A vámok kérdése mindig is középpontjában állt a nemzetközi kereskedelemnek, és a gazdasági kapcsolatok dinamikájában kulcsszerepet játszik. A vámok nem csupán adók, hanem a kereskedelmi politikák eszközei is, amelyekkel a kormányok védik a hazai ipart, sz
Az Egyesült Államok elnöke lehozott a padlásról egy porosodó régi fegyvert és azzal ijesztgeti a világot. Néhány hónap alatt szétdúlta a nemzetközi kereskedelem szabályozott rendjét, konfliktusok sorát kavarta, miközben gyakran változtatja a szándékait. A többi állam első meglepetésében nem tudta, miként válaszoljon, mert vámokkal rég nem fenyegették. De a világ leghatalmasabb országának fejével csínján kell bánni, mert ha megdühítik, nagyot és fájdalmasat tud ütni.
TRUMP TUDATLANSÁGA ÉS TÉVEDÉSEI Az ösztönösen politizáló amerikai elnök, Donald Trump, tanácsadója, Peter Navarro, révén került a középpontba az import vámok "csodálatos" hatása. Navarro meggyőző érvei könnyen elérték Trumpot, aki a globális gazdasági összefüggések megértésében csupán az alapvető merkantilista elveknél állt meg: az export többletét kedvezőnek, míg az import többletét hátrányosnak tartotta. E logika mentén úgy vélte, hogy a vámok egyszerű megoldást nyújtanak a gazdasági problémákra, anélkül, hogy mélyebben átgondolta volna a globális kereskedelem összetettségét.
Az ingatlanpiacon és szépségversenyeken felnőtt nagyvállalkozó gondolkodásmódját a multilateralizmus bonyolult kérdései komolyan próbára teszik. Ennek eredményeként a globális eseményeket inkább kétoldalú kapcsolatokra bontva elemzi. Így jutott el ahhoz a táblázathoz, amelyet a Fehér Ház rózsakertjében 2025. április 2-án emelt a magasba. Ezen a táblázaton olyan országok nevei sorakoznak, amelyek kereskedelmi mérlege kedvező az Egyesült Államokkal szemben, ezért az elnök büntető vámok bevezetését helyezte kilátásba velük szemben. A probléma csupán az, hogy a diagnózis nem teljes, az elképzelt megoldás pedig hibás.
A Trump-féle problémafölvetés elsődlegesen az Egyesült Államok kereskedelmi deficitjét egyes államokra lebontva vizsgálja, ami azonban figyelmen kívül hagyja az ország árucseréjének összetett képét. Az áruk adásvétele csupán a külgazdasági kapcsolatok egyik aspektusa, hiszen a szolgáltatások értékesítése az utóbbi években rendkívüli mértékben megnőtt. Az Egyesült Államok ezen a téren élen jár, hiszen első helyet foglal el a világban az idegenforgalmi, pénzügyi, jogi, valamint a menedzsment tanácsadás és mérnöki szolgáltatások terén. Ezen kívül jelentős bevételeket generál az információs technológia és a közösségi média szektorában is.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok között zajlik a világ legnagyobb kereskedelmi kapcsolatának lebonyolítása, ahol az áruk és szolgáltatások éves forgalma körülbelül 1700 milliárd euróra rúg. Ezen belül az árucserék tekintetében az EU előnyben van, hiszen körülbelül 200 milliárd eurónyi aktívumot könyvelhet el. Ugyanakkor a szolgáltatások terén az Egyesült Államok helyzete kedvezőbb, mivel itt a mérleg pozitív irányba mutat az ő számukra.
Trump szokatlan megközelítéssel állapít meg vámokat, mivel minden országra vonatkozóan egy adott termékhez rögzít egy százalékos vámtételt. Ez eltér a megszokott gyakorlatoktól, ahol a vámot általában csak bizonyos árucikkekre szabják, és az minden szállító országra egységesen vonatkozik. A vámpolitikában létezik egy alapvető elv, a "legnagyobb kedvezmény elve", amely szerint ha egy termékre egy adott országból vámot szabnak ki, az automatikusan vonatkozik az összes többi szállítóra is. A vámhatóságok az áruk azonosítására egy részletesen kidolgozott brüsszeli nómenklatúrát használnak, amely lehetővé teszi a termékek pontos besorolását és a vámok kiszabását, függetlenül azok származási helyétől.
Amennyiben az Egyesült Államok életbe lépteti a különböző országokra vonatkozó színes vámtételeit, akkor ezzel nem csupán a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (WTO) alapszabályaival ütközik, hanem az amerikai vámosok is kétségkívül zűrzavarba keverednek. Az amerikai belső piacon is jelentős felfordulás várható, hiszen ugyanazon termék különböző külföldi beszállítóktól érkezve zavaros versenyhelyzeteket teremt.
**VÁMON KÍVÜLI AKADÁLYOK ÉS SZABAD KERESKEDELEM** A nemzetközi kereskedelem a második világháború utáni időszakban fokozatosan megszabadult a protekcionista korlátok nagy részétől, különösen az importvámok terén. A kereskedelmi együttműködés előmozdítása érdekében alakult meg a WTO elődje, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amely multilaterális vámtárgyalásokat kezdeményezett a vámtételek kölcsönös csökkentése érdekében. Így a 5-10 százalékos vámok már nem jelentettek komoly akadályt az áruforgalomban. Mindazonáltal, a kormányok nem tétlenkedtek; újabb módszereket kerestek a külföldi versenytársak visszaszorítására. Franciaország például innovatív megoldást alkalmazott a japán elektronikai termékek importjának korlátozására. A vámkezelést egyetlen vidéki hivatalra, Poitiers-re összpontosították, ahol a hatóságok még a francia nyelv helyesírását is ellenőrizték a mellékelt dokumentumokban, ezzel is nehezítve a behozott áruk forgalmazását. Ez a lépés jól példázza, hogy a kereskedelmi politikák sokszor nem csupán a közvetlen gazdasági tényezőkre, hanem a bürokratikus akadályok finomhangolására is építenek.
Idővel azonban "a kereskedelem technikai akadályai" is fölkerültek a nemzetközi tárgyalások napirendjére. A WTO dolgozta ki tagjai számára a ma érvényes szabályozások rendszerét, amely 1995-ben lépett életbe. A TBT (Technical Barriers to Trade) megállapodás elismeri az országok jogát különféle technikai előírások alkalmazására, de egységesítésre törekszik, és célja, hogy kiküszöbölje az országok közötti diszkriminációt. Úgyszintén hatással van a nemzetközi árucserére a szellemi tulajdonjogok szabályozása, amely kiterjed a földrajzi eredetmegjelölésre (Tokaji bor, Champagne, Cognac), a kép és hangrögzítésre és számos egyéb kérdésre. A WTO ezt is rendezi, megalkotta a "kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok" (Trade-Related Intellectual Property Rights) védelméről szóló TRIPS-megállapodást. Az USA szemszögéből ez a terület is sokkal fontosabb, mint az árucsere deficit korrigálása vámok segítségével.
A külföldi befektetések világában számos lehetőség rejlik, amelyeket a nemzetközi árucsere korlátozására és diszkrét előírások bevezetésére lehet kihasználni. Például a helyi termelés arányának kötelező növelése, vagy kompenzációs kötelezettségek bevezetése is szóba jöhet. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) ezzel összefüggésben egy keretmegállapodást hozott létre, amely a kereskedelmi aspektusú beruházási intézkedésekkel foglalkozik. A TRIMS-megállapodás (Kereskedelemmel összefüggő Beruházási Intézkedések) célja, hogy csökkentse vagy teljesen kizárja a külföldi befektetések szabályozásának olyan következményeit, amelyek a kereskedelmi korlátozásokhoz vagy a különböző partnerországok közötti diszkriminációhoz vezethetnek.
A vámok általános csökkentésén túl a múlt század második felében a szabadkereskedelem dinamikusan fejlődött, és Európa, valamint Észak-Amerika élen járt a liberalizálás folyamatában. Az Európai Unió e téren még egy lépést tett: egy folyamatosan bővülő vámuniót alakított ki, amely harmadik országokkal szemben egységes fellépést tanúsít, és közös vámtarifa rendszerét alkalmazza.
Az EU tagjelöltjei 1992-ben hozták létre a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA). Az USA két szomszédjával, Kanadával és Mexikóval úgyszintén 1992-ben kötötte meg az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) - ezt Donald Trump első elnöki időszakában újratárgyalta és lényegesen átalakította, a közelmúltban pedig felmondta.
Az Európai Unió külkapcsolataiban is sikeresen érvényesíti a szabadkereskedelem elvét világszerte. A kezdetben csupán árucserére vonatkozó megállapodások fokozatosan kiterjedtek a szolgáltatásokra és más fontos területekre is. A technikai akadályok, szellemi tulajdonjogok, valamint a beruházási szabályok kezelésére irányuló egyezmények bővített tartalmuk miatt a "mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások" (Deep and Comprehensive Free Trade Agreements - DCFTA) elnevezést kapták. Ez a gazdagabb és összetettebb megközelítés mostantól az EU társulási megállapodásaiban is megjelenik.
A MEGEMELT VÁMOK HATÁSAI Az USA elnökének első nyilatkozatai az általa önkényesen alkalmazott vámokkal kapcsolatban úgy hangzottak, mintha "büntetésként" a célba vett országokat sarcolná meg. Azután valószínűleg ő is megértette, hogy a vámokat nem az illető ország, hanem az amerikai importőr fizeti be az USA költségvetésébe.
Ebből a helyzetből kétféle probléma is adódhat. Bár az Egyesült Államok bevételei jelentős növekedést mutattak (2025 második negyedévében 50 milliárd dollárral emelkedtek a költségvetési vámbefizetések), a megnövekedett terhek miatt a kereskedelmi forgalom csökkenésnek indulhat, és a termékek alternatív csatornák felé terelődhetnek, sőt akár teljesen el is tűnhetnek a piacról. Ennek következtében a vámbevételek is visszaesnek. Trump által bevezetett egyes vámok már eleve a prohibitív szintet súrolják, vagyis olyan mértékűek, hogy mellettük a kereskedők nem hajlandók üzletet kötni. Ha azonban az import továbbra is megmarad a megemelt vámok mellett, a költségek növekedését végső soron az amerikai fogyasztók, illetve felhasználók fogják megfizetni. Különösen akkor, ha az érintett termékek nyersanyagként, félkész termékként vagy alkatrészként az amerikai export szempontjából alapvető fontosságúak, a megnövekedett importvám végül az Egyesült Államok kivitelének árát is megemeli.
Az előzetes figyelmeztetés vagy tárgyalások nélkül meghirdetett brutális vámok általános bizonytalanságot okoztak mind az amerikai, mind a nemzetközi gazdaságban. Érzékenyen reagált a tőzsde, április elején egy hét alatt 6 trillió dollárnyi érték úszott el a vezető vállalatok értékpapírszámláiról. Általános aggodalmat okoztak az elnök csapongásai: a vámok mértékét hol fölemelte, hol csökkentette. Például Kína esetében 2025 februárja és júniusa között hét alkalommal módosította a kilátásba helyezett vámokat. Japánnal kétoldalú egyezkedés után 15 százalékos vámot fogadtak el, a japán kormány azt is vállalta, hogy országa 550 milliárd dollár értékben befektet az USA-ban, vásárol 100 Boeing repülőgépet és fegyvereket. Az Egyesült Királysággal Trump már korábban kiegyezett kölcsönösen 10 százalékos vámban és egy sor plusz lehetőség megteremtésében.
Az Európai Unió kezdetektől fogva kettős stratégiát alkalmazott: egyrészt igyekezett tárgyalásokra lépni, másrészt pedig felkészült arra, hogy hasonló hatású válaszlépéseket tegyen. Ursula von der Leyen már Trump megválasztása idején is számolt a protekcionista intézkedésekre, és kifejezte, hogy szívesen növelnék az amerikai cseppfolyós gáz vásárlását. A tárgyalások során a nulla százalékos vámra tett javaslat célja az áruforgalom bővítése lett volna, azonban ezt az Egyesült Államok kormánya visszautasította. Emellett az Európai Bizottság elkészítette azon amerikai termékek listáját, amelyekre magasabb vámtételek vonatkoznának, beleértve például a motorkerékpárokat, repülőgépeket, viszkiket és farmer ruházatot.
Ursula von der Leyen július 27-én, míg Skóciában éppen golfozott, találkozott az Egyesült Államok elnökével, és a két fél végül megállapodásra jutott. Ennek értelmében az Egyesült Államok az eredetileg tervezett 30 százalékos vám helyett 15 százalékos vámot fog alkalmazni az európai termékekre (bár fontos kivételek vannak, a részletek még nem kerültek nyilvánosságra). Az Európai Unió viszont elkötelezte magát, hogy 600 milliárd dollár értékben fektet be az amerikai gazdaságba, emellett 750 milliárd dollárért energia beszerzésére is készül, és fegyvervásárlásokban is részt vesz az Egyesült Államoktól.
Magyarország a vámok terén korlátozott mozgástérrel bír, hiszen az EU-csatlakozással a vámunió tagjává vált. Ennek előnye, hogy az unió nevében zajlanak a tárgyalások, így a közösség teljes súlyát latba vetve képviselnek minket. Ugyanakkor az Egyesült Államok számára sem lehetséges, hogy Magyarországot vagy bármely más EU-tagállamot önállóan kezeljen. Az USA importvámjai eddig átlagosan csupán 5 százalék körüli szinten alakultak, ám a tervezett emelések lassítani fogják az európai, így a magyar export növekedését is.
Az Orbán-kormány az Egyesült Államok által bevezetett vámokkal kapcsolatban is az Európai Bizottságra mutogat, és kifejezetten "Brüsszelt" vádolja Trump elnök zavaros politikai lépéseiért. A miniszterelnök bírálta a létrejött megállapodást, mivel az nem a várt 10 százalékos brit vámszintet tükrözi. Az amerikai piaci körülmények romlását sok európai szakértő is kifogásolta, bár a végső döntés az Egyesült Államok elnökének hatáskörébe tartozott. Ugyanakkor elmondható, hogy az Európai Bizottság ügyesen navigált a nehéz helyzetben, és viszonylag kedvező eredménnyel zárta a tárgyalásokat.
A Trump által kezdeményezett vámháború radikálisan átalakította a gazdasági diplomácia színterét és dinamikáját. Megfigyelhettük, hogy az amerikai elnök egyedül képviseli az országot a tárgyalások során, miközben korábban a kereskedelmi főtárgyaló játszotta a központi szerepet. Trump úgy viselkedik, mintha az Egyesült Államok egy magánvállalkozás lenne, és a nemzetközi partnerekből kisajtolt megállapodásokat is saját érdemének könyveli el. Felmerül a kérdés, hogy a beígért vásárlások és befektetések valójában milyen mértékben valósulnak meg. Eközben a vámemelések valószínűleg nem a tervezett módon fognak működni: bár az amerikai import többlet csökkentése a cél, a globális gazdaságban számos káros következményt idéznek elő, amelyek végső soron az amerikai gazdaságot is érinteni fogják.
A szerző korábban a külügyek irányításáért felelt.
