Titkos üzenetek pulóverekbe bújtatva - női kémek a második világháború árnyékában.
Képzeljük el, hogy a kötés világa egy szövevényes mese, ahol a "sima" és a "fordított" szavak kulcsszerepet játszanak. Még azok is, akik sosem merültek el a tűk és fonalak birodalmában, valószínűleg találkoztak e két fogalommal. Ezek az alapszemek nem csupán egyszerű technikák; ők a kreatív kifejezés eszközei, amelyekből pulóverek, sálak, vagy akár a második világháború titkos üzenetei is kibontakozhatnak. A kötés titka abban rejlik, hogy a sima és fordított szemek játéka révén különleges minták születnek. Ezek a technikák, mintha varázslatos kulcsok lennének, megnyitják az ajtót a végtelen lehetőségek világába, ahol a fonal és a kreativitás találkozik.
Képzeljünk el egy nagymamát, aki az ablaknál ül, kezében a kötőtűvel, és a világot figyeli. Ahogy egy vonat zúg el jobbra, ügyesen köt egy bogyót a pulcsira, majd amikor egy másik vonat halad el balra, hirtelen egy lukat formál a mintában. Talán ez a német vonatok zörrenését is jelképezheti, ahogy a távolban eltűnnek. Az ablak mögött zajló élet és a kötés nyugalma különös harmóniában találkozik.
Ez a különleges kódolt üzenetküldési forma az irodalom világában is megjelent. Charles Dickens A két város meséje című regényében Madame Defarge, a hideg és számító francia nő, nyugodt lélekkel köt a nézők között, miközben a guillotine a francia arisztokrácia feje fölött lebeg. Lelkesedéssel alakítja a szemek sorozatát, ami titkos üzenetet hordoz arról, hogy ki lesz a következő áldozat a kivégzőosztag markába.
A háborúk során – legyen szó a huszadik századról vagy korábbi időszakokról – a nőket gyakran arra ösztönözték, hogy készítsenek meleg ruhadarabokat a harcoló katonák számára. Zoknik, sapkák és pulóverek kerültek a figyelem középpontjába, hogy megvédjék őket a zord időjárástól a frontvonalon. Idővel azonban egyértelművé vált, hogy ezek a textíliák nem csupán a fizikai védelmet szolgálják, hanem üzeneteket is közvetíthetnek. Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű sálban vagy pulóverben titkos üzenetek rejtőznek? Az ilyen ruhadarabok így nemcsak funkcionálisak, hanem érzelmi és kommunikációs értékkel is bírnak.
A második világháború során a britek egyik legérdekesebb kémje Phyllis Latour Doyle volt, aki különleges tehetségével és kreatív módszereivel vált híressé a titkos üzenetek előállításában és átvitelében. 1944-ben érkezett a megszállt Normandiába, ahol ügyesen csevegett a német katonákkal, mintha csak egy átlagos helyi lakos lenne. Miután végezett a társalgással, ócska biciklijén eltekert a szállására, ahol elővette kötését, és egy egészen sajátos módszerrel "megírta" a titkos információkat. A nála lévő selyemfonalra ügyesen csomózással "szőtte" a híreket, amelyeket egy Morze kódoló berendezés segítségével dekódolt. Ezt a csomós fonalat aztán egy vékony kötőtűre tekerte, amit ügyesen belehúzott egy lapos cipőfűzőbe, ezzel pedig nemcsak a haját, hanem a titkos üzeneteket is biztonságban tartotta.
Emlékszem arra a bizonyos napra, amikor egy katonai állomáshelyre vittek, ahol a női katona minden egyes ruhadarabunkat levetette, hogy ellenőrizze, van-e nálunk valami rejtegetni való. Gyanakvó pillantása a hajamra tévedt, ezért gyorsan kiszedtem belőle a cipőfűzőt. Ekkor láthatóan megnyugodott, és visszahelyezhettem azt a frizurámba. Igazán idegtépő pillanatok voltak.
Phyllis Latour Doyle 2009-ben a New Zealand Army News című lapnak adott interjújában így fogalmazott.
Ez a fajta üzenetküldés azért lehetett sikeres, mert arra a sztereotípiára épült, hogy a nők csak ártatlanul kézimunkáznak - hímeznek, kötnek, szőnek - és ebben senki nem talált kivetnivalót. Hogy hány ezer titok és üzenet jutott el így a különböző döntéshozókhoz vagy katonai egységekhez, azt nem tudjuk pontosan, ám a módszer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy nők százai használták.
