A múlt nem csupán romhalmaz, hanem értékes tőke - avagy az Orbán-korszak grandiózus építkezései.


Gödöllő dísztermeiben ismét felragyog a fény: az állam és az OTP összefogásával új életet nyer a Grassalkovich-kastély. Ez a projekt azonban nem csupán egy építészeti emlék újjáélesztése; sokkal inkább egy nemzet történetének újraértelmezése. A Budai Vár impozáns falaitól a füzérradványi kastély eleganciájáig, az Operaház művészi varázsától a Citadella történelmi magasságáig minden egyes kő azt hirdeti, hogy a nemzeti örökség nem csupán múltunk relikviája, hanem a jövőnk kulcsa is.

Volt egyszer egy kastély, amelyet nem fegyverek, hanem mulasztások pusztítottak. A gödöllői Grassalkovich-palota évszázadokon át királyok, grófok és legendák otthona volt. Itt itta reggeli kávéját egykoron Sisi királyné. Aztán jött a háború, a szociális otthon, a lehulló vakolat, az elgazosodó park, és az ország egyik legpompásabb ékköve szinte szégyenlősen bújt el a múlt árnyai mögé.

A beruházás nem pusztán kövekről és malterról szól. Ez a pillanat, amikor a magántőke és a nemzeti elkötelezettség újra kezet fog. Lázár János szerint ez az elmúlt száz év legnagyobb közérdekű kötelezettségvállalása, Csányi Sándor pedig arról beszélt, hogy végre újra lesznek magyar mecénások, akik nemcsak adót fizetnek, hanem értéket is teremtenek.

Related posts