Simion a küszöbön!
A vasárnapi államelnök-választás első fordulója sok szempontból sokkoló élményt nyújtott. A koalíció próbára tette erejét, de a közös jelölt könnyedén megbukott, vereségét pedig nyíltan elismerte. Ezzel egy újabb lépést tettünk a politikai rendszer átalakulása felé. Azonban érdemes megfontolni, hogy ez a változás talán nem fog olyan örömet okozni, mint ahogy azt előzetesen reméltük, hiszen nem 1989-et idézi, sokkal inkább a 2000-es évek negatív tapasztalatait hozza vissza.
Május negyedikén szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ki lehet Románia következő elnöke, hiszen a szélsőjobboldali George Simion a szavazatok több mint 40%-át zsebelte be, és ebbe még a külföldi voksok nincsenek is beleszámítva. E közben a második és harmadik helyezett jelöltek eredménye, ha összeadjuk, alig-alig éri el ezt a magasságot. Már az urnazárás pillanatában is egyértelmű volt, hogy a végső eredmények fényében különösen nehéz kihívás vár arra, aki május 18-án megpróbálja legyőzni Simiont.
Ez a feladat most Nicușor Danra hárult, aki bejutott a második fordulóba. Azonban a fővároson kívül csupán Kolozs megyét tudta megszerezni, míg Crin Antonescu további öt megyét, köztük Maros megyét is elnyerte. A politikai számítások nem mindig a várakozások szerint alakulnak; ezt vasárnap Antonescu is jól szemléltette. Emellett világossá vált, hogy az RMDSZ szavazói rendkívül fegyelmezettek, hiszen Maros, Hargita, Kovászna, Bihar és Szatmár megyében egyöntetűen támogatták a szövetség által preferált jelöltet. Ha összeadjuk Antonescu és Nicușor Dan eredményeit, az még mindig nem elegendő a győzelemhez. Ráadásul, ha Simion és Ponta szavazatait is figyelembe vesszük, azok együttesen bőven meghaladják az 50%-ot. Mindez egy olyan választási környezetben zajlik, ahol a városi lakosság – ami Nicușor Dan szavazóbázisát is alkotja – sokkal jelentősebb arányban képviseltette magát, mint a vidéki választók.
Gondolatainkat könnyen elkalandozhatják a múlt emlékei, különösen, ha a politikai tájra tekintünk. Igazán elgondolkodtató, hogy a közelmúltban egy szélsőséges jelölt megjelenése a második fordulóban nem is annyira szokatlan, hiszen hasonló helyzet már fennállt negyed évszázaddal ezelőtt, 2000-ben, amikor Ion Iliescu és Vadim Tudor jutottak a döntőbe. Ám akkor a politikai klíma teljesen más volt. A Nemzeti Megmentési Front (FSN) egy olyan erőteljes politikai tényező volt, amely a Constantinescu-féle elnökség után is jelentős hatással bírt, és a szélsőséges nézetek még nem hódították meg a közéletet. A jelenlegi politikai helyzet éles ellentétben áll ezzel: a hagyományos kormánypártok, mint például a PSD és jogelődje, az FSN, gyengének bizonyultak. Az első fordulóban a közös jelölt nemcsak hogy nem nyert, de a másodikba sem jutott be, ami eddig példa nélküli esemény volt. A novemberi választások során azt mondtuk, hogy soha nem fordult elő, hogy a PSD jelöltje ne kerüljön a második fordulóba, de most, a PNL és az RMDSZ jelenlétében is, ez a helyzet megvalósult. A mai világban a szélsőséges politikai irányzatok népszerűsége növekvő tendenciát mutat, és sokan keresnek erőskezű vezetőket. Talán nem is gondolnak arra, hogy egy diktatórikus vezetőt szavazással lehet megválasztani, de eltávolítása már sokkal bonyolultabb feladat, amelynek nagyobb eséllyel van szüksége erőszakra. Az emberek vágyai és félelmei összefonódnak a politikai diskurzusokban, és a múlt tapasztalatai figyelmeztetnek minket arra, hogy a választások következményei messze túlmutathatnak a szavazólapra tett ikszeken.
Most újra felfedezzük a 2000-es választásokat, de ezúttal a kihívások sokkal élesebbek, sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni: szinte megoldhatatlanok. A 25 évvel ezelőtti választás szimpatikus, üde illatokkal volt tele, míg a mostani helyzet inkább egy trágyatelepet idéz, ami figyelmeztet arra, hogy sürgős és átfogó összefogásra van szükség. Most nem az az időszak van, amikor egymást marjuk, vagy régi sebeket nyalogatunk. Nem arról kell beszélni, hogy mi lesz a koalíció sorsa, hogyan fog Nicușor Dan a kormányt átrendezni, vagy hogy miként alakul az USR jövője Elena Lasconi csúfos veresége után, aki még 3%-ot sem tudott összegyűjteni, míg tavaly még a második fordulóban indult. Most nem a pártokon belüli politikai árulások a középpontban, hanem az összefogás ideje van, az európai értékek védelmében, a szélsőséges nézetekkel szemben. Teljesen mindegy, hogy kinek szavaztunk az első fordulóban, vagy hogy az eredmények mennyire feleltek meg a várakozásainknak. Mert a jelenlegi helyzet mellett bármilyen más forgatókönyv még rosszabb lehet!
Lehet, hogy Nicușor Dant nem volt a szívünk csücske, de most mindenki számára világos, hogy mellette kell kiállnunk. George Simion komoly esélyekkel pályázik a Cotroceni-palota és az államelnöki poszt elnyerésére. Ennek a fordulatnak pedig súlyos és beláthatatlan következményei lehetnek, nemcsak a magyarság, hanem az egész ország jövőjére nézve is.
Teljesen megértem, hogy sokaknak elegük van a PSD és PNL éveken át tartó macska-egér harcából és az azt követő furcsa összeborulásokból. Sokan valóban rendszerváltozást szeretnének, de kétséges, hogy a Simion-féle irányvonal az, amit a magyar kisebbség képviselni szeretne. Egy szélsőjobboldali rendszer nem a jövő, amit kívánunk, különösen nem egy olyan Romániában, amelyet az AUR irányít. Az exit pollok és közvélemény-kutatások most is tévedtek: a koalíció közös jelöltje nem jutott be a második fordulóba, annak ellenére, hogy a kutatások szerint ő volt a legesélyesebb Simion legyőzésére. A helyzet rendkívül aggasztó; a legjobb kifejezés erre a "sötét" lenne. Összefogás nélkül valóban borongós jövő vár ránk, és most már nem lehet más választásunk: Nicușor Dan mögé kell sorakoznunk, hogy megakadályozzuk, hogy George Simion "betörje" a Cotroceni-palota ajtaját!
