Profitkorlátozás? A kiskereskedelmi láncok számára igazi öröm, ha sikerül elérniük az egyszázalékos nyereséget Magyarországon.

Pénztáros foglalkozást betöltő munkatárs az Aldi egyik budapesti I. kerületi boltjában - Kép: Szigetváry Zsolt / MTI

A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely bejelentette, hogy a kormány mérlegeli a profitkorlátozást az élelmiszerinfláció megfékezése érdekében. Egy későbbi újságírói kérdésre reagálva pontosította a helyzetet, megjegyezve, hogy jelenleg még nem született konkrét döntés arról, hogyan valósulna meg ez a lépés, mivel a kormány még tárgyal a piaci szereplőkkel. Kiemelte, hogy többféle lehetőség létezik a profitkorlátozásra, és mind a hatósági, mind az önkéntes módszerek reálisak, utalva arra, hogy a piaci szereplők saját kezdeményezésükre is bevezethetnek profitkorlátokat. Ha ez nem valósulna meg, a miniszter elmondása szerint a kormány kénytelen lenne állami beavatkozásra, például a profitmaximálás vagy az ársapka visszaállítása formájában.

A kormány kiindulópontja, hogy felébredt a korábban legyőzöttnek mondott infláció Magyarországon, az élelmiszereknél különösen érzékelhető volt az emelkedés az elmúlt hónapokban: januárban 6 százalékos drágulást mért a KSH. Ebben benne volt a tavalyi rossz év a mezőgazdaságban, illetve a forint elmúlt hónapokbeli gyengesége is, hiszen az egész ellátási lánc tele van eurós tételekkel: csomagolóanyagok, az energia egy része, de az alapanyagok, a sertéshús, a tej, a gabona sokszor szintén nyugati benchmarkokhoz, tőzsdei jegyzésekhez vannak igazítva.

Az áremelkedés mögött néhány termék jelentős súllyal bír, és éppen azok a tételek emelik meg az árakat, amelyeknél korábban már történt áremelés.

A legutóbbi, a mainál sokkal súlyosabb inflációs időszakban a kormány árstopot vezetett be bizonyos alapvető élelmiszerek esetében. Elemzések sora mutatta ki, hogy ez a lépés összességében több kárt okozott, mint amennyi előnyös hatást gyakorolt az élelmiszerpiacra és a kiskereskedelemre. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy azok az emberek, akik szinte kizárólag az ársapkás termékekre támaszkodtak, ténylegesen olcsóbban juthattak élelemhez, különösen akkor, amikor az ételinfláció a csúcsra hágott. Azonban figyelembe kell venni, hogy az ársapka hatására a többi termék ára mesterségesen megemelkedett, így valószínű, hogy a vásárlók többsége végül máshol, például a zöldségek és gyümölcsök árában, megtérítette azt, amit a liszt, tojás vagy csirkefarhát árából nyert.

A korábbi adminisztratív intézkedések utóhatásai egyértelműen megfigyelhetők. Nem csupán a 2023 végén megszüntetett ársapka, hanem a későbbi kötelező akciók is hozzájárultak ahhoz, hogy a 2022 elején bekövetkezett élelmiszerinfláció hatása csak késlekedve érvényesült a hatósági áras termékek áraiban. Ráadásul a bázis, amelyhez viszonyítunk, mesterségesen alacsonyan maradt, mivel tavaly még 0 vagy akár mínusz 15 százalékos árréssel kellett forgalmazni az alapvető élelmiszereket.

A novembertől januárig terjedő időszak során négy olyan termék emelkedett ki a drágulásával, amelyek közül vagy maguk a termékek, vagy a termékcsoport domináló elemei korábban ársapkás státuszban voltak. Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, hiszen a korábbi árszabályozás jelentős hatással volt a piaci dinamikákra.

A tavaly júliusban kezdődött áremelkedést a korábbi ársapka és a kötelező akciók utólagos hatásai magyarázzák. Az élelmiszerinfláció 2022 januárjától 2025 januárjáig körülbelül 65%-os átlagot mutatott. A négy említett étel közül a tojás ára kiemelkedően nőtt, ami részben a madárinfluenza miatt alakult ki, amely az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Észak-Európában is súlyos problémát jelentett. Bár hiány nincs, a piac szűkössé vált. A tej ára 2,8%-kal emelkedett, ami az élelmiszerinfláció átlagába jól beleillik, sem kiugróan alacsony, sem túlzottan magas. A liszt ára még mindig nem érte el az átlagos szintet, míg az étolaj áremelkedése nem haladja meg a három évvel ezelőtti szintet, bár azt megelőzte egy jelentős drágulás. A tejtermékek esetében az alapanyagok ára jelentősen nőtt, ami szintén beépült a végső árakba. Az itteni áremelkedés várhatóan a nyár közepére enyhül, ahogy a bázishatás a sapkás termékeknél eltűnik.

A magyar élelmiszerárak helyzetét tovább súlyosbítja, hogy az MNB korábbi elemzése szerint, amely az ársapkákat is kritizálja, a hazai élelmiszeripar termelékenysége rendkívül alacsony szinten stagnál.

Az állami árkorlátozások hatása hosszú távon úgy tűnik, hogy inkább hátrányosan érinti a piacot, azonban a kormány politikai szempontból mégis sikeresnek tarthatja az ársapkák bevezetését. Ellenkező esetben nem lenne szükség arra, hogy időről időre felmerüljön a visszaállításuk lehetősége.

Az, hogy most nem sietnek az intézkedések bevezetésével, arra utal, hogy ők is észlelik a benzin és élelmiszer esetében fellépő káros mellékhatásokat. A csütörtökön bejelentett profitkorlátozás pedig egy új és eddig példa nélküli lépés a történetben; komoly kérdés, hogy miként működne, ha hivatalos keretek között bevezetnék. A bevételoldali korlátozás, vagyis a revenue cap, létező gazdaságpolitikai eszközként az árak visszaszorítását célozza, de általában olyan iparágakban alkalmazzák, ahol monopol vagy erősen oligopol helyzet áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatók fölényben vannak a fogyasztókkal szemben, így képesek aránytalanul magas árakat kérni egy nélkülözhetetlen termékért, ami a fogyasztókat súlyosan érintheti.

Jó példa erre az energiapiac, míg a kiskereskedelem teljesen eltérő képet mutat. Ez az iparág az egyik legintenzívebb versenyt képviseli, ahol még a legnyugodtabb időkben is hihetetlenül alacsonyak a nyereségek.

Az utóbbi években Magyarországon a kiskereskedelmi szektor nem éppen a békeidők színhelye volt. Ha a nagyobb külföldi láncok nyereségét vesszük alapul – melyek nem mellesleg a kormány régóta tartó mumusai – akkor láthatjuk, hogy a korlátozási szükségletek igazán kérdésesek. A legfrissebb hivatalos adatok szerint, amelyeket a 2023-as évre vonatkozóan ismerünk, a Lidl csupán 2,3 százalékos, míg a Penny 1 százalékos bevételarányos nyereséget mutatott fel. Az Auchan, amely már részben magyar hátterű, éppen csak meghaladta a nullát. Ezzel szemben a többi jelentős külföldi szereplő – mint a Spar, Tesco és Aldi – veszteséget könyvelhetett el, ami szerintük a kiskereskedelmi különadó tízmilliárdos nagyságrendű terhe miatt következett be.

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve, 2024 sem hozott kedvező fordulatot. Újabb állami terhek sújtották a vállalatokat, mint például az EPR és a víz- és csatornadíjak emelése, melyek két részletben érkeztek. Sok cég kezdetben átvállalta ezeket a költségeket, de végül az újabb inflációs nyomás is rátett egy lapáttal. A kiskereskedelmi szektor szereplői közül valószínűtlen, hogy kiugróan jó eredményekkel rukkoljanak elő a beszámolókban; valószínűleg a nyereségek 1 százalék körül alakulnak majd.

Az ételek árára nyilván az élelmiszeripar és az ottani profitok is hatnak (a nagy inflációs hullám idején inkább ebben az ágazatban szálltak el a marzsok), de a kormányinfós tájékoztatásból nem derült ki egyértelműen, ők terítéken vannak-e most.

Felhívtuk néhány kiskereskedelmi és élelmiszeripari szereplőt, hogy jobban megértsük a háttérben zajló folyamatokat, és hogy miként folynak a tárgyalások az NGM és a különböző szektorok között. Az információk alapján a kormányinfón említett profit- vagy marzskorlátozás egy új irányvonalat képvisel, hiszen korábban nem volt szó erről ilyen formában. Az általános megfogalmazás miatt azonban nehéz pontosan tudni, hogy ez kire és milyen szabályozásra vonatkozik, így a részletek kommentálása is bonyolult. Információink szerint az eredeti tervek szerint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a tejtermelőkkel és tojásosokkal folytatott volna megbeszéléseket, amelyek vélhetően már meg is történtek, de úgy tűnik, hogy a kormány irányvonala azóta megváltozott.

Egy ideig a horvát rendszer körüli pletykák keringtek, amelynek lényege, hogy bizonyos termékekhez rögzített hatósági árakat rendelnek, míg más termékek esetében a profit maximalizálása a cél. Képzeljünk el egy példát: a trappista sajt ára állandó, tehát nem lehet magasabb, mint a megállapított ár. Ezzel szemben az edami sajt esetében az ár változhat, de a haszonkulcsot legfeljebb 8 százalékra korlátozzák.

A piaci törvényszerűségek következményeként várhatóan újra jelentős inflációval kell szembenéznünk. A profitjukat visszaszerezni kívánó vállalatok ugyanis emelni fogják más termékek árát. Az árak emelkedése után pedig ritkán tapasztalható, hogy a korábbi szintre visszaesnének.

Volt, aki abban bízott, hogy nem biztos, hogy jön ez az egész, hiszen ahogyan Gulyás Gergely is mondta: még várják, hogy lesz-e valamilyen önkorlátozás. Ugyanakkor a politikai logika inkább azt diktálja, hogy lépjen valamit a kormány, mert az emberek azt azért ritkán érzik maguktól, hogy kellőképpen alacsony egy termék ára. Ráadásul ha már egyszer bemondták, hogy a csőben vannak a drágulás elleni lépések, akkor furcsa lenne végül nem mutatni aktivitást.

Összességében elmondható, hogy bár a konkrét részletek még homályosak és talán formálódóban vannak, úgy tűnik, hogy egy új intézkedési terv körvonalazódik, amely tartalmazhat olyan elemeket, amelyek eltérnek az előző árszabályozási ciklustól. A kormány látszólag arra is támaszkodik, hogy az ellátási lánc szereplői – mint a termelők, élelmiszeripari vállalatok és kereskedelmi láncok – nem működnek összehangoltan. Az ágazati együttműködés hiánya miatt mindenki arra törekszik, hogy a lehető legkevésbé érintse őt hátrányosan az új intézkedések bevezetése.

Az általunk megkérdezett szereplők mindannyian abban bíznak, hogy nem készül olyan, a "ötéves tervhez hasonló" beavatkozás a folyamatokba, amely a teljes ellátási láncot érintené. Egy ilyen lépés ugyanis a korábban ársapkás termékeknél tapasztalt áruhiánynál is drámaibb helyzetet idézhetne elő.