Tényleg kellemetlen egyedül moziba menni? - Spoiler: egyáltalán nem, sőt, igazán élvezetes!
A közvélekedés sokszor úgy tartja, hogy a mozizás elengedhetetlenül társasági tevékenység. Az első randik népszerű helyszíne, baráti összejövetelek közkedvelt programja, és a családi hétvégék elmaradhatatlan része. Emiatt sokan úgy vélik, hogy egyedül moziba menni minimum furcsa, rosszabb esetben pedig szánalmas. Azonban ha jobban belegondolunk, ez az előítélet teljesen indokolatlan. Valójában az egyedül mozizás kifejezetten felszabadító és megnyugtató élmény lehet, ahol szabadon élvezhetjük a filmet anélkül, hogy mások véleménye vagy elvárásai befolyásolnának minket.
Először is, érdemes észben tartani, hogy a moziélmény nem éppen a társasági interakciókról szól. A filmnézés során jellemzően nem csevegünk, sőt, a kommentálás is távol áll a megszokott etikettől. Figyelmünket a vászonra összpontosítjuk, nem pedig a mellettünk ülőkre. Így hát miért ne lenne teljesen normális, ha valaki egyedül látogat el egy vetítésre? Sokan mégis tartanak ettől, mivel attól félnek, hogy mások mit gondolnak róluk. „Biztos azt hiszik, hogy nincs barátom” vagy „Mit fognak szólni, hogy magamban ülök itt?” – ezek a gondolatok gyakran zaklatják az elmét. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb embert cseppet sem foglalkoztat, ki ül egyedül a moziban. Mindenki a saját élményére figyel, és senki sem teszi fel a kérdést, hogy hányan jöttek társasággal, és hányan választották az egyedüllétet.
A moziteremben senkit sem fog foglalkoztatni, hogy egyedül érkezel, vagy barátokkal, hiszen ott mindannyian a film varázsába merülnek.
Az egyedül mozizás egy különleges élmény, amelynek legfőbb vonzereje a teljes szabadság. Ilyenkor nem kell senkivel egyeztetned a filmválasztást; ha egy művészfilmet szeretnél megnézni, amit a barátaid esetleg unalmasnak találnának, vagy egy vígjátékra ülnél be, amit a párod nem értékelne, bátran követheted a saját ízlésed. Az időpont megválasztása is a te kezedben van: sehol egy kompromisszum, sehol egy várakozás, csak te és a vászon. Ezenkívül az egyedül nézett filmek sokkal intenzívebb élményt nyújtanak. Nincs szükség mások reakcióira figyelni, nem kell csendben magyarázkodnod, vagy visszafognod az érzelmeidet. Teljes mértékben átadhatod magad a történet varázsának. Egy jó film után pedig nincs is kellemesebb, mint hagyni, hogy a gondolatok szabadon áramoljanak - akár hazafelé sétálva, akár egy kávézóban ülve, saját tempódban emésztve az élményeket. Ne felejtsd el azt sem, hogy más egyedül végzett tevékenységek - mint például a könyvtárlátogatás, a galéria felfedezése vagy egy nyugodt kávézás - teljesen elfogadottak. Az egyedül mozizás is egy ilyen program, amely lehetőséget ad arra, hogy igazán önmagad lehess.
Akkor miért pont a mozizásnál tartanánk furcsának az egyedüllétet?
Az önálló programozás nem a magányosság szimbóluma, hanem az önállóság, az önszeretet és az önismeret kifejeződése. Az első alkalom, amikor egyedül nézünk meg egy filmet, talán kissé furcsa lehet, de ahogy belemerülünk az élménybe, gyorsan rájöhetünk, hogy ez nem is olyan ciki, sőt: egy igazi szabadságot adó pillanat. Egy délután, ami csak a miénk, egy olyan világ, ahová senkit sem kell beengednünk. Ki tudja, lehet, hogy egy ilyen szóló mozizás során éppen összefutunk valakivel, aki szintén élvezi a saját társaságát. De addig is: ne habozzunk, üljünk be bátran egyedül is. Egy remek film és egy adag popcorn csak arra vár, hogy felfedezzük őket!
