Tökvicsori - Józsa Márta megjegyzései A tökvicsori egy igazi őszies ínycsiklandó finomság, amely a tök sokoldalúságát és a színek gazdagságát ünnepli. Józsa Márta jegyzeteiben a recept nem csupán az elkészítés módját tartalmazza, hanem az érzelmeket és e

A családi tökfaragás ideje lejárt, a hagyomány véget ért, és ez most már végérvényes.

Íme egy egyedibb változat: "Fogyjon el a penész az összes olyan szülőre, aki képes volt nemzetietlen módon kimerészkedni Zebegény Duna-partjára! Hogy szikével, faragókésével, mécsesével, fapálcikájával, ragasztójával, cérnaszálával és ki tudja, milyen más nemzetáruló kézműves eszközeivel, tehát bármely óvodás kis csomagjának kincseivel eltöltsön egy mókás délutánt tökvéséssel."

"A Halloween és a "haláltökök" idegenek Zebegény szellemiségétől." - így érvelt a polgármester, bizonyos Ferenczy Ernő, amikor megtagadta a területfoglalási engedélyt a zebegényi családok családi rendezvényére. Amelyet - micsoda meglepetés - helyi ellenzéki képviselők szerveztek, így már automatikusan belátható a település szakrális csendjének brutális veszélyeztetettsége. Még szerencse, hogy vannak éber városatyák, mi lenne velünk nélkülük.

„Bár Budapesten és a környező településeken az idegen szokások szabadon teret nyernek, Zebegényben ennek nem lesz helye” – hangoztatta a gondos városvezető, aki tűzön-vízen át védelmezni kívánja a helyi hagyományokat. Talán érdemes lett volna korábban elgondolkodni a dolgokon, ha egyáltalán beszélhetünk az értelem használatáról ebben az összefüggésben. A magyar népi kultúrában a tökfaragás nyomai már 1081-re visszanyúlnak, amikor is a közeli Visegrádon I. Szent László királyunk a vár börtönébe zárta a trónfosztott Salamon királyt. Ezt követően az őröknek utasítást adott, hogy a sötétedés beálltával töklámpásokkal világítsák meg a vár tornyát, hogy megelőzzék egy esetleges szökés lehetőségét.

A magyar nyelvterületen a töklámpás, más néven tökvicsori hagyománya régóta él, különösen az őszi betakarítás után, amikor a fiatalok vidáman készítették el ezeket a faragott csodákat. Ezek a világító alkotások nem csupán díszként szolgáltak, hanem egyfajta ellenállásként is a sötét évszak ellen, hiszen fényükkel megpróbálták elűzni a körülöttük terjengő homályt. Most pedig a zebegényi közösség előtérbe helyez egy olyan figurát, akit a közönség demokratikusan választott ki, de aki sajnos a családok szórakozását megfojtó hivatkozásokkal próbálja megfékezni a hagyományt. Ez az egész nem más, mint egy furcsa, groteszk mosoly egy szolgalelkű tökfej arcán, amely a szórakozás és a hagyományok kivégzését jelképezi.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. október 30-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.