Vérontás sújtja a Kongói Demokratikus Köztársaságot, ahol a koltáncsempészet sötét háttere mögött több mint háromezer ember vesztette életét.
Ruanda az utóbbi években jelentős átalakuláson ment keresztül, hiszen az M23 nevű tuszi milíciát reguláris hadsereggé alakították. Ez a milícia, amely korábban súlyos vereségeket szenvedett el, az utóbbi hetekben már számottevő katonai sikereket aratott Észak-Kivu tartományban. Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója az InfoRádióban kifejtette, hogy számos helyi lakos számára lényegtelenné vált, ki irányítja a területet. Sokan csupán a béke, stabilitás és kiszámíthatóság iránti vágyukat szeretnék kifejezni.
Az ENSZ becslése szerint már legalább háromezren haltak meg a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kirobbant konfliktusban. A harcok január végén kezdődtek, amikor a Ruanda által támogatott tuszi milícia, a Március 23-i Mozgalom (M23) elfoglalt egy stratégiai fontosságú és nyersanyagokban gazdag kétmilliós nagyvárost, Gomát. A keleti országrészben számos milícia áll szemben egymással a területért és az erőforrásokért folytatott küzdelemben. Az ENSZ szerint nagy a veszélye annak, hogy a konfliktus az egész régióra átterjed.
Az M23 milícia egy olyan csoport, amely túlnyomórészt tuszi etnikumú tagokból áll, és amely a régióban tapasztalható etnikai feszültségek következtében alakult ki. E feszültségek gyökerei egészen az 1994-es ruandai népirtásig nyúlnak vissza. A felkelőket Ruanda több ezer fős katonai egységgel támogatja, hivatkozva arra, hogy ezzel védelmet nyújtanak a kisebbségi közösségeknek a kongói hutu milíciákkal szemben, amelyek a kongói hadsereggel együttműködve harcolnak a felkelők ellen.
A Migrációkutató Intézet vezetője az InfoRádióban kiemelte, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság, amely több mint kétmillió négyzetkilométernyi kiterjedésével Afrika legnagyobb államalakulatának számít, kulcsszerepet játszik a konfliktusok megértésében. Ha ezt a területet Európára vetítenénk, akkor az Portugáliától egészen a német-lengyel és az osztrák-magyar határig terjedne. A feszültségek Észak-Kivu tartományban, főként Goma városában zajlanak, míg az ország fővárosa, Kinshasa, a nyugati régióban található. A két nagyvárost elválasztó területet zord hegyek, sűrű dzsungelek és nagy vízesésű folyók népesítik be, ami tovább nehezíti a helyzetet.
Marsai Viktor rámutatott, hogy Kinshasa, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa, gyakorlatilag minimális befolyással bír az ország keleti részén. Szerinte a Kongói Demokratikus Köztársaság "klasszikus példája a bukott és instabil államoknak", melynek közigazgatása és hadserege rendkívül gyenge. Ennek következtében a helyi milíciák megerősödtek a keleti területeken, miközben a szomszédos országok - mint Ruanda, Uganda és Burundi - különféle politikai és gazdasági érdekeket követnek a régióban. A keleti országrészben az etnikai feszültségek tovább fokozódnak, amelyeket az M23 nevű fegyveres milícia igyekszik kihasználni. Az egyetemi oktató hangsúlyozta, hogy...
az elmúlt másfél évtizedben Ruanda tulajdonképpen reguláris hadsereggé fejlesztette a katonai csoportot.
Az együttműködés rendkívül eredményes, hiszen mind az M23, mind Ruanda irányítása lényegében tuszi származású vezetőkből áll.
A vezetők véleménye szerint az M23 milícia aktív jelenlétére a Kongói Demokratikus Köztársaságban azért van szükség, hogy megelőzze a hasonló etnikai tisztogatások bekövetkezését, mint amilyen az 1994-es ruandai népirtás volt. Emellett a milícia szerepe kulcsfontosságú a gazdasági és politikai hatalom megerősítésében is. Marsai Viktor kiemelte, hogy a Kongói DK keleti területe a világ egyik legértékesebb nyersanyaglelőhelye, ahol olyan alapvető ásványokat bányásznak, mint a koltán. Ebből a nyersanyagból nyerik ki a tantált, amely elengedhetetlen a csúcstechnológiai műszerek és különböző elektronikai eszközök gyártásához. A harcok, amelyek már évtizedek óta tartanak, részben éppen a gazdag nyersanyagkészletek birtoklásáért folynak a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Egyes elemzések szerint…
az M23 és Ruanda évente fél-egymilliárd dollárnyi haszonra tesz szert a koltán illegális bányászatával.
A Migrációkutató Intézet igazgatója felidézte, hogy az M23 milícia 2012-2013-ban még súlyos vereséget szenvedett az ENSZ-békefenntartóktól és a kongói erőktől, az elmúlt hónapokban azonban megfelelően felkészült az újabb offenzívára, és az utóbbi időben már egyértelműen sikereket ért el, hiszen nemcsak területeket foglalt el, hanem a helyi közigazgatás megszervezését is átvette. Természetesen gazdasági és haszonszerzési céljaik is vannak, ezért még professzionálisabb módon próbálják meg megoldani a bányákhoz való eljutást, illetve a nyersanyagok világpiacra való kivitelét.
az M23 által támogatott jelenlét egyfajta stabilitást hozott a régióba, még ha ez sokak számára ellentmondásos is. Az egyetemi oktató hangsúlyozta, hogy az M23 célja nemcsak a katonai dominancia, hanem a politikai befolyás megszerzése is, ami tovább csökkenti a kinshasai kormány mozgásterét. A helyzet súlyosságát tükrözi, hogy Goma januári elfoglalása után a fővárosban kitört zavargások során a hatóságok képtelenek voltak megfékezni a tüntetőket, akik még a diplomáciai képviseleteket is célba vették. Marsai Viktor véleménye szerint ez a káosz rámutat arra, hogy az állami hadsereg és a kormányzati struktúra rendkívül instabil, ami számos gomai lakos aggályait is tükrözi, akik egyre inkább úgy érzik, hogy a helyzetjük nem javul, sőt, a fenyegetettségük nő.
Számukra lényegtelen, hogy ki irányítja a régiót; csupán a béke, a stabilitás és a kiszámíthatóság számít. Az M23 pedig pontosan ezek megteremtésére tett ígéretet.
A tuszi milícia vezetői korábban megfenyegették a kongói kormányt, hogy akár Kinshasáig is eljutnak, amire a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya azzal reagált, hogy ezt nem tűri el, és szükség esetén újra beveti a hadseregét a lázadókkal szemben. A nemzetközi közvéleményt leginkább az foglalkoztatja, hogy vajon tovább fokozódhat-e a konfliktus a térségben. Marsai Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy a 1998 és 2002 között lezajlott második kongói háború - amelyet sokan Afrika világháborújaként emlegetnek - több mint tizenkét ország részvételével zajlott, és a becslések szerint közel ötmillió ember vesztette életét a harcok, éhínség, alultápláltság és különböző járványok következtében. A múltban tehát már volt példa arra, hogy a helyi konfliktusok kiterjedtek, azonban Marsai Viktor véleménye szerint "a jelenlegi helyzetben senkinek sem áll érdekében a feszültség fokozódása".
Bár az M23 csoport folyamatosan fenyegeti a kinshasai kormányzatot, jelenleg Észak-Kivu tartományban állt meg, és nem folytatta útját Bukavu, Dél-Kivu fővárosa felé. A Migrációkutató Intézet vezetője arra figyelmeztetett, hogy a milícia valószínűleg felmérte saját erejét és lehetőségeit. Nem egy százezres hadseregről van szó, és a közigazgatás megszervezése, valamint a rend fenntartása Gómában és környékén jelentős energiát és erőforrást igényel.
Az M23 elsődleges törekvése kétségtelenül a koltáncsempészet irányítása, ugyanakkor nem áll szándékában olyan kihívásokat vállalni, amelyek megoldására a Kongói Demokratikus Köztársaság vezetése már régóta képtelen.
Marsai Viktor szerint egy olyan szintű fegyveres konfliktus és humanitárius válság alakult ki a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ami felett nem lehet elsiklani, nyilvánvalóan a nemzetközi közösség figyelme is fokozottan Közép-Afrikára szegeződik. Ugyanakkor a világ más pontjain is vannak hasonló konfliktusok, a nagyhatalmak pedig nem érdekeltek abban, hogy több helyen is eszkalálódjanak az események. "Ruanda sem akar átlépni egy olyan vörös vonalat, ami aztán már kikényszerítené más országok részéről a beavatkozást. Most a diplomáciai fordulók időszaka következik, vélhetően különösebb eredmények nélkül" - vélekedett a Migrációkutató Intézet igazgatója.
