élte meg, hanem a bőgőkészítés mesterségével is foglalkozott, hozzájárulva ezzel a hangszerkultúra fejlődéséhez. A századfordulón a házban működött a Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytársaság, valamint a Szigetvár-Kaposvári Helyi Érdekeltségű Vasút Részvénytársaság, amelynek irodái szintén itt találhatóak. A Magyar Országos Bank költözése tovább növelte a hely jelentőségét, így a ház nem csupán kulturális, hanem gazdasági központként is funkcionált a múltban.
Holzer Ede kávéháza 1899 és 1916 között ezen a helyen várta szeretettel vendégeit.
Amikor a bérház a Magyar Országos Bank székházává alakult, építészünkkel, a névrokon Freund Dezső tervei alapján, a nagyobb belső udvarban a beépítések jelentős részét megvalósították. Az utókor azonban a kisebb udvar földszintjének teljes területét is beépítette. Freund Vilmos, aki az Andrássy út egyik legtermékenyebb építészének számít, e művészileg gazdag palotája ma viszonylag jó állapotban van. Érdemes lenne átgondolni a korábban meglévő udvari kút szobordíszeinek visszahelyezését, hiszen ezek a részletek tovább gazdagíthatnák az épület esztétikáját.
Nyitókép: Az Andrássy út és a Kodály körönd látképe, ahonnan a Városliget irányába tekinthetünk. Ez a lenyűgöző felvétel az 1890-es évek elején készült, megörökítve a korabeli Budapest hangulatát. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György gyönyörű fényképei.
