Lenyűgöző prémium minőségű milliós taposóaknával!

Ezt az autót nyugodtan nevezhetjük tartós tesztnek, hiszen két hónapon át élvezhettem a fehér XC70-es társaságát. Ugyanolyan kellemes volt vele elugrani a boltba, mint elindulni az ország másik végébe, és sosem kellett a szokásos bosszúságokkal bajlódnom. Talán éppen ez tette számomra annyira vonzóvá, míg a tulajdonos számára igencsak frusztráló élmény volt. Az autó azért pihent nálam, mert szervizről szervizre járt, amíg végre sikerült kiirtani belőle a rejtélyes problémákat, én pedig csak élveztem az autózás örömét a két szervizszámla között. Így szép az élet, és így remekel egy harmadik generációs XC70. Ha nekem kellett volna gondoskodnom róla, lehet, hogy már rég a lángok martalékává vált volna!

Úgy vélem, hogy egy idősebb prémiumautónál ez szinte elkerülhetetlen. Lesznek olyanok, akik tíz év múlva is azzal a meggyőződéssel szállnak ki belőle, hogy ez a legjobb és legmegbízhatóbb autó a világon, míg másoknak hónapról hónapra borsos költségekkel kell szembenézniük, mert valami drága alkatrész felmondta a szolgálatot, és már csak a márka elfeledését kívánják. Az XC70 esetében viszont egy kedvező helyzet adódik: ha tisztában vagy azzal, melyik motort érdemes választanod, és figyelembe veszed a lényeges részleteket, akkor könnyedén elkerülheted a nem kívánt problémákat.

Az XC70 már korábban is lenyűgöző megjelenésű autó volt, de a legújabb generációváltás után egy még markánsabb és dinamikusabb orrdizájnt kapott. A forma modern, ugyanakkor megőrzi a konzervatív vonásokat, ami egy vonzó és harmonikus összképet teremt – különösen az emelt kivitelben. Az XC70 olyan, mint a Volvo válasza az A6 Allroadra. A hat centiméteres futóműemelés, a masszív műanyag elemek és az erőteljes lökhárítók mind azt sugallják, hogy ez a jármű igazi terepjáró képességekkel bír – pedig valójában nem az.

Sokan tévesen hiszik, hogy az XC70 egy igazi terepjáró, ám ez a mítosz nem állja meg a helyét, és ennek következményeként sokan brutálisan megverik az autó alját. Bár az általános felépítése és a karosszéria nem hajlamos a rozsdásodásra, a sérülékeny elemek viszont könnyen szenvednek a durva használattól. Hullámos murvás utakon vagy földutakon jól teljesít, de komolyabb terepre senki ne merészkedjen, hiszen a 1,7 tonnás súlya könnyen elmerülhet a sárban. Az XC70 igazán azoknak készült, akiknek folyamatosan meg kell küzdeniük meredek emelkedőkkel, legyen szó téli, nyári, esős vagy havas időszakról, hogy hazaérjenek. Ideális választás annak, akinek a hétvégi háza a dombtetőn helyezkedik el, és csak zergejárta földutak vezetnek oda. Az egyetlen dolog, amire érdemes figyelni, az az első sárvédők hátsó-alsó része, ahol a doblemez mögött – mint sok más autónál – a sár felhalmozódhat, és veszélyeztetheti a fém védelmét.

A Volvo akkoriban kifejezetten puhára hangolta a rugózást és a csillapítást is, így a kisebb-nagyobb hézagokat szépen kimozogja. A 17-es felni a peres gumival nekem egy kicsit sok, nem illik sem az autó karakteréhez sem a vezetési élményéhez. A nyomvájús utak folyamatosan rángatják a kormányt, én meg csak próbálom az úton tartani a közel ötméteres testet. A puha rugózással kombinálva a jelenség olyan, mintha ladikkal próbálnám legyőzni a tengeri vihart, de sima úton kiváló. Kanyarban nagyot billen, de nem instabil, fekezésnél és gázadásnál pedig vagy az orrát vagy a seggét emeli - majdnem, mint egy régi, amerikai cirkáló.

A felhőn lebegő feeling a beltérben is dominál. Ahogy farral előre ránehezedsz a hűtött-fűtött bőrülésekre, mélyen megsüllyed alattad a szivacsozás, ami modern autótól váratlan érzés. Túlzás nélkül egy fotelben érzed magad, ami éppen csak annyira ölel, hogy ne ess ki az ablakon kanyarban. Az XC70 belterében a rokon V70-nel és S60-nal ellentétben csak igazi bőr huzatot használtak, ami némi ápolás ellenében igazán tartós. Semmi sem marad a kezedben: a gombok, a lebegő műszerfal, a multikormány és a középkonzol is hibátlanul vészelte át az elmúlt 15 évet, mivel a korábbi Volvo-generációkra jellemző gusztustalan beltéri kopás már nincs jelen.

Ez a fehér Volvo szinte csúcsfelszereltségű, tele van minden olyan földi jóval, amit 2010-ben egy prémium autótól elvárhattál - csupán a távolságtartó tempomat hiányzik, amely csak később, a frissítések révén vált elérhetővé. A lebegő középkonzol ügyesen nyúlik a könyöklő felé, így minden gomb könnyen elérhető. A multikormány vezérlőelemei jól láthatóak és kényelmesen használhatóak. A jobb kezednél található karima mögött egy joystick is helyet kapott néhány gombbal, amellyel a középkonzolból kiemelkedő navigációs rendszer működtethető. Bár ennek a funkciónak ma már nem sok értelme van, a rendszer könnyedén frissíthető modern megoldásokra - például Apple CarPlay-re vagy Android Auto-ra - így a vezetési élmény valóban korszerűvé válhat.

A harmadik XC70-et rendesen megnyújtották az elődjéhez képest, így teljes hosszban 10,5, tengelytávban 5,2, széltében pedig 1,6 centit nőtt az autó. Ez mind utastérben és csomagtérben realizálódik: ebben a generációban már 575 litert nyújt a csomagtartó, míg elődje ennél 90 literrel kevesebbet tudott. Az utastér első felét jóval filigránabbra rajzolták az elődjénél, így nemcsak számokban, de látszatra is tágasabb. A világos színek és a lebegő középkonzol szellőssé teszi, hátul pedig csupán a lábtér méretéből fakadóan is bőségesnek érződik, pedig oda is kanapéágy jutott üléspad helyett.

Lépj a testes fékpedálra, és nyúlj a masszív váltóbothoz, amely szinte túlméretezettnek tűnik. Lassan, megfontoltan húzod D-be, és hagyod, hogy az autó finoman elkezdjen kúszni. A kisebb gázadásra nem reagál, ezért határozottabban kell rászorítanod, hogy az öthengeres dízelmotor felébredjen, és kiadós erővel mozdítsa meg a vaskos testet. Az autó orra felemelkedik, és a 2,4-es motor halk dübörgése csak egy sejteket izgató emlékeztető, hogy itt bizony nagy teljesítményről van szó. Az erő nem tolakodó; a motor főtengelyének fordulatszáma általában 2500 fölé sem ugrik, hiszen a 420 Nm-es maximális nyomaték már 1500-tól rendelkezésre áll. A kisebb turbó elegánsan tölti fel a motort, de ha szükség van a sebességre, az elektronika átkapcsol a nagyobb turbóra, és 4000 felett megérkezik a 205 lóerő. Erre az elektronikai rendszerre érdemes fokozott figyelmet fordítani, hiszen a technológia ilyen korban hajlamos lehet a meghibásodásra.

A városi forgalomban nem igazán találja a helyét, hiszen a hatsebességes automata váltó hajlamos sokat váltogatni, mintha folyamatosan próbálná megjátszani a sportosságot. Számára sokkal kellemesebb az országúti vagy autópályás közlekedés, ahol a tempó is megvan, de 120-130 km/h sebességnél már érezhetően felerősödik a szélzaj, főleg az A-oszlopok táján. Teljesítménye arányában nem nevezhető kimagaslónak, inkább elegánsan tolja előre az autót. Nem fogja megterhelni a nyakadat, és minden előzést magabiztosan, egy prémium autótól elvárt módon tudsz majd végrehajtani.

A technika valóban lenyűgöző, a turbólyuk létezéséről pedig fogalma sincs annak, aki kipróbálja. A hangzása pedig még a legnagyobb öthengeres motorok iránti szkeptikusokat is meg tudja győzni. Azonban Sziklavári Tamás, a Volvo szakértője, figyelmeztet arra, hogy ez a motor nem éppen a legjobb választás, ha harmadik generációs XC70-est vásárolnánk. A gyengébb D5 motorok, valamint az erősebb variánsok sokkal megbízhatóbbak, és nem rejtenek olyan váratlan meglepetéseket, mint ez a típus. A 205 lóerős motorral kapcsolatban komoly problémák merülhetnek fel, például a hengerek repedése, a hengerfej törése, és ha a gyenge hosszbordásszíj elszakad, akkor a vezérműtengely is megsínyli. A középső hengert ráadásul nehezen hűtik, mivel két-két hengert balról és jobbról turbók melegítenek, míg a tűzfal felől szintén két turbó dolgozik rajta. Tamás tanácsa, hogy különösen figyeljünk arra, hogy a motor megfelelően lehűljön leállítás előtt, és a melegedés során ne csak a víz, hanem az olaj is elérje az optimális hőmérsékletet, mielőtt elkezdjük terhelni.

A fehér XC70 története igencsak kalandosra sikeredett, hiszen szinte minden lehetséges típushiba megmutatkozott rajta, ráadásul a DPF is megélt már néhány kálváriát a busnyákolások során. Korábban már megosztottam a sztoriját, ott tartottunk, hogy Novoth Tibi széthúzza a szerelési anyagokat az asztalán, és próbáljuk kideríteni, mi is állhat a rejtélyes turbóhiba hátterében. Bár a feltöltőrendszer viseltes volt, az nem indokolta volna azt a hibát, ami miatt az autó 3000 fölött leállt. Sokkal súlyosabb problémára derült fény: a hengerfejből egy hidrotőke fészek tört ki, és ott lógott, amíg ki nem szedték. A felújított hengerfej és turbópár ára másfél millió forintra rúgott (plusz munkadíj), de sajnos az autó még mindig füstölt, bár az ereje már visszatért. Az utolsó nagyobb beavatkozás a porlasztók cseréje volt, ez volt az a pont, ahol végre egészségesnek nyilváníthattuk a járművet. Ha ezt a történetet leírva nézzük, úgy tűnik, mindez villámgyorsan történt, ám a valóságban a tulajdonos egy egész éven át küzdött az autóval. Két és fél-három millió forintnyi költség után végre sikerült elérni, hogy az XC70 ismét megbízhatóan működjön.

Az autó mostanra újra Németország területére került, és a tulajdonosa úgy határozott, hogy megválik tőle. Ilyen helyzetben okos döntést hozni nem egyszerű feladat. Az ember nehezen engedi el a járművet, főleg miután annyi pénzt fektetett bele. Tudja, hogy a ráfordított összegek sosem térülnek meg teljes mértékben, ami csak tovább nehezíti a búcsút.

Tamás véleménye szerint a 205 lóerős D5 motor kivételével az összes többi változat ajánlható, ami rendkívül széles választékot kínál. A gyártás 8 éve alatt összesen 32 különböző teljesítményszint állt rendelkezésre a modellhez, és gyakran csupán 10-20 Nm nyomaték eltérés tapasztalható két variáció között. A kínálatban 4-, 5- és 6-hengeres motorokat találhatunk, amelyek 1,6-tól 3,2 literes hengerűrtartalommal és 111-től 304 lóerős teljesítménnyel rendelkeznek.

A kisebb négyhengeres dízelmotorok a PSA csoport portfóliójából származnak, és számos modellben megtalálhatók. Ezek a motorok általánosan megbízhatónak számítanak, azonban a kokszosodás problémája olykor előfordulhat. Tamás véleménye szerint a megfelelő minőségű motorolaj használata és a precízen betartott olajcsere-intervallum segíthet elkerülni ezt a kellemetlenséget. A négyhengeres benzinmotorok is hosszú élettartamúak, és ez a jellemző az öt- és hathengeres verziókra is igaz. A dízelmotorok között csak 4-5 hengeres lehetőségek találhatók, de Tamás kiemeli, hogy a széria végén gyártott 215 lóerős, 420 vagy 440 Nm nyomatékkal rendelkező modellek kiemelkednek teljesítményükkel. Az autó a sokadik ráncfelvarrás után már annyira kiforrott, hogy nem ismert típushibával rendelkezik, és ez a motorokra is igaz. Érdemes a 2013 és 2016 között készült példányokat keresni, hiszen a tartósságukat az áruk is tükrözi, így azok, akik megbízható és tartós autót szeretnének, jó helyen járnak.

Ebben a generációban még elérhető volt egy hatgangos kézi váltó, ami elég tartós holmi, de kicsi az olajtöltete. A hatodik fokozat elég magasan van a többihez képest, így ha kicsit is csökken az olajszint, akkor megszűnik a kenése és hamar elkopik. Tamás szerint a jó Volvo-szerelők ismerik a jelenséget és egy picit mindig tovább töltik a váltót, mint kéne. Az automata váltóval szintén nincs nagy gond, de annak is a jó olaj a lelke. Érdemes 40-60 ezer kilométerenként leengedni az olajat, átmosni a rendszert és jó minőségű kenőanyaggal feltölteni a hatgangos szerkezetet, akkor nem lesz vele probléma.

Az utolsó tétel a hajtásláncban, amire érdemes figyelni, az a Haldex összkerékhajtás - ha van az autóban. Nincsenek különösebb igényei, a ricnis tengelyt sem darálja le sok kilométer után, mint a régebbi Volvókon. Érdemes néha cserélni az olajat a hátsó diffiben, illetve a Haldex-kuplungban, akkor jó eséllyel sokáig rendben lesz.

A cikk írásakor 17 darab XC70 volt a Használtautó.hu-n ebből a generációból. Az ár kicsivel hárommillió alól indul és 8,5 millióig ér, de a vége egy aránylag fiatal, nagy motoros változat. Olyan 3,5-4 millió forint környékén egészségesebb darabokat is lehet venni, viszont elég keveset találni 300 ezer kilométer alatti futással. Sajnos visszamenőleg ritkán látjuk azt, hogy egy autót ki szervizelt és hogyan, ezért bár elcsépelt, de fontos: szakemberrel át kell vizsgáltatni.

Az XC70 harmadik generációja olyan jármű, amelynél érdemes megfontoltan választani, hiszen nem szabad fejest ugrani a vásárlásba. Alaposan mérlegeld a motoropciókat, és ne felejtsd el alaposan átnézni a karosszériát is. Bár nem tartozik a problémás autók közé, ha nem figyelsz, könnyen belefuthatsz olyan buktatókba, amelyek miatt azt gondolhatod, hogy az XC70 egy elhanyagolt csoda – pedig valójában nem az. Amikor a megfelelő modellel találkozol, szerintem a korának egyik legkiemelkedőbb prémium autóját ülsz a volán mögött.